Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1916-04-16 / 16. szám

Ötvenkilenczedik évfolyam. 16~lk SZálIL. Budapest, 11)16. április 1(>. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : IX., Ráday-utcza 28., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó: A KÁLVIN-SZÖVETSÉG Felelős szerkesztő : BILKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztő : Kováts István dr. lielsó munkatarsak : Böszörményi Jenő, Marjay Károly, Patay Pál dr., Sebestyén Jenő és Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Kálvinszövetségi tagoknak egy évro 12 korona. Hirdetési díjak: Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K. TARTALOM. Virágvasárnap. Muraközy Gyula. — Vezérczikk: Lelkészeink és tanítóink betegsegélyezése. Dr. Kováts István. — Táreza: Prológus. Muraközy Gyula. — Levél a szerkesztőhöz. Tóth József. — Külföldi hírek, (pl) — A mi ügyünk. — Irodalom. — Egyház. — Egyesület. — Gyászrovat. — Szerkesztői üzenetek. — Hirdetések PROTESTÁNS Virágvasárnap. Virágvasárnap . . . Örömnek, éneknek, hallelujának napja. Olyan, mint a tragédiák utolsó felvonásában az a jelenet, melyben egy pillanatra megáll a végzet kerekeinek dübörgése. Egy pillanatra — úgy látszik — rendbe jő minden, mint egy ügyesen kibontott csomó. A hős mintha vállain tartaná — mint Atlas — az öszszeomolni készülő világot, mely mindjárt rázuhan, melyet ő rázott meg. Egy pillanatnyi szélcsönd ez a viharban ; csönd két mennydörgés között ós a csöndbe belehangzik egy hallelujázó tömeg öröméneke . . . Virágvasárnap !... A neve is a két legszebb szó összetétele. Vasárnap . . . ünnep, a szomorú szürke idő mezők virága. Virág ... a porban dolgozó munkásnak, a természetnek — vasárnapja . . . És mégis ... a mostani szenvedő idők más vonását domborítják ki ennek a napnak. A Virágvasárnap itt egy nagy — tagadás. És a szenvedés apológiája. A halál himnusza. Ez a vasárnapi ünnepi bevonulás követeli a halált. * Hogyan történhetne másképen az, hogy Jézus, a mint a pálmaágas diadalát végén feltűnni látja a várost, megsiratja azt? Lelke csodás mélységeiben zokogó, síró, fájdalmas visszhang verődik a hozsánnára. Mert az ő felszólítására — ez a hozsánna az emberiség tagadó felelete. Királyt várnak itt és nem szelíd, alázatos szívű szabadítót. Dávidnak dicsőséges fiát és nem az embernek fiát, kinek a más sebe fáj és a más könnye égeti a lelkét. Pálmaleveleken keresztül viszik — de nem engedik át az emberi lelkeken. — Krisztus szenvedésének, Golgothájának három lépcsője volt. Az első: hogy nem értették meg, a második: hogy gyűlölték, a harmadik: hogy megölték. Az első szenvedés, a meg nem értés, ez a fekete útitárs, mely olt ült a bölcső árnyékában s ott dalolta végig énekét a Heródes által leölt kisdedek sikongásában — ez most énekeli győzelmi dalát a virágvasárnapi hozsánnában. Krisztus nem az volt, a kinek ez a nép hitte. A diadalhimnusz egy győzelmi, dávidi Messiásnak szólott. Krisztus nem az volt, a kinek hitték — ez volt az ő tragikuma. És ha az lett volna, a kinek az uj jongó nép _ gondolta — ez lenne mindörökké az emberiségnek sötét, komor és fájdalmas tragikuma. * ... És a halál himnusza, a Virágvasárnap, nemcsak tagadás. Hirdeti, hogy az emberiséget csak szenvedéssel lehet megváltani. Tünő diadal elhervad, mint a pálmalevelek elhervadtak a poros fehér országúton-De a szenvedés diadala megmaradt, a száraz, gyalulatlan keresztfa kivirágzott. A szenvedésnek, a megváltó halálnak golgothai ösvénye már ez az út. A csoda nem segített. A tanítás elszállt. A fenyegetés lepattant. Mind nem volt elég. A halálnak kellett jönni. Hova tünt volna Krisztus, ha a virágos ágak, mint szelíd karok — visszafogták volna a Golgotliától ? Ha a keresztfa árnyéka nem esik rá már itt az útjára? Hová lett volna a keresztyénség, ha Krisztus nem szenvedett volna ? Tanuljuk meg a szenvedés értékét a Virágvasárnaptól. Könnyű sikerek, tünő diadalok, győzelmi jelentések — pálmalevelek, melyek eltűnhetnek, mint egyetlen elsiető vasárnap virágai. Csak az maradandó, szent és nagy egy nemzet és egy-eg/ botorkáló ember életében — a miért megszenvedett. A szenvedés árnyék, sötétség,homály — igaz. De a nemes, keresztyén szenvedés nem egy halott, véres sziklának, hanem csodaszép virágoknak, új örömnek, megnyugvásnak, békének az árnyéka, A mint Jézus sírt a dicsőséges bevonulás után és isteni ragyogó fényben jelent meg a — gyalázatos kereszthalál után : mi zokoghatunk még győzelmi híreken, de egy magasabb élet napfényével a szívünkben gyászok és szenvedések után belemosolyoghatunk az — örökkévalóságba. A szenvedés —- feketeszárnyú angyal átsuhant a virágvasárnapi úton. Felemelő, megtisztító értékes gondolata suhanjon át a lelkűnkön is — virágok ujjongó, diadalmas vasárnapján . . . Muraközy Gyula.