Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1916-04-23 / 17. szám

Hajnal derül, napfény rezeg, Feszülnek izmok és erek, Szemünk villáma ég, lobog: Krisztus feltámadott! Ordít felénk ezer halál. Golyó süvölt, golyó talál. Az ajkunk vérrel felzokog: Krisztus feltámadott! Hü hitvesem, kicsiny fiam, El nem veszünk mindannyian, Ne sírjatok, ha meghalok: Krisztus feltámadott! Túl vérmezők, poklok felett Cseng, jobban, mint a jegyverek, Mosollyal eszmél a halott: Krisztus feltámadott! S megyünk a Golgotára, föl, A hol Keresztje tündököl, Honnét a béke ránk ragyog: Krisztus feltámadott! Baja Mihály. BELFÖLD. Az Egyetemes Tanügyi Bizottság gyűlése. I. Az E. T. B. f. hó 13—15-én tartotta üléseit az Abonyi-utczai székházban. Ott voltak a dunamelléki egyházkerületből : Petri Elek püspök, Mészáros János, B. Pap István, Ravasz Árpád; a dunántúli egyházkerületből: Németh István püspök, dr. Antal Géza, Czike Lajos, Faragó János; az erdélyi egyházkerületből: Nagy Károly, Péter Károly, Fejes Áron; a tiszáninneni egyházkerületből : Révész Kálmán, dr. Buza László, Csontos József, dr. Rácz Lajos; a tiszántúlból: dr. Baltazár Dezső püspök, Dóczi Imre alelnök, György Endre, dr. Kún Béla, S. Szabó József, Simon Károly. Az üléseken dr. Kenessey Béla elnök gyengélkedése miatt Dóczi Imre alelnök elnökölt, a ki elnöki megnyitójában rámutatott arra a nagyszerű kultúrmunkára, a melyet iskoláink a nagy háború idején is az elmúlt évben ezernyi akadály daczára oly nagy buzgalommal és jó eredménnyel végeztek; kegyeletes szavakban emlékezett meg tanügyünknek azokról a munkásairól, a kik halálukkal is példát adtak a haza iránti áldozatkész szeretetre: iskoláink halottairól, az elesett 15 tanárról, az áldozatul esett tanítókról, a kiknek neveit a jegyzőkönyben is hálás kegyelettel feljegyeztük. Kegyelettel emlékezett meg az elnöki megnyitó beszéd bizottságunk halottairól: dr. Baksay Sándor püspökünkről, Kincs Gyula zilahi igazgatóról és melegen üdvözölte a bizottság régi munkás tagját, Petri Eleket püspökké való választása alkalmából. Az első előadó S. Szabó József debreczeni kollégiumi vallástanár volt, a ki a középfokúiskolák vallástanítási ügyeiről referált. Három jelentése közül az első a nem református jellegű iskoláknál teljesített vallástanításról, illetőleg ennek már régóta vajúdó rendezéséről szólt. Az előadó nagy és hálás elismerésre méltó munkát végzett. Az Ő jelentéséből nyertünk először világos képet erről az annyira elhanyagolt munkamezőről és az egyházunkra váró nagy feladatokról. 187 városban, ezek területén levő 504 nem református jellegű iskolában közel 15,000 tanulót kellett vallástanításban részesítenie egyházunknak. Nem érdektelen adat az, hogy a mi saját iskolánkba csak felényi, 7594 ref. tanuló járt. A 15,000 tanuló vallástanítására egész egyházunkban mindössze 17 rendes hitoktató van beállítva, Budapesten 13, Debreczenben 2, az erdélyi egyházkerületben 2. íme, mily kevés a munkás. A legtöbb helyen a vallástanítást a lelkészi szolgálattal megterhelt rendes vagy segédlelkészek végzik, a kik bizony sok helyen hivatalos funkcziók miatt nem egyszer jutnak abba a kényszerhelyzetbe, hogy szolgálatuknak ezt a részletét nem a czélnak megfelelően végezhetik. Nem egy helyről érkeztek furcsa jelentések az előadóhoz: nincs semmiféle tanterv, tankönyv, 3—4 osztály együtt tanul, némely helyen nincs semmi vagy alig valami javadalmazás, több helyen nem bocsátják be az intézetbe a hitoktatót, kötelezik fiainkat más felekezet vallásóráin, istentiszteletein való részvételre. Nagy akadálya a sikeres vallásos nevelésnek különösen a más jellegű iskolába járó tanulókra nézve a megfelelő ifjúsági irodalom hiánya; a „Szövétnek" megszűnt, más még nem lépett a helyére s igy nem csoda, ha ifjaink kapva kapnak a nagyszerűen szerkesztett „Zászló"-n s egyéb r. kath. ifjúsági irodalmi terméken. Nagy hiánya a sikeres vallástanításnak és vallásos nevelésnek a szakfelügyelet hiánya. Erről csak Budapesten történt megfelelő gondoskodás. Nagy figyelmet keltett a tényleges helyzetről szóló jelentés mellett az a jobb jövővel biztató javaslat, a melyet az előadó terjesztett elő a középiskolai vallástanításnak a közalapi segéllyel eszközlendő egyetemes rendezésére vonatkozólag. Egyházi törvényünk ugyanis a közalap jövedelmeinek felhasználására vonatkozólag megállapítja, hogy a közalap feladatainak egyike : „oly egyházközségekben, a melyek felekezeti iskola hiányában a vallásoktatást saját erejükből ellátni képtelenek, a vallásoktatás segélyezése". (E. T. IV. 2. § cl.) A nagy ügy iránti meglehetős közönyre vall az, hogy a közalapból erre eddig alig jutott valami. Az előadó erre nézve azt jelentette, hogy a beérkezett adatok alapján a vallástanítás rendezésére az öt egyházkerületben 150,600 K lenne a szükséglet. Ily nagy összeg erre a czélra nem áll rendelkezésre s így az E. T. B. azt javasolja a konventnek, hogy az ügy fokozatos rendezésére nyújtson egye„ lőre segélyt és pedig oly módon, hogy első sorban a középiskolai vallástanítás nyerjen a szükségletnek megfelelő rendezést. Erre nézve az állani nyújt már eddig