Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)
1916-04-23 / 17. szám
PROTESTÁNS EGYHÁZhlSKOlAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IX., Ráday-utcza 28., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó: A KÁLVIN-SZÖVETSÉG Felelős szerkesztő : BILKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztő : Kováts István dr. Helső munkatársak : Böszörményt Jenő, Marjay Károly, Patay Pál dr., Sebestyén Jenő és Veress Jenő. Előfizetési ára : Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Kálvinszövetségi tagoknak egy évre 12 korona. Hirdetési díjak : Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K. TARTALOM. Az Elet Könyvéből: A mi húsvéti bárányunk, (—a.—) — VezérczikK: Jobb jövő felé. —n. — Tárcza: Húsvéti ének a csatatéren. Baja Mihály. — Belföld : Az Egyetemes Tanügyi Bizottság gyűlése. I. p. — Külföldi hírek. (pl) — A mi ügyünk: Nagykörösi konferencziánk. F. — Irodalom: „Emlékbeszéd — Imádság." Takaró Géza. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Pályázat. — Szerkesztői üzenetek. — Hirdetések. Az Élet Könyvéből. A mi linsvéti bárányunk. „Tisztítsátok el azért a régi kovászt, hogy legyetek új tésztává, minthogy kovász nélkül valók vagytok ; mert hiszen a mi húsvéti bárányunk, Krisztus megáldoztatott érettünk." I. Kor.. ő.; . Pál apostol itt nem abban az értelemben használja a kovász szót, mint a milyenben Jézus tüntette fel abban a felejthetlen példázatban, a melyre annyiszor gondolunk, a midőn az evangéliumnak az egyéni, társadalmi, nemzeti életet átható és alakító, csendben, de biztosan működő hatalmáról szólunk. A kovász itt mint „a roszszaságnak, gonoszságnak" tisztátlanságnak és mindent elerjesztő, szétmálasztó eszköze van feltüntetve. Tudjuk, hogy a zsidók a húsvét közeledtével gondosan vigyáztak arra, hogy egy morzsányi se maradjon a kovászos kenyérből házukban. Bevilágítottak lakásuk minden sarkába, zúgába, hogy semmi se maradjon ott a régi kovászból. A népet csodálatosan megszabadító Isten elleni bűn, hálátlanság jelének tartották ilyen előkészület nélkül megenni a húsvéti bárányt. Ott Korinthusban a gyülekezet körében bajok voltak. Beférkőzött a gyülekezet életét megfertőztető bűn, olyan, „a mely pogányok közt sem említtetik". A korinthusi keresztyének a bennük még mindig működő régi kovásznál, a pogányos laza erkölcsi felfogásnál vagy hamisan értelmezett szeretetnél fogva nem siettek kivetni maguk közül azt, a ki az evangéliumot így megcsúfolta. Ez adott alkalmat Pálnak, hogy megalkuvás nélküli határozottsággal intse a gyülekezetet keresztyénségükből folyó elengedhetlen kötelességükről: „Tisztítsátok ki a régi kovászt!" Oda tárja eléjük ennek a nagy elodázhatlan kötelességnek kétségbevonliatlan indokát: A mi húsvéti Bárányunk megáldoztatott érettünk. Érettünk! Ebbe kapcsolódott bele Pál apostol életének minden mozzanata. „Az Isten mi hozzánk való szeretetét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt. Szeretett minket és adta magát érettünk!" Mindent, de minden érettünk! Minden azért történt, hogy legyen nekünk is igazi husvétunk: hitünk, reménységünk, győzelmes szeretetünk, tiszta szivünk, új életünk. Ez volt az ő hitének látása, tapasztalata. Ezzel a húsvéti üzenettel kopogtatott a szenvedők, gyötrődők, kétségeskedők, a bűn és halál árnyékának völgyében ülőknek ajtaján, ezzel az intéssel döngette a megrögzöttek, tilalmas, tisztátalan dolgokat rejtegetők lelkének kapuit. — Megáldoztatott érettünk. Az áldozat szólt az igazságos nagy Istennek: odafordult ég felé kegyelemért, irgalomért esdően és fordul ide mifelénk, mondván: a mint Én, ti is úgy! „Mert, hogy meghalt, a bűnnek halt meg egyszer, hogy pedig él, Istennek él. Ezenképen gondoljátok meg ti is, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek Istennek" (Róm. 6.10—n)Igen, úgy történt: a mi bűneinkért adatott halálra és feltámasztatott a mi megigazolásunkért. Van húsvéti bárányunk, pászkánk — van szabadulás a bűn és tisztátalanság rabságából. Odaát, a szolgaság házában a régi kovász: ravaszság, gonoszság — itt az új hazában, az országban a nagy megváltás után: igazság, épség, szentség. A megöletett Bárány vett erőt, gazdagságot, bölcsességet, hatalmasságot. Mi érettünk vett! Azért, hogy legyen nekünk erőnk mindenre 0 általa. Azért mi most odamegyünk hozzá, átadjuk magunkat neki és így ünnepelünk húsvétot. Úrrá, Krisztussá lett mi érettünk; Ura, Krisztusa a mi lelkünknek. Mi nem látunk bele szívünk titokzatos rejtelmeibe, Öt kérjük, hogy jöjjön és avassa lelkünket a királyi megváltó, megtisztító szeretet szállásává, trónusává.
