Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1916-07-09 / 28. szám

gal szemben ós a lelküket átformáló erőforrásokra. Csodálatos rejtelmes dolgok mennek végbe a lelkekben és egyben végtelenül egyszerűek, a milyen egyszerű és csodálatos egy búzaszem kipattanása, egy bimbó kinyílása. egy élet megindulása. A háziasszony lenszőke hajú, mezítlábas kis fia csodálkozva megy tovább. Különös előtte ez, mintha egy ismeretlen nagy madár csapna el a feje fölött. () csak a felhőket ismeri, melyek szeszélyesen járkálnak a kék mezőn, meg jókedvű turistákat, czigarettázó kisdiákokat, pápaszemes tudósokat, a kik növényeket préselnek. De hány lélek van odalenn a völgyben, a ki *csodállkozva nézi, mint a kis gyerek, ezeket a diákokat! Ismeretlen, idegen fajnak tartják, rajongóknak vagy a középkorból itt maradt misztikusoknak. Pedig csak emberek. de igazi emberek! Diákok, a kik fölfelé törnek, a kik a magasságokba mennek pihenni, erőt gyűjteni. Reménykedő, tiszta szemek, melyek a magasságból széttekintenek és látják, tudják, érezik, hogy a magyar mezők fölött is pirkad már az ég. * De kövessük innen Dobogókőről a Diákszövetség egyik lelkes titkárát. Hová tart Deme László azon az alföldi forró viczinálison ? Kecskemét határában egy hatalmas tölgyes erdő szélén áll a „kis lak", mely tulajdonosnője, egy ottani földbirtokosné jó szívéből helyet adott a diákoknak. A ház álmodó ablakszemeivel tűnődve nézegeti a nagy alpári pusztát. Árpád száguldó lovasait, Zalán futó hadát rajzolgatja oda a képzelet. Pedig csak egy csikósgyerek űzi a legelő ménest. Átellenben merengve gondolkodik az idők futásán egy régi-régi templom. Erre a vidékre jött Deme László, hitvesével, ki ebben az egy hétre alakult kis diákköztársaságban az élelmezés nehéz problémáját oldotta meg. Alföldi magyar diákfiúk a középiskolák termeiből jöttek ide egy hétre. A ház, a Szőllös-Berek háza, kitárta kinyitotta alsó szemeit, s mint egy fásult szívben, valahol belül a hideg tűzhelyen újra kigyulladt a tűz, a néma szobákban friss, vidám hangok játszottak és diákok, a kik sohasem látták talán egymást, most testvérekké lettek. Diákok, a kik meleg tantermekben vágyó szemekkel nézték a bevágódó sugár aranyos kévéit, most daloló lombok között délelőttönkint komolyan, öntudatosan szembe néztek az élettel. Mert bizonyos, hogy az élet nemcsak az iskolakapukon túl kezdődik. Egy diáknak lelkében, míg talán a gimnazistapadot faragja, csaták, kísértések düböröghetnek végig; mérges, nagy bűnök verhetnek gyökeret és az iskolakapun túl nemcsak az érettségi bizonyítványt viszi magával, hanem a lelkét is, mely tiszta lap volt s melyre már fekete betűk vannak írva. Ha pedig az élet romboló hatalmai, mint vad, pusztító hordák már végiggázolnak az ifjú lelkén, már itt ebben a korban szét kell áradni bennük egy örökkévaló élet honfoglaló erőinek is. A kecskeméti konferenczia diákjai megértették ezt. A délelőtti előadások, bibliatanulmányok után pedig útra kelt a kis csapat. Fölöttük nagy, sűrű lombok összehajolva beszélgettek, előttük a Tiszának egy görbe, a vidéket átölelő, félig holt karja, lelkükben pedig üde, tiszta fiatalság. Mentek ezek a diákok vidáman, mentek ezeréves honfoglaló magyarok unokái s úgy tetszett, a mint elindultak és mögöttük összecsukódott a bokrok integető ága, mintha ezek a kisdiákok útra kelnének egy új, dicsőséges honfoglalásra, mintha az övék lenne a jövendő, ezeké a játékos, tiszta, fiatal lelkeké ... Péter-Pál nap délutánján pedig a vidéki földbirtosok s Kecskemét előkelő úri közönségéből néhányan eljöttek meglátogatni a diákokat. Egy rögtönzött kis ünnepélyen, utána egy rögtönzött football-játékon látták a diákokat megértő szívvel, a jövendő reménységével. ... Es a mint a magyar társadalomnak egy kis darabja hallgatta így és megértette az evangélium komoly igazságait és elnézte a „gyerekek" vidám, pajkos játékát, nézte ezeket a szent és komoly harczokra készülő diákokat; úgy tetszett akkor, mintha a dobogókői kis fiú bámuló, meg nem értő, csodálkozó gyerekarcza mindig távolodna, kisebbedne és végül beleveszne a ködös, magános messziségbe . . . Muraközy Gyula. KÜLFÖLDI HÍREK. A Gusztáv Adolf-egyesület háborús közgyűlése. Az áldásosán működő egyesület Lipcsében tartotta, most ez alkalommal is természetesen szűkebb keretek között, beszámoló-gyűlését. A központi intéző-bizottság főtitkára, Geissler lelkész, most varsói tábori lelkész, terjesztette elő az évi jelentést. 1915-ben 1.948,000 M volt a bevétel. A háború okozta sebek gyógyítására külön 234.000 M folyt be. Renndtorff lipcsei professzor hű képet adott a lengyel prot. egyházak szomorú helyzetéről. 35 egyház lett elárvulttá. Az egyesület a lehetőség szerint gondoskodott arról, hogy német lelkészek menjenek ezekbe. Kurlandban 100 német lelkészre lenne szükség; erre a czélra az egyesület 60,000 márkát szavazott meg. Egy kiutasított misszionárius kitüntetése. Többször megemlékeztünk már arról, hogy Kelet-Indiából kiutasították a német misszionáriusokat. Ezek között egyik legkiválóbb Zehme, a ki 1891 óta működött Indiában nagy eredménnyel. Legutóbb a trankebari theol. szemináriumnak volt vezetője. Kiutasítása előtt is 10 bennszülött lelkész ordinált. Tamul nyelven kétkötetes egyháztörténetet és ker. hittant írt. Arra kérte az angol kormányt, hogy ezen utóbbi munkájának kiadásáig (már sajtó alatt volt) engedje ott maradni. Kérését nem teljesítették. O is' a „G-olconda" hajón tért vissza. Most a lipcsei egyetem díszdoktorául fogadta. Készülődés. Egyik német lapból olvassuk, hogy a német róni. kath. egyház is készülődik a jövő évi ..Luther jubileumra". Königsbergből kücltek szét egy emlékeztető iratot, a melyből felhangzik a figyelmeztetés a jövő év veszélyére. Hogy lesz majd a „szomorú" jubileumi