Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1916-07-16 / 29. szám

ISKOLA. Internátusba való felvétel. A nagykállói m. kir. állami főgimnázium tanulói számára létesített internátus­ban megüresedő helyekre az 1916—17. évre I—VIII. o, gimnáziumi tanulókat vesznek fel. A növendékek az in­tézetben lakó tanárok felügyelete alatt állanak. A teljes ellátás évi díja 500 K és ehhez 100 K drágasági pót­lék ; kedvezményes helyen az évi tartásdíj 300 K. Az internátus összes helyiségeiben villany világít. A felvé­telre vonatkozó kérvények az internátus igazgatótaná­csához czímezve f. év július hó 20-ig küldendők be. Bővebb felvilágosítást (prospektust) ad az internátus igaz­gatósága Nagykálló (Szabolcs vármegye). Sárospatak ügye gróf Tisza István előtt. Sziny­nyei-Merse István főispán és ifj. dr. Molnár Viktor sá­rospataki orsz. képviselő a napokban küldöttséget vezet­tek a miniszterelnök elé a főiskola érdekében. A kül­döttség szónoka, dr. Kun Zoltán, a főiskola számára gazdasági tanszékek felállítását, a város számára föld­mi vesiskolát, a vármegye által a hadíárvák részére ter­vezett internátus jóváhagyását s más városfejlesztési érdekek pártolását kérte. A miniszterelnök szívesen fo­gadta a deputácziót, kéréseikre adott válaszában többek között a következőket mondta: „Nekem, a ki teljes lel­kemmel össze vagyok forrva általában a magyar kultura ügyével, de azonkívül mint ref. ember, ép úgy ref. intéz­ményeinkkel is, nekem nagyon rosszul esett az a gon­dolat, hogy Sárospatak elveszítse az ősi kollégiumot, melyhez annyi lélekemelő emlék fűződik. A magam ré­széről nagyon szívesen nyújtok ott, a hol erre alkalom nyílik, minden tekintetben segédkezet arra, hogy most már azután az a frigy, a mely Sárospatak városát az ősi kollégiummal egybeköti, úgy megerősíttessék, hogy jövőre hasonló veszély egyáltalán fenn ne forogjon." A küldöttség ezután a belügyi, földmívelésügyi s val­lás- és közoktatásügyi minisztereknél tisztelgett. A nagykőrösi ref. tanítóképző intézetben kilencz olyan tanítójelölt tett vizsgálatot, a kik vagy a harcz­térről szabadságoltatva, vagy a katonai szolgálatra be­vonulásuk előtt résztvettek az egy hónapig tartó előké­szítőtanfolyamon. Tekintve a rendelkezésre álló rövid időt, fényes és meglepő sikerrel ment végbe a képesítő vizsgálat, mert a kilencz jelölt közül ketten jeles, hárman jó s négyen általános elégséges tanítói oklevelet kaptak. A bizottság elnöke Takács József egyházkerületi főjegyző volt, a közoktatásügyi kormány megbízott képviselője pedig dr. Petri Mór kir. tanácsos, Pestmegye kir. tan­felügyelője volt, a ki szép beszédet intézett a sikeresen vizsgázó s a harcztérre vagy katonai szolgálatra vissza­térő ifjakhoz s őszinte, meleg elismerését fejezte ki a tanári kar tagjainak az eredményt biztosító odaadó buzgó igyekezetükért. A nagykörösi ref. főgimnáziumban a hősi halált halt Huszár György tanszékére a fenntartó testület 28 szavazattal dr. Györe János máramarosszigeti tanárt vá­lasztotta meg dr. Illés Gyula 3 szavazatával szemben. A pótérettségi vizsgálaton egy növendék jeles, egy jó és öt elégséges bizonyítványt kapott. Ezek is mind ka­tonák, mindannyian egy éves