Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1916-05-28 / 22. szám

VISSZA A BARBARIZMUSBA! E lap mult számában Balatoni István reámutatott arra a képtelenségre, melyet a Lelkészegyesület elkövetett akkor, a midőn a hivő Ravasz Lászlóval szemben a hitetlenségben fuldokló nyugatos Adynak fogja pártját ós nem veszi észre azt sem, hogy így pártot üt a Prot. Irodalmi Társaság vezetősége ellen, a melynek megbízásából Ravasz László a Prot. Szemlét szerkeszti. Súlyos botlás és ildomtalanság; de mintha még nem volna elég, a L—t Prohászka püspöknek a rokkantak ellátására vonatkozó ismeretes indítványával foglalkozva, kifejti nézetét a követendő birtokpolitikáról is. E fejtegetések mutatják, mily egyező szellem járja át a czikk íróját és Bokányi szocziálistáét, a mikor egyesülnek abban a nézetben, hogy a kötött birtokrendszer nemzetgazdasági és szocziális hátránya régi támadási pontja az egészséges szocziálizmusnak s ezt eltörlendőnek jelentik ki. Még érdekesebb azonban a Lelkészegyesület-nek az a kívánsága, hogy a föld azé legyen, a ki munkálja, a ki verejtékén és vérén szerzi vagy ez úton örökli. Ez utolsó kijelentést igazán nem értjük, mert hogyan lehet véren és verejtéken örökölni? De ez mellékes, a fődolog az, hogy az egykor kálvinista Rómának nevezett Debreczenből a Mezőfi-féle ad /ioc-szocziálizmuséval egyező birtokpolitikai elvek hangzanak fel s azokat úgy állítják oda, mint a fejlődésnek és a jobb jövőnek félre nem tolható föltételeit. Nagyon fontos érdekekről van tehát szó. A többek közt arról is, hogy a magyar kálvinista lelkészség az elkövetkező küzdelemben melyik pártra áll. Oda-e, a hova a mai kornál vallásilag bizonyára értékesebb mult hagyományai utalják, vagy pedig a felforgatók közé, nem törődve azzal, hogy e felforgatók a csákányt elsősorban a templomok alapjainak vetik neki? A L—t elsősorban a kötött birtokok rendjét támadja, a melyek a szabad fejlődésnek nem egyszer akadályai, de a konzervatív felfogás szerint annak az állandóságnak is őrei, mire épen a földbirtoknál a fejlődós érdekében annyira szükség van. A kérdés okvetlen alapos megfontolást, a döntés óvatosságot igényel, mert nemcsak a kath. főpapságnak, hanem az összes egyházaknak, a községeknek, alapítványoknak ingatlanairól is szó van, melyek, elidegenítésük korlátolva lévén, szintén kötött birtokoknak tekintendők. Az, hogy az egészséges szocziálizmus a kötött birtokot támadja, sokak szemében nem ez ellen szól. Mi magunk részéről semmikép sem vagyunk hajlandók elismerni egészségesnek azt, a mit a Mezőfi-féle kortesbeszédek vagy akár a külföldi szocziálisták hirdetnek. Legkevésbbé a magyar gazdaosztály szempontjából, mert tudjuk, hogy ez ellene irányul hazánk nemzeti és keresztyén hagyományainak és fenékig ellenkezik a józan magyar birtokpolitika követelményeivel. E tételt hajlandók vagyunk imndejikivel szemben megvédelmezni. Tehetjük ezt annál könynyebben, mert sokszor mutattunk reá, mily meddő vállalkozás volt a szocziálisták részéről az, hogy agrárprogrammot kovácsoljanak össze, olyat, mely kielégítené a földbirtokosság és az egyedül üdvözítő szocziálizmus igényeit. Sorra megbuktak kísérleteikkel külföldön, de sehol sem alaposabban, mint nálunk, hol végül még arról is lemondtak, hogy ilyet szerkesszenek. Ezeket akarja a L—t megkorrigálni ? Az a csábító ígéret, hogy a föld azé legyen, a ki megmunkálja, oly jogi, politikai és erkölcsi szörnyűség, melynek a L—tben való proklamálása visszautasítás nélkül bomlasztó, sőt rothasztó hatású lehet. Felületes voltát, benső hézagait, az ellentmondást, melyben szenved, kimutatni igazán könnyű, de a felelősség teljes súlyát kell reá rónunk arra, ki ily vírussal akarja megrontani a magyar nép lelkét, megvesztegetni a jövőbe vetett hitét s eltölteni gyűlölettel a bűnösnek és jogtalannak bélyegzett mai társadalmi renddel szemben. A szóban forgó czikkek írója a tájékozatlanság merészségével veti fel magát oly kérdésekben bíróul, a melyek túlhaladják tudásának körét, azaz nem tudja, mit csinál. Ha tudná és mégis ezt tenné, akkor ... a befejező részt leírnunk nem engedi az a tisztelet, mely bennünket papságunk nemesebb hagyományaihoz köt. Reméljük, szükség nem is lesz reá. így is elég az, a mi elénk tolul. A pusztulás, mit ily kijelentések fölidézhetnek, az irigységnek, a gyűlöletnek fokozódó ereje. Csalódások, be nem teljesülő aspii^cziók, a nemzeti egységnek s annak az unión morale-nak megbontása, mire annyira szükségünk volna, Mindez végre is miért? Kérjük, hogy erre feleljenek, mert hallgatásukkal saját magukat ítélnék el. Feleljenek, mert jogosan és épen nem kellemetlenkedés vágyából tesszük fel a kérdést, tudja-e a czikkek írója, tudják-e a L—t fő-, felelős- és társSzerkesztői, hogy ha a föld azé, a ki azt megmunkálja, akkor ez nemcsak a kath., hanem egyéb egyházi javaknak, sőt a tiszteletes és nagytiszteletű urak magán ingatlanának konfiskáczióját is jelenti? Számoltak-e ezzel és kitől kapták a felhatalmazást arra, hogy ez irányban agitáljanak? Vájjon az egyházi törvények rendelkezéseivel megegyeztethetők-e ilyes kirohanások, melyek nemcsak a magyar protestántizmus alapjai ellen irányulnak, hanem tovább menve, az egész ország gazdasági rendjét felforgatják ? A föld azé, ki azt munkálja, tehát a béresé, napszámosé, zselléré, szóval azoké, a kik a nyers erőn túl mivel sem járulnak termővé tételéhez. Gyönyörű haladás, biztató kilátások, mert hiszen, ha a nyers erőnek ilyen tulajdonszerző ereje van a földnél, miért ne volna az iparban és másfelé is ? Hiszik-e, hogy ha ideáljuk valamiképen megvalósulást nyerhetne, nem esnénk vissza azonnal a legnyersebb barbárizmusba? Kiküszöbelve a tudást, az irányító értelmet a mezőgazdaságból, lerontva a tulajdon szentségébe és érintetlenségébe vetett hitet, elpusztítanák a jogbiztonságot és a nyers erőt emelve mindenek fölé, kiejtenék kezükből azokat a fegyvereket, melyekkel a nyers erő fennköltebb czélok szolgálatába állítható. Ezt akarják ?