Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1916-04-30 / 18. szám

mely a kálvinistaság mértékét a vastag nyakban ismerte fel, megvalósulását pedig a kálvinistaság sablonos emlegetésében látta. Ehhez a kálvinistasághoz a születésen kívül egyébbel nem járulhatunk. (Ez sem a magunk érdeme.) Tehát a vallásos nevelés a vallást mint az élet szabályozóját, az emberi fejlődés nélkülözhetetlen eszközét fogja fel. Arra nevel, hogy az egyén a vallást keresse a maga életében. Tetteinek és ítéleteinek ez legyen a mértéke. A czél: vallásos személyiség. Ne járjon tehát a tanítás csak a Biblia, konfesszió és történet körében, hanem jöjjön egészen közel az élethez. Mert a vallás nagyon szükséges az iskolában, de a theologia magamagát tessékeli ki. Ezek a feladatok várnak a háború után, nem, talán még alatta a középiskolára. Miért épen rá? Valahol meg kell változtatni az emberi nevelést, még pedig sürgősen. Ennyit kétségtelenné tett a háború. A jövő kialakítására pedig legalkalmasabb, sőt talán egyetlen eszköz az iskola. Az iskolák közül a középiskola. Ez a nemzet zömének iskolája, legáltalánosabb határt ez érhet el. A vezető elein is innen kerül ki. Ezeket kell másként nevelni, hogy másként neveljék és igazgassák a rájuk bízottakat. Ha nem így lesz, a tantárgy és módszerváltoztatás, sőt a tervezett óratöbblet is csak a régiekre húz új köntöst. Akkor újból rejtegethetjük magunkat, takargathatjuk lelki szegénységünket a szép szavakkal, a míg valami kegyetlen nagy dolog újból nem tart elénk tükröt: ecce homo. Nánay Béla, főgimn. tanár. TÁRCZA. Vártán. En az élet seregébe álltam, Kis csapatomnak zászlósa vagyok. Nappalok és éjjek órájában Mindig a vártán silbakolok. Királyságom szép álomvilágát, Hol a hit ma is legnagyobb hadúr, Megőrzöm én és védem a várát, Pedig az ellen mesgyéimbe dúl. Hidat ver a gond sok katonája. Sűrű sorokban rám tör az ellen. Kopott zubbonyom a tüzet állja, 11a bár száz sebből vérzik a mellem. Nagy lázas álmok szegényes ágyán, Hova az élet parancsszava vet. Fenn silbakolva, miként a vártán Harczolom hittel ezt az életet. Másnak lehet hírneve, több zsoldja, Nekem elég, ha így mehetek el. Fehér homlokkal, szegény zubbonyba, A becsületrend nagy keresztjével. Domby Béla. BELFÖLD Az Egyetemes Tanügyi Bizottság gyűlése. II. A három jogakadémia (Kecskemét, Mármarossziget, Sárospatak) mult tanévi állapotáról dr. Kun Béla terjesztette elő nagy érdeklődést keltett jelentését. Most is rámutatott a közismert tényre: ezeknek a főiskoláknak válságos helyzetére. Exisztencziájuk valóban nagyon kétséges, fenntartásuk szükségessége nagyon problematikus, a hallgatók száma különösen a két előbbi helyen évről évre csökkenő, nem is szólva a mult évi rendkívüli helyzetről. Folyamatban van a jogi szakoktatás reformjára való előkészület, a döntés, a végleges rendezés nemsokára bekövetkezik. Ennek mikéntjétől függ a mi jogakadémiánk sorsa. Azt hiszem, nem csalódom, ha mondom, hogy az állani szívesen venné, ha mi magunk, illetve a felekezetek maguk húznák meg a halálharangot ezen intézetek fölött, ő maga nem akarja ezt direkt rendelkezéssel megtenni. Mi sem akarjuk kimondani felettük a megszüntető ítéletet és így történik, hogy húzódik, halasztódik az ügy és marad a nagy bizonytalanság és a mi ennél is fontosabb: marad a három intézet fenntartásával kapcsolatos nagy teher, a melynek hordozását, tekintettel egyházunk egyéb kiáltó szükségeire, mi igazán nehezen engedhetjük meg magunknak. A bizottsági gyűlésen az a nézet alakult ki, hogy abban az esetben, ha r. kath. jogakadémiák fennmaradnak, maradjon meg nálunk is legalább egy jogakadémia, nem annyira a hallgatókra való tekintettel, mint inkább a tanárnevelés czéljából. De világos, hogy ez a czél azután nem lehet egyik vagy másik egyházközségnek (Kecskemét!) vagy egyházkerületnek specziális, hanem egyházunk egyetemes ügye és érdeke s így a fennmaradó jogakadémiának fenntartása is ennek vállára kell, hogy nehezedjék. Hogy melyik maradjon meg és mily eszközökkel, e felett a kérdés felett még sok-sok szó hangzik majd el. A mult évben egyébként a három jogakadémián 27 tanár működött (az óraadókon kívül); Kecskeméten a II. félévben 47, Máramarosszigeten 104, Sárospatakon 8G hallgató, összesen 247 hallgató volt beírva (125 ref.). Sokan hol vannak már most ezek közül! Itt említjük meg. hogy a debreczeni úgynevezett „felsőbb oktatási intézetnek" 14 egyetemi joghallgató tagja volt, ezeknek volt joguk legáczióba menni és csak ezek részesülhetnek a régi intézet egyéb jótéteményeiben. Hogy más tekintetben mi volt a haszna ezen intézethez való tartozásuknak, arról nem szólt a jelentés. A gimnáziumok mult háborús tanévéről Ravasz