Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1916-07-30 / 31. szám

néhány szóval reámutatunk arra a helyzetre, a melyben ez az iskola most van és ezzel kapcsolatban arra a jövőre, a mely erre a közoktatási miniszter reformtervezete folytán vár. * A Baár-Madas, a mint röviden nevezni szoktuk, egyike kerületünk legifjabb intézeteinek. Ez a mostani értesítője a kilenczedik. Alapítványi iskola. A Baár János budapesti róni. kath. polgár és Madas Károly által tett alapítványokból tartatik fenn. Az előbbinek a budapesti egyház, az utóbbinak az egyházkerület a tulajdonosa és így két fenntartó testülete van. Ezek az általuk választott közös, 18 tagból álló igazgatótanács útján gyakorolják az intézet kormányzásának jogát. Tantestülete először is áll 6 rendes tanárból, a kik közül 4 nő és 2 férfi. Felének van középiskolai tanári oklevele (2 férfi, 1 nő). Ezeken kívül tanított a mult tanévben : egy óraadó vallástanár (heti 6 óra), egy óraadó franczia nyelvtanár, egy segédtanítónő (kézimunka, szépírás), 3 nyelv-és ugyanannyi ének- és zenetanítónő. Az intézeti orvos tanította a közegészségtant. 'Megemlítjük még, hogy az intézetnek egyik férfitanára külföldön (Bécsben) volt és azt egy okleveles nőtanár helyettesítette. Az intézetnek volt összesen 49 nyilvános és 7 magántanulója, a kik mindnyájan a rendes időben levizsgáztak és pedig jelesen 16, jól 28, elégségesen 5; elégtelen osztályzat nem volt. A közvetlen szemlélet útján is bizonyságot tehetünk arról, hogy az intézet minden téren megfelel nemes hivatásának. „Harmonikus nevelést ad növendékeinek: elsősorban lelki műveltséget, melynek alapja a vallásosság" — mondja az értesítő. Azt hiszem, nincs egyetlen egy prot. nőiskolánk, a melyben az utóbbira nagyobb gondot fordítottak volna, mint a Baár-Madasban. Nagy súlyt helyeztek a mult tanévben is arra, hogy a rendes vallásoktatásnak ne csak tantárgy jelentősége legyen, hanem alakító és megnyerő hatással legyen a növendékek életére. A rendes tananyag mellett igyekeztek megkedveltetni a bibliát, mint a személyes hitélet tápláló forrását, ápolták a buzgóság másik erőforrását, az éneket. Reggelenként tanáraikkal együtt összegyűltek a növendékek és ének, bibliaolvasás és imádság után indultak a napi munkára. Igyekeztek megkedveltetni a növendékekkel megfelelő olvasmányok és személyes részvétel által. A növendékek köziil 31 volt budapesti, 6 pestvármegyei. A szülők közül a legtöbb az értesítői megjelölés szerint az „értelmiség"-hez (orvos, ügyvéd, hivatalnok stb.) tartozott, nagybirtokos volt 7, nagyiparos és kereskedő 4. Az intézet „továbbképző"-vei van egybekapcsolva, a melyben a mult tanévben 10 növendék volt. Ezek kiváló képzésben részesültek a háztartási dolgokban, a magyar, német, franczia irodalomban és minden pénteken d. e. a főváros valamely kulturális intézményét tekintették meg. * A felsőleányiskolákra vonatkozó miniszteri rendelet a mult héten jelent meg. Legközelebb ismertetjük. Az intézet internátusának a 4 továbbképzővel együtt 30 lakója volt. Voltak fél bennlakók is, a kik a délutáni tanórák végeztéig az intézetben tartózkodtak. Az ellátási és tanítási díj a háborús esztendő alatt 1720 K volt (előbb 1400 K), ebből 1300 K volt az ellátási, 300 K a tandíj és 120 K a zenetanítás díja. Volt külön havi 12 K mosatási díj. Ha az intézet itt röviden közölt mult tanévi adatait összehasonlítjuk az 1913—14. éviekkel, mindjárt szemünkbe ötlik az, hogy a tanulók száma a második háborús tanévben 20-szal csökkent. Ez az adat is világosan mutatja azt, hogy még azok a leányok is, a kik jobb módú szülők gyermekei, szívesebben mennek olyan iskolákba, a melyek elvégzése bizonyos jogosításokat biztosít és gyakorlati pályákra készít elő. A felsőbb leányiskolák növendékeinek száma különösen az V. és VI. osztályokban lényegesen alább szállt. 35 felsőbb leányiskola van és ezekben a tanulók száma (1914—15-ben) 6552 volt. Polgári iskola van 212, több, mint 52,000 tanulóval. Nem csoda, ha sokan már évek óta hangoztatják a felsőbb leányiskolák végleges elejtésének szükségességét és hogy a miniszter a mindenfelől felhangzó sürgetések folytán elhatározta a leányközépiskolák reformálását. Nem ismerjük részleteiben a reformot, de ennek lényege az, hogy a leányközépiskolák az első négy osztályra nézve egységesek lesznek és ez egységes négy osztály fölé épülnek a felső gimnáziumi, kereskedelmi és „felső leányiskolái" osztályok. A meglévő felsőbb leányiskolák tehát, mint ilyenek, megszűnnek és vagy visszafejlődnek, polgári leányiskolákká, vagy kiépülnek az imént jelzett módon teljes leányközépiskolákká. A kérdés minket, reformátusokat is közelről érdekel. Van négy felsőbb, négy polgári leányiskolánk ós egy vegyes (Szentendrén). Összesen tehát 9 közép- és felsőbb-fokú leányiskolánk van. Bizony édes-kevés ! Egymagában véve is hatalmas programm a jövő számára : fejleszteni leányiskoláinkat, áldozni ezekre, és arra törekedni, hogy híveink áldozatkészsége ne kerülje el ezeket az intézeteinket sem. Igyekezni kell arra, hogy legyenek a jövőben Baárok és Madasok és ne nyeljenek el mindent a fiú középiskolák. A leányok nagy lendülettel törnek újabb időben a tudományos pályákra, az állam és a róm. kath. egyház egymásután állítja fel a leánygimnáziumokat. Nemrég olvastuk, hogy a Szentszív apáczák egy hatalmas telektömböt szereztek meg a fővárosban, már meglévő leánygimnáziumuk számára. Szóval foly a készülődés a jövőre! Szabad-e elmaradnunk? Hiszen azok a nők, a kik a középiskolákból kijönnek, lesznek a jövő női generácziónak szellemi vezérei. De szükségtelen sokat argumentálni a mellett, hogy nem szabad egyetlen egy már meglévő női középiskolánkat sem visszafejleszteni, sőt lehetőleg mindeniket ki kell építeni a tervezet szerint; ellenkező eljárás szellemi zsugorodást jelentene egyházunk számára. De nem szólva most a többiről, nézetünk szerint épen a Baár-Madas iskola az, a melyet legkevésbbé lenne