Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1916-05-14 / 20. szám

hadi imádságot mondtam és az Úri imádsággal végeztem ; legvégül pedig a „Perelj Uram perlőimmel" harczias énekkel befejeztük ünnepélyünket. Nem tudom, merjem-e istentiszteletnek nevezni, vagy minek másnak; még kevésbé tudom, helyesen cselekedtem-e vagy nem, de azt látfram, hogy híveink igen hálásan fogadták, szomjúhozó lelkük ennél a sekély forrásnál is enyhülést talált. Ha a püspök vagy az esperes megmossák fejemet, azt is el kell viselnem. Szerető öreg barátod 'Sigray Pál." Dehogy mossák, dehogy! . . . Sőt megkoszorúzzák a te bölcs ősz fejedet és megáldják a te kegyes lelkedet! Hetessy Viktor, ref. lelkész. A MI ÜGYÜNK. Zoványi aggódik . . . Zoványi lóháton járt eddig is és így ne csodálkozzunk rajta, ha most is csak onnan beszél. Az a fölényes és lesajnáló hang tehát, a melyet használ, nem riaszthat engem vissza a válaszadástól. Elvégre minden ember olyan hangon beszél, a milyen a lényegéből folyik. Zoványi pedig nem tehet róla, ha lelki rokonainak, a magyar társadalom legprepotensebb osztályának hangját használja. Egyéb rokonságról most ne beszéljünk. De milyen csodálatos! A míg „martírságának" szenvedésteljes korszaka tartott s míg nem jutott be egy állami egyetem biztos tanszékére, addig jónak látta az Akárki álnév szerény szürkeségébe burkolózva, tendencziózusan támadni a magyar kálvinizmus egy részét. Ma azonban szabad a vásár és a Lelkészegyesiilet szerkesztője készséggel segít neki abban, hogy ellenünk időnként egy torpedót kilőhessen. Ha aztán a manőver készen van, felhúzzák a béke semleges lobogóját s kijelentik, hogy a „magunk részéről eleve lemondunk minden polémiáról". Egyébként azonban csalódással olvastam el Zoványi czikkét. Azt hittem, liogy a kálvinizmus és a protestántizmus lényegét illetőleg fog újra kioktatni. Szóval, hogy nagy elvi kérdésekben fog lefejezni, a melyekben még eddig fejedelmi fölénnyel kerülte a mérkőzést és még most is adós. De mi történik? Zoványi előáll és tízfillérek megkímélésével a Bundi-utczai diplomácziát hívja segítségül és megállapítja, hogy ő 1912-ben Akárki álnéven írott czikkében Kuypert nem vádolta aknamunkával. Hát helyes, hogy nem vádolta, sőt szép, hogy nem vádolta. Elvégre Zoványitól még ez is nagy kegy, hogy nem vádolta, sót annak is örülhetünk, ha majd Debreczenben nem fogja megveregetni az öreg Kuyper vállát. Mert ő ezt is megteszi, hogy egy kissé biztassa a „tehetségesebb fiatalokat". Egyébként azonban az ő emlékezőtehetsége sem valami elsőrendű. Most már tartja Kuypert „valakinek" (talán mert egy munkáját elolvasta), 1912-ben még nagyon gyenge tudományának ítélte, ilyeneket pedig tudvalevőleg nem igen szoktunk valakiknek tartani. A czikkben különben megragadja az alkalmat arra nézve is, hogy gyengéd formában már előre tudomására hozza a debreczenieknek azt, hogy Kuyper látogatása neki nem tetszik. Persze, ha Jatliot vagy valami antikálvinista akárkit vinnének oda, azt diadallal fogadná. Ne is vitatkozzunk tehát a dologról. Csak a következőket tartsuk szem előtt: 1. Nem várjuk azt, hogy Zoványi Kuyper nagyságát elismerje, mert hiszen ő annyira más értékek szempontjából ítél, hogy önmagát kellene megtagadni, ha Kuypert igaz szemüvegen akarná nézni. Ehhez pedig Zoványi nem objektív, sőt türelmetlenebb minden középkori inkvizicziónál. A Kuyper nagyságát elismerik az összes Zoványi-szellemű holland napi-és egyházi lapok is;