önkéntesek. A pesti ref. egyházmegye tanító egyesülete e hó 5-én, Yáczon tartotta évi közgyűlését, a melyen meg­jelentek az egyházmegye tanítói csaknem teljes számban, sőt a lelkészek közül is igen sokan, élükön az egyház­megye esperesével. A gyűlést isztentisztelet előzte meg, a melyen Sáfár Béla váczi lelkész imádkozott. Vargha Lajos szép elnöki megnyitó beszéde után Csép Gyula referált a választmány működéséről s az egyesület folyó ügyeiről. Fülöp Béla meleg és kegyeletes emlékbeszédet mondott néhai Borzsák Benő felett, ki az egyesületnek hosszú időn keresztül volt köztiszteletben álló elnöke. Simon Dénesnek a szülői értekezletről tartott előadása nagy gyakorlati érzékről tett tanúságot. A vallásos neve­lésről Fiers Elek, a Kálvin-Szövetség utazó-titkára érteke­zett. — Tárgyalta agyülés az egyházhivatalnokok betegsegé­lyezésének kérdését is. Vargha Lajos elnök arra hivatkozva, hogy az intézmény megvalósítása érdekében támadt moz­galom élén a Kálvin-Szövetség áll: felkérte a Szövetség­nek jelen levő utazótítkárát, hogy ismertesse behatóan és részletesen a tervet. A gyűlés nagy érdeklődésse­kísérte a kérdés tárgyalását, s kimondta, hogy szívvell lélekkel támogatja az üdvös czél érdekében indult moz­galmat. A debreezeni ref. egyház presbitériuma elhatá­rozta, hogy a leánygimnáziumban újonnan szervezett latin­görög tanszékre Nánai Béla kunszentmiklósi tanárt hívja meg. GYÁSZROVAT. BÁRÓ GYŐRFFY MÁRTHA „Letört a szép virág, Álig volt reggele. Mennyi öröm s remény Enyészett el vele !" Borongós, hűvös őszi napon látni az elmúlást, leve­lek hullását... lehangoló, elszomorító. Viruló tavaszban, kikeletnek idején látni virág hervadását, ifjú életnek gyors elpusztulását... fájdalmas, szivettépő. Elte leg­szebb idején, viruló tavaszán szakította ki a könyörtelen végzet az élők sorából báró Győrffy Márthát. Telve vá­gyakkal, reményekkel, az ifjú lélek derűjével szőtte a jövő terveit, midőn a gyilkos kór alattomosan megtámadta s áldozatul követelte. Földi javakkal felruházva, a leg­szebb lelki tulajdonokkal gazdagon megáldva, egy minden szépre és jóra jogosító élet küszöbéről hívta vissza a halál, mélységes gyászba borítva hozzátartozóit s vigasz­talan szomorúságot hozva azokra, a kik őt ismerték. Mert azok közé a kevesek közé tartozott, a kik szelidségük­kel, gyöngédségükkel, szívjóságukkal s megnyerő modo­rukkal rokonszenvet s szeretetet ébresztettek mindazok­ban, a kikkel csak egyszer is találkoztak. Típusa volt az igazi keresztyén nőnek. Legszebb ékessége volt a hit, melyből erőt merített mindannyiszor az önkéntesen vállalt sok nagy teendői elvégzésére. Bővelkedett a szeretetben, mit nemcsak leendő életpályája iránt erezett, de a mely­lyel elhalmozta övéit s arra érdemes embertársait. Élet­hivatását is munkában találta. De oly nagy lelkesedéssel, odaadással szánta magát a neki tetsző feladatra, hogy a léleknek akaraterejével a gyenge testi szervezet nem tudott lépést tartani. Kimerülve, kifáradva is az imádság nyújtott neki vigaszt s egy perezre is meg nem rettenve a nehézségektől, tört előre a czél felé. A hőn óhajtott „érettségi" — isten végtelenül bölcs rendelkezése sze-

Next

/
Oldalképek
Tartalom