Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1916-04-23 / 17. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZhlSKOlAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IX., Ráday-utcza 28., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó: A KÁLVIN-SZÖVETSÉG Felelős szerkesztő : BILKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztő : Kováts István dr. Helső munkatársak : Böszörményt Jenő, Marjay Károly, Patay Pál dr., Sebestyén Jenő és Veress Jenő. Előfizetési ára : Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Kálvinszövetségi tagoknak egy évre 12 korona. Hirdetési díjak : Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K. TARTALOM. Az Elet Könyvéből: A mi húsvéti bárányunk, (—a.—) — VezérczikK: Jobb jövő felé. —n. — Tárcza: Húsvéti ének a csatatéren. Baja Mihály. — Belföld : Az Egyetemes Tanügyi Bizottság gyűlése. I. p. — Külföldi hírek. (pl) — A mi ügyünk: Nagykörösi konferencziánk. F. — Irodalom: „Emlékbeszéd — Imádság." Takaró Géza. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Pályázat. — Szerkesztői üzenetek. — Hirdetések. Az Élet Könyvéből. A mi linsvéti bárányunk. „Tisztítsátok el azért a régi kovászt, hogy legyetek új tész­tává, minthogy kovász nélkül valók vagytok ; mert hiszen a mi húsvéti bárányunk, Krisztus megáldoztatott érettünk." I. Kor.. ő.; . Pál apostol itt nem abban az értelemben használja a kovász szót, mint a milyenben Jézus tüntette fel abban a felejthetlen példázatban, a melyre annyiszor gondo­lunk, a midőn az evangéliumnak az egyéni, társadalmi, nemzeti életet átható és alakító, csendben, de biztosan működő hatalmáról szólunk. A kovász itt mint „a rosz­szaságnak, gonoszságnak" tisztátlanságnak és mindent elerjesztő, szétmálasztó eszköze van feltüntetve. Tudjuk, hogy a zsidók a húsvét közeledtével gon­dosan vigyáztak arra, hogy egy morzsányi se marad­jon a kovászos kenyérből házukban. Bevilágítottak laká­suk minden sarkába, zúgába, hogy semmi se maradjon ott a régi kovászból. A népet csodálatosan megszaba­dító Isten elleni bűn, hálátlanság jelének tartották ilyen előkészület nélkül megenni a húsvéti bárányt. Ott Korinthusban a gyülekezet körében bajok vol­tak. Beférkőzött a gyülekezet életét megfertőztető bűn, olyan, „a mely pogányok közt sem említtetik". A korin­thusi keresztyének a bennük még mindig működő régi kovásznál, a pogányos laza erkölcsi felfogásnál vagy hamisan értelmezett szeretetnél fogva nem siettek kivetni maguk közül azt, a ki az evangéliumot így megcsúfolta. Ez adott alkalmat Pálnak, hogy megalkuvás nélküli ha­tározottsággal intse a gyülekezetet keresztyénségükből folyó elengedhetlen kötelességükről: „Tisztítsátok ki a régi kovászt!" Oda tárja eléjük ennek a nagy elodázhatlan köte­lességnek kétségbevonliatlan indokát: A mi húsvéti Bá­rányunk megáldoztatott érettünk. Érettünk! Ebbe kapcso­lódott bele Pál apostol életének minden mozzanata. „Az Isten mi hozzánk való szeretetét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meg­halt. Szeretett minket és adta magát érettünk!" Mindent, de minden érettünk! Minden azért történt, hogy legyen nekünk is igazi husvétunk: hitünk, reménységünk, győ­zelmes szeretetünk, tiszta szivünk, új életünk. Ez volt az ő hitének látása, tapasztalata. Ezzel a húsvéti üzenettel kopogtatott a szenvedők, gyötrődők, kétségeskedők, a bűn és halál árnyékának völgyében ülőknek ajtaján, ezzel az intéssel döngette a megrögzöttek, tilalmas, tisztátalan dolgokat rejtegetők lelkének kapuit. — Megáldoztatott érettünk. Az áldozat szólt az igaz­ságos nagy Istennek: odafordult ég felé kegyelemért, irgalomért esdően és fordul ide mifelénk, mondván: a mint Én, ti is úgy! „Mert, hogy meghalt, a bűnnek halt meg egyszer, hogy pedig él, Istennek él. Ezenképen gondoljátok meg ti is, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek Istennek" (Róm. 6.10—n)­Igen, úgy történt: a mi bűneinkért adatott halálra és feltámasztatott a mi megigazolásunkért. Van húsvéti bárányunk, pászkánk — van szabadulás a bűn és tisz­tátalanság rabságából. Odaát, a szolgaság házában a régi kovász: ravaszság, gonoszság — itt az új hazában, az országban a nagy megváltás után: igazság, épség, szentség. A megöletett Bárány vett erőt, gazdagságot, böl­csességet, hatalmasságot. Mi érettünk vett! Azért, hogy legyen nekünk erőnk mindenre 0 általa. Azért mi most odamegyünk hozzá, átadjuk magunkat neki és így ünnepe­lünk húsvétot. Úrrá, Krisztussá lett mi érettünk; Ura, Krisztusa a mi lelkünknek. Mi nem látunk bele szívünk titokzatos rejtelmeibe, Öt kérjük, hogy jöjjön és avassa lelkünket a királyi megváltó, megtisztító szeretet szállásává, tró­nusává.

Next

/
Oldalképek
Tartalom