bár az irányával nem értenek egyet. Egyébként van is oka Zoványinak Kuypert támadni. Elvégre jól sejti, hogy ha Kuyper lett volna ezelőtt két évvel Magyarország miniszterelnöke vagy a konvent elnöke, ő most nem ülne a ref. theologiai fakultás egyháztörténelmi székében, hogy Kálvin nagyságáról elmélkedjék. 2. Mi Kuyperben nem a politikai pártvezért, sem a „szekta"-alapítót tiszteljük, hanem a nagy theologust, a legelső kálvinista tudóst. A mi pedig a nagy emberek látogatását illeti, nincs kifogásunk az ellen sem, ha akár az unitáriusok vezére jönne is el hozzánk. Mi azt is fogadjuk és a Ráday-könyvtár Rákóczi-bibliáját a Soli Deo Glória felírással annak is megmutatjuk. Mi nem szégyeljük a Krisztus evangéliumát. De Kuyper talán mégis közelebb áll hozzánk, mint Celzus és Servet, Strauss és Jatho vagy Dávid Ferencz és —Zoványi ? 3. Reklámról pedig a magyar református egyházban épen Zoványinak van a legkevesebb joga beszélni. Elvégre, a kit olyan erőlködéssel kellett megtenni mártírnak, mint őt s a ki olyan jellemző szemfülességgel hordoztatta körül az országban véres kardként a mártírkoszorút, hogy a „testvérek" közrészvéte mellett és terrorisztikus agitácziója következtében a kálvinizmus szolgálatára felállított egyháztörténelmi tanszék puha párnája várta fáradt tagjait pihenőre, az igazán „rossz emlékezőtehetséggel" bírhat, ha másokat csipked a reklám vádjával. A leghumorosabb azonban Zoványi aggódása, a mellyel a magyar ref. egyház sorsát félti Kuyper miatt. Legyen szabad azonban diszkréten megkérdezni: mit tett és tesz Zoványi az egyházért és főleg annak református szelleméért ? Hogyan építi a debreczeni theologusokat? Mit is hirdet Kálvinról ós a kálvinizmusról? És végül: beszéljen arról is, hogy miért is nem fogadja el a debreczeni felső oktatási intézet tanácsának tagságát, de különösen, miért is utasította vissza, mint halljuk, a tiszántúli egyházkerület lelkészképesítö bizottságának tagságát, úgy hogy most rendes szaktanár hiányában másnak kell a bizottságban az egyháztörténelmi kérdéseket feltennni? A rossz nyelvek ugyanis azt mondják, hogy Zoványi nem akar többé egyházi dolgokkal törődni, mert ő állami egyetemi tanár, sőt boldog, hogy végre az lehetett. Ezt a rágalmat azonban mi nem hisszük. Mert hisz' a ki annyira közismert rajongója a kálvinízmusnak és Kálvinnak, hogy a „kálvinista Róma" egyháztörténelmi tanszékére is méltónak találtatott, az csak meg fog ragadni minden eszközt arra, hogy egyházkerületének minden téren szolgálatot tegyen? Mit szól ehhez Zoványi úr? Hisszük, hogy hamarosan rnegczáfolja és továbbra is aggódó lélekkel figyeli a magyar kálvinizmus romlását a Kuyper-féle destruktív szellem inváziója miatt. Sebestyén J. Az Erdélyi Kálvin-Szövetség tisztújítása. Április 30-án tartotta élénk érdeklődés mellett közgyűlését az Erdélyi Kálvin-Szövetség. A tisztikar a következőképen alakult meg: elnökök: Boér Elek dr. egyházkerületi főgondnok és Péter Károly egyházkerületi titkár; al-