Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1916-07-02 / 27. szám

igazgatás és egyházi bíráskodás tiszteit. Urak hivataluknál, születésüknél vagy érdemüknél fogva. De bármily magas is az a hivatal, az a születés, az az érdem, mellyel a világban kitűnnek, sohasem utasítják vissza azt a megtiszteltetést, melyben 20- 25 parasztközség őket részesíti az által, hogy megválasztja őket világi tanácsbírónak vagy épen főkurátornak. Főispánok, kik ma egy egész megye Összes értelmiségének tanácskozását vezetik s holnap féldélig vizsgálnak egy öreg bötüs számadást, melyből kikeli sütniök, hova lehetett az a 2 frt. 20 kr., a melyről számadó hit alatt kész erősíteni, hogy el nem sikkasztotta. Rengeteg gazdák, kik tegnap félóra alatt megkötöttek a kalmárral tízezrekre menő szerződést s most azt veszik érett megfontolás alá, hogy a vadoromi tanító fizetésébe járó kánikuláris csirke darabonkint 20 vagy 25 kr.-ért legyen-e méltányosan megváltható. Parlamenti pártfőnökök, kik tegnap az egész másik oldalt megpuhították . . . s ma engedik magukat semmivé tétetni á falusi prédikátor buzgó ékesen-szólása által, s az izzadó férfiúnak udvarias mosolyban fizetik le a győzettek sarczát. Nem hosszú, nem drága nekik az idő, a mit ezen aprócseprő ügyekben elvesztegetnek. Mert ezek az apró-cseprő ügyek homokszemek, — de egy nagy drágakőben." Volt róla szó, hogy Baksay Sándor érezte is, kifejezést is adott annak, a mi az egyházi életben a lényeg : az a bizonyos lélek. Képzelhető-e ideális pap e nélkül ? Nagy szeretettel megrajzolt papi alakjaiban, mint tükörben látjuk azt, a mi által az ember mindenekre elégséges. Ki ne emlékeznék például Dombay Mátéra, a jóformán tökéletes papra. Vele született tehetségével párosult csöndes, de állandó lelkesedése emeli oda, a hova emelkedett, a mi alatt nem a kondori kis eklézsiát kell érteni, hanem ama bizonyos-.jellem és szívbeli kvalitásokat, a melyekkel foglyul ejtette az embereket az iskolai ós templomi katedrán egyaránt. „Atyának ifjú, játszótársnak nagy, rokonnak idegen: egy édes jó testvér, bizalmas és finom, gyöngéd és komoly. Tanított a katedrában. Egyszerű mesterkéletlen előadással, melynek minden szavát mély meggyőződés és meleg szeretet hatotta át. Lehetetlen volt a szíveknek e nyilak, a szemeknek e sugarak elől elzárkózni." Baksay Sándor pazarul bánik a szókkal és jelzőkkel, mikor arról szól, a ki papnak jó, tanítónak kívánatos, szeretetre méltó. De van-e értelme ennek? Olyan papok .nincsenek, a milyenekről Baksay beszél, mert minden szép és jó együtt nem lehet. Igen, de ezeknek az alakoknak a megismerése közben felénk sugárzik a költőpap meleg tökéletesedési vágya, egy-egy hangban, vonásban szinte reá ismerünk, ha talán az ideáltól maga elmaradt is. Azután e rajzokban kifejezést talál az óhajtás, vajha a pap lenne pap nemcsak hivatalból, hanem hivatásból. De mindentől eltekintve, a mikor rajzol, elábrándozik, kitér, magyaráz, alapjában véve azt cselekszi, a mire hivatást érez, tanít, prédikál, a min mit sem változtat az, hogy szavai nem a kathedrából hangzanak. Baksay Sándor halálának évfordulójához közel visszatekintettünk szép munkáséletére, de a midőn ezt tesszük, méltó és igazságos, hogy hálával hajtsuk meg fejünket a Megtartó előtt, a ki ingyen kegyelemből megengedte, hogy ez a szép munkás élet itt közöttünk folyjék le áldást árasztva, mint a csendes májusi eső. Emlékét mi megőrizzük, igaz, ez az emlék idővel elhalványul, talán még hamarább, mint azok a betűk ott, annak a kunszentmiklósi temetőnek sírkövén. A pályára új emberek lépnek, holnap többen, mint ma, holnapután még többen. Új emberek, a kik Baksay Sándort soha sem látták. De emlékezete fönn fog maradni még akkor is, a mikor mi eltávozunk, még akkor is, a mikor az a kunszentmiklósi síremlék már a földszínéréi eltűnik, mert Baksay Sándor nevét beleírta egyháza történelmébe s hazája irodalomtörténetéllek könyvébe. Dr. Pruzsinszky Pál. BELFÖLD. Dr. Vajda László bécsi orvos fejedelmi alapítványa Nagykőrös részére. Nagykőrös városának 1860-ban volt polgármestere, Vajda László ügyvéd, kinek egyik hasonnevű fia a nagykőrösi ref. főgimnáziumban elvégezte tanulmányait. Aztán Bécsbe ment az orvosi tudományok tanulása végett. Orvosi oklevelének megszerzése után is állandóan Bécsben maradt. Széleskörű orvosi gyakorlatot folytatott. Nagyon keresett orvos, hírneves bőrgyógyász volt, a bécsi egyetemen magántanári, illetőleg doczensi rangot is nyert. Sok ideig magángyógyító intézete (szanatóriuma) is volt. Egy időben a budapesti egyetemre is pályázott. De ezt az állást nem nyerte el. Hogy a bécsi egyetemen tanári rangot szerezhessen: osztrák állampolgárrá lett. De bár elszakadt hazájától: szülővárosa iránti nemes érzése, szeretete folyvást élt szívében. Ez sugalta 1916 márczius 24-én kelt végrendeletét, melyben magasult gondolkozással, nemesen érző szívvel összes vagyonát s birtokát szülővárosa Nagykőrös szülöttei javára hagyja ösztöndíjalapul. Rendeli, hogy alapítványa évi jövedelméből 2000 és 4000 korona közt változó ösztöndíjak adassanak nemi különbség nélkül azoknak a nagykőrösi születésű gyermekeknek s ifjaknak, a kik arra kötelezik magukat, hogy valamely tudományszakban az elérhető legmagasabb fokig kiképzik magukat. Úgy, hogy tanulmányaikban a legalaposabb ismereteket szerezve, ha nem is mint a legkiválóbb, de mint az átlagon felül álló szakemberek, értékesítsék ismereteiket az emberiség javára, A tudományos pályán haladók nagyobb összegű ösztöndíjat kapnak, az iparos és kereskedői szakban magukat tökéletesíteni akaró ösztöndíjasok kisebb, de legkevesebb évi 2000 korona ösztöndíjat kapjanak. Nem zárta ki ugyanis a végrendelkező alapítványa áldásainak élvezetéből az iparos és a kereskedelmi pályán haladókat, a kiknél az elemi iskolai képzettség is elegendő.