Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)
1916-05-21 / 21. szám
\ győződtem meg igazán Isten hatalmára, kegyelmességeiről, igazságosságáról. Mindnyájan tapasztaltuk, hogy sokszor, a mikor az emberi erő végső határához ért s a szenvedések közben elcsüggedünk, e nehéz órákon csak a Mindenhatóba vetett hit, a földöntúli Erőbe vetett bizalom segített keresztül. Hittünk a jó Istenben, bíztunk Benne, a ki mindég és mindenkor velünk volt és megsegített. Áldjuk nevét minden napon." Jobb tanúbizonyságot Isten hatalmáról ki tehetne inkább, mint az, a ki az élet-halálharcz emberfölötti szenvedései között tapasztalta az Úrnak soha nem szűnő irgalmát. Ky-né. BELFÖLD. Falusi levél.* Kedves Szerkesztő Uram! Nem szeretek sokat irkálni, mert az a véleményem, hogy minden írás értéke annyi, a mennyi nemes cselekedetet vált ki az olvasóból. Ma pedig úgy vagyunk, hogy aktivitásunk a haza oltárára hordja pozitív cselekedeteit, a mellékes harczok ós hadakozások üres frázisai sem nem építenek, sem cselekedetre nem hajtanak. Jobbrabalra hadakozik a huszár, hogy az ellent távol tartsa, de mikor a saját soraiban vele együtt harczoló huszárok soraiba vág, vagy elmezavarodott, vagy bűnös. Egymásnak segítségére és nem rovására kell igyekezni. Ilyenféle — befelé hadakozást, saját soraink közé vágást látok a Lelkészegyesület 20. számának 334. oldalán, A szerkesztőség „V" jegy alatt ezeket írja: „A Prot. Szemle kigúnyolja Ady Endre kálvinistaságát, mert annak a vallásos érzelemhez semmi köze. Ha a tényeket így egymásmellé állítjuk, ebben a vitában rokonszenvünk határozottan Ady felé hajlik, a ki büszkén hivatkozik az igazi liberálizmuson alapuló kálvinistaságára, a melyet mi, a kik a szemforgató kegyességnek ellenségei vagyunk, nem tudunk lekicsinyelni... stb " Engedje meg, kedves Szerkesztő Uram, hogy b. lapjában kiáltsak vétót a Lelkészegyesület közlönyének ilyen állásfoglalása ellen! A magyar ref. egyház lelkészi karának a helvetica confessio-ban világosan körvonalazott evangéliumi alapelveken organizált kálvinista egyház lelkipásztorai egyetemének felfogását kifejezni, világosan, tisztán képviselni volna hivatása a Lelkészegyesületnek! S íme, ez a Lelkészegyesület behódol az elvtelen, rakonczátlan, czélokat és eszközöket nem válogató liberalizmus igavonójának, akkor, mikor az Ady-féle„ liberálizmuson nyugvó kálvinizmusnak" dicsőítésébe hajtja erejét. Hát ez már igazán több a soknál! . . . Hát az a kálvinizmus olyan kisszerűvé zsugorodott a kálvinista Róma katonáinak lelke előtt, hogy kell néki * Lapunk mult számában már megvolt a válasz arra a bizonyára sokak lelkében nagy visszatetszést szült czikkre, a melyről ez a levél szól. Valóban szinte érthetetlen, hogy a Lelkészegyesület rokonszenve Adyék felé hajlik, de hát — de gustibus . . . fundamentumról gondoskodni a liberálizmusban ? . . . Hát nem képviseli-e a kálvinizmus az egész világegyetemet felölelő örökkévaló kérdések összes nagy kérdéseit? . . . Hát magát a liberálizmust is 400 éves harczczal nem a kálvinizmus teremtette-e meg és hozta napfényre, a melynek életre hivatottságot és életképességet épen a kálvinizmus adott?! Es nem az-e a tökéletes liberálizmus, a mely épen a kálvinizmuson alapszik! Nem ez adta-e néki a tejnek italát először, nem ez táplálta-e erősebb eledellel — és tehetetlen aggá lett-e a kálvinizmus, a melyet csak a mai korcs liberálizmus zöldségével kell etetni! ? . . . Tiltakozom az ellen, hogy a Lelkészegyesület ily bárgyúságot téíelezzen fel felőlünk, mint falusi papok felől!... A másik meg: a mi megint bántó — kedves szerkesztő uram, úgy hiszem, önt is bánthatja—, mikor azt mondja a Lelkészegyesület, hogy a szemforgató kegyességnek ellenségei vagyunk. Hogy Adyék előtt „köldöknéző" kegyesség színében leledzik mindenki, a ki Isten felségjogaiért emel szót, vagy imádkozni is merészel, az még érthető, de hogy a ref. lelkészek hivatalos lapja szálljon síkra az Ady-féle „kegyesség" és kálvinistaság mellett és ezt állítsa oda követendő példa gyanánt, ez ellen már csakugyan egyórtelemmel szót kellene emelnünk. A Prot. Szemle szerkesztőjét vágni . . . „liberálizmuson alapuló kálvinistaság" védelembe vételével, olyan huszárvágás, mely nem az ellent sújtja, hanem saját bajtársait! Az ellen is jtiltakozunk, hogy a Szemle kizárólag csak tudományos theologiai szaklap legyen, hiszen azért „Szemle", hogy körülhordozza tekintetét nemcsak a theol. tudományok, hanem a társadalmi jelenségek mezején is, mely a jelenségeket is feldolgozza, miket a Szemle élesszemű szerkesztősége jól meglát. Valóban elvárhatnék, hogy a ref. lelkészek lapja ilyen mézes madzaggal ne szolgáljon az álliberálizmus elvtelen hőseinek ... Ne legyen uszályhordozó, hanem tűzoszlop a pusztában . . . vezér a hadseregben — a valódi kálvinizmus elvei szerint! Balatoni István. Egy aktuális kérdés. Az Egyházi Törvény I. t.-cz. 18. §-a az egyházközségi aktív választói jogot illetőleg akként rendelkezik, hogy az egyházközségnek minden olyan nőtagja is bír választói jogosultsággal, a kinek férje egy éven túl külföldön tartózkodik, de az egyházi adót a törvényes határidőn belül befizeti. A választói jegyzék végleges összeállítása most van folyamatban. Bizonyára sokan gondolnak most azokra, a kik, sajnos, már nem is egy éve, de annál hosszabb idő óta is távol vannak, részben a harcztéren, részben valamilyen helyi szolgálatban, vagy hadi fogságban. Vannak olyanok is, a kik az f l eltűntek* sorában szerepelvén, feleségeik nem számíthatók még az özvegyek sorába.
