Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1916-05-21 / 21. szám

szinte hihetetlen eredményeket ért el a gazdasági, társadalmi és politikai téren, sokat feláldozván ezért vallásos meggyőződésének régi erejéből, hanyatlik és kezdi annak a törvénynek igazságát mutatni, a melyre utaltunk. Fogják-e a csökkenő erőnek, sőt a hanyatlásnak jelei felkorbácsolni a szunnyadó energiákat a prot. felekezetek kebelében ? Lehet-e kilátás arra, hogy a munkától irtózás helyébe tudatos tevékenység lép, a szürke közönbösség helyét pedig az éltető, lelkesítő férfias felbuzdulás foglalja le? Erre majd megfelel a közel jövő. A háború által vont véres barázdákból talán nő ki új, a régit túlszárnyaló nemzedék, a mely életre kelt nemesebb indulatokat azoknál, melyek ma a nép számának korlátozásánál közrehatnak, új virágzás tényezője lehet. Ha azonban bölcs Salamon - szavait idézve nem sikerül megóvni, vagy visszaállítani a szíveknek azt a tisztaságát, mely értékesebb minden egyébnél, akkor alkalmasint hiába leszen minden.* (tn.) NÉPÜNK NEVELÉSE. I. Háború után az államok képe lényegesen át fog alakulni; új nép, mely megedződött a szenvedések viharában, új világnézet, új állami, társadalmi és gazdasági rend lép az eddigiek helyébe. A béke egészen új feladatok elé fogja állítani a népeket, melyek egy megváltozott, új czélok felé haladó állam alapjait lesznek hivatva megépíteni. Vigyáznunk kell, hogy a béke készületlenül ne találjon bennünket! Az átalakulás azonban nem radikális, az eddigieket felforgató eszközökkel akar érvényesülni, hanem az eddigi eredmények továbbfejlődései lesznek azok, miközben a jogfolytonosság lesz a zsinórmérték. Ha áll ez általánosságban, sokkal inkább áll ez Magyarországra. Magyarország 1000 éves történeti alkotmánnyal bíró állam, mely az újításoknak, a modern idők követelményeinek utat nyit ugyan, azonban alapelveitől eltávolodni, a multat megtagadva új állapotokat teremteni nálunk soha nem sikerült és nem fog sikerülni. A franczia forradalom demokratikus eszméinek elterjedése óta a nép állandó tárgya a politikai, gazdasági, társadalmi küzdelmeknek, alakulásoknak. A mai háborúban pedig bebizonyult, hogy a militárizmus legértékesebb eleme a nép, minélfogva a jövő kibontakozás munkájában a népet az őt megillető helyre kell állítani. Talán sehol sem oly fontos e kérdés, mint nálunk, Magyarországon; talán sehol sem keltettek a nép fiai oly állandó érdeklődést, mint nálunk ; talán sehol sem arattak oly páratlan sikereket, mint a magyar nép fiaiból alakult regimentek. * A műnek czime, melyről itt szó van: Egyháztörténet számokban. írta Zimányi Dániel dr, áll. főgimnáziumi tanár. Budapest, 1913. Az Ev. Lap kiadása. Nem érdektelen, hogy e munkára is állami alkalmazásban levő tanár vállalkozott, Hol maradnak a felekezeteink ? Szép és hálás feladat a magyar néppel foglalkozni, megismerni annak hibáit, erényeit. Azt a rengeteg életbölcseletet, józan komolyságot, faj- és földszeretetet sehol, egy nemzet népénél sem lehet feltalálni. A magyar parasztban annyi ősi konzervativizmus van, annyi nagy benne a hagyományok tisztelete, a régiekhez való ragaszkodás, a szabadság utáni vágy, hogy e tekintetben csak a skót paraszt állítható vele párhuzamba. Érdemes népünkkel foglalkozni, mert igazi magyarságot csak tőle lehet tanulni. Ma az egész világ ismeri a magyar népet; a magyar honvéd és a magyar huszár neve ismeretes az északi sarktól a Jóreménység fokig mindenütt. Ez értékes tulajdonságain kívül még egy igen fontos körülmény játszik közre abban, hogy népünk nevelésére minden lehetőt megtegyünk, érdekeit megóvjuk, igényeit kielégítsük; s ez az, hogy — mivel államfenntartó elemünk, a magyar középosztály veszendőben van, melyet megmenteni már szinte lehetetlen, a kezökből kiesett s a magyarságot jelképező hatalmat — a magyar népre kell ruházni, ha nem akarjuk nemzetünket a magyarsággal soha egyet nem értő, megbízhatatlan elemek rombolásának kitenni. A háború utáni új állami és társadalmi berendezkedés óriási építő, társadalom-reorganizáló munkájából mindenkinek ki kell vennie a maga részét és vállvetve, egyesült erővel dolgozni azon, hogy a háborúban megedződött, abból kikerült népek erkölcse, jelleme, hite minden tekintetben a lehető tökéletest érje el. Nehéz, de szép és hálás feladat lesz ez, melyben különösen a valláserkölcsi nevelésnek kell kidomborodnia. Az itteni munka oroszlánrésze a papoké, tanítóké legyen, kik hivatásuknál fogva is leginkább alkalmasak annak elvégzésére. Az iskola és egyház az, a mely emberré,-jellemmé formálja az embert. E két tényező közrehatásának, a pap és tanító szocziális munkájának kell a Jövő társadalmi és gazdasági alapjait megépíteni. * A népnevelés kérdéséről kevés szó esett a háború alatt; ha itt-ott tétetett is róla említés, az elemi oktatással azonosították azt. A népnevelésnek az elemi oktatás csak az alapja, melyre tovább kell építeni. Azt a népnevelést értjük itt, mely a népnek az életre való nevelését czélozza. Gazdasági, kereskedelmi, ipari, szocziális nevelésre van a népnek szüksége, melyre elsősorban az élet tanítja meg az embert; de elsőrangú tényezője annak közvetve a szövetkezés eszméjének a nép tudatába való átvitele. „Köztudomású, hogy az a társadalom a legvagyonosabb és a legboldogabb, a mely a műveltségben legelői jár, a mely legjobban értett hozzá arról gondoskodni, hogy a műveltség bizonyos színvonalát e társadalom minden tagja megszerezhesse; az, a melynek legjobbak és legkönnyebben hozzáférhetők iskolái. A felnőttek iskolája: a községi hitelszövetkezet,