Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1916-04-02 / 14. szám

világgal szemben pedig férfias, de e kettő egymással épenséggel nincs ellentétben. Délután Vargha Gyuláné ilyen czímen tartott előadást: Növekedjünk a hegy elemben. Alapigéül Tit. 2:11—14-et választotta s azt pontról pontra követve, beszélt a mi nagy tanítómesterünkről, az isteni kegyelemről, mely úgt negatív, mint pozitív irányban folyton tökéletesíti a hívők lelki életét. — A konferenczia sokaknak buzgó imádságával ért véget. Vasárnap délelőtt a Kálvin-téri templomban hálaadó istentisztelet volt. Petri Elek ref. püspök hálaadó imádsága ós az énekkar éneke után dr. Szabó Aladár hirdette az igét Luk. 11:23. és Luk. 9:50. alapján, reámutatván Krisztus teljességére, melyben a határozottság és a szeretet oly csodálatosan egyesült. Az ugyanazon a helyen tartott vallásos estélyen a Bethánia énekkarának három gyönyörű éneke emelte a lelkeket Isten felé; az ünnepi egyházi beszédet Vargha Tamás tartotta a szőlőmunkásokat fogadó gazdáról (Máté 20:1—7.) Az előimában Konrád György lupényi ref. lelkész, végül pedig dr. Szabó Aladár ajánlotta Isten kegyelmébe úgy a Bethánia munkáját, mint egyházunkat és hazánkat, melyeknek javáért a Bethánia munkálkodik. Sokak lelkében felejthetetlenek maradnak ezek a napok. S hisszük, hogy az evangéliumi munkában pozitív eredményei is fognak mutatkozni a Bethánia-Egylet 1916. évi ünnepélyének. Kunszentmiklós, 1916 márczius 28. Vargha Tamás. Válasz Túri Károlynak. Mindjárt tisztában voltunk azzal, hogy feljajdulásunkat néhányan a lelkésztársak közül nem értik meg. Ez természetes. Hiszen az egyenlő elbánás elve sehol sincs oly visszataszító módon mellőzve, mint épen a lelkészi pályán s a ki sorsunknak nem részese, könnyen marad részvétlen irántunk. Például Kapolyon is jó világ van, nincs panasz s a kapolyi kartárs annyira nem ismeri a megélhetés nehézségeit, hogy kétségbe vonja szavaink komolyságát, panaszunk őszinteségét és megértés helyett gúnyolni akar minket. Ezért van még egykét szavunk. Rövidre fogjuk a dolgot, Bizonyosan tudjuk, hogy minket nagyon sokan megértettek. Mindenki megértett, a ki a „fajulva tengés" nyomorúságos állapotát nem minősíti hozzánk méltó életnek. Mindenki megértett, a ki a „nyomorúság" szónál nem mindjárt az éhenhalásra gondol. Különös beszéd is az olyan, hogy mutassatok nekem egy éhen halt papot, majd akkor hiszek a ti nyomorúságtokban. Hát olyan megalázott állapotba jutottunk már, hogy az abszolút nyomor mértékének kell előbb betelni s csak aztán szólhatunk. Hát igen, mi is ismertünk papokat, a kik „semmivel kezdték és nagy vagyont gyűjtöttek", zárt ajtók mögött kuporgattak, önző, nyomorúságos, igazán nyomorúságos életük bélyegét rányomták még maradékaik lelkére is. Hát igaz, mindent megtettek, verejtékeztek, hogy abból a pár hold földecskéből minél több hasznot csiholjanak ki minden áron. De azt az árt legtöbbször a gyülekezet, a nép fizette meg. ,,A mi tisztelendő urunk tavasztól őszig a szőlejében lakik, azt munkálgatja, de az Úr szőleje annál kapálatlanabb marad." — Ezt nem. mi találtuk ki. Ezt egy somogyi magyar mondta évekkel ezelőtt. És igaza volt. Nagy baj forrása lehet mindig az a kényszerítő körülmény, mely a lelkészt Si maga anyagi életének súlyos igájába fogja be. De most e bajoktól eltekintve is keservesen nehéz a ref. lelkészek anyagi helyzete. Kártya, utazás, fényűzés, érdekházasság s más hasonló vádak annyira tarthatatlanok, hogy reájuk nem is reflektálunk. Sértők is e vádak, nehéz volna keményebb szó nélkül foglalkozni velük. Az igazság igazság marad: a papi családok most kiáltó szükséget szenvednek. A mértékletesség, egyszerűség felesleges jó tanács. A lemondás nagy erényét már túlontúl gyakoroljuk. Az „ego contradico"-féle kötözködésre adjon méltó választ a nyomorgó lelkésztársak felháborodása. Mi egyelőre hallgatunk.* Több ref. lelkész. IRODALOM. Mennyország- kapuja. Imádságok konfirmált és felserdült ifjak ós leányok számára. írta Szolnoky Gerzson, hajdúböszörményi ref. lelkész. Debreczen, 1916. Hegedűs és Sándor könyvkiadóhivatala. Kis 8'. 167 1. Ára kötve 1 korona 20 fillér. A háborús aktuálitásoknak ezekben a szomorú napjaiban egy nem háborús, de azért nem kevésbbé szükséges könyvecske ez a kezünk alatti. Minden olyannak nagyon örülünk, a mi az ifjúság pasztorizácziójával függ össze, mert nagyon is igaz az, hogy a kié az ifjúság, azé a jövő. Az ifjúságot minden módon meg kell nyernünk és biztosítanunk Isten országa számára, ha nem akarjuk őket a Sátán birodalmának átengedni. Az ifjúságot ezer veszély fenyegeti, a háború még növeli ezeket a veszedelmeket. Annál szükségesebb, hogy idejekorán és minden módon gondoskodjunk az ifjú lelkeknek a megszerzéséről, Istenhez és Krisztushoz vezetéséről. Ezt czélozza ez az imádságos könyv is, mely tartalmaz: hétköznapi, vasárnapi (reggeli, estéli), bűnbánati (reggeli), ünnepi és alkalmi imádságokat. Különösen gazdag e zsebbe való kis könyv az ifjú életében előjövő nevezetesebb események alkalmával mondandó imádságokban. A szerző, kit több imakönyvéből már előnyösen ismerünk s ki egyike azoknak, a kik hittel és kenetes buz* Ezzel, úgy hisszük, a vita be is zárható. Folytatásából bizonyára semmi haszon nem származhatik. Nézetünk szerint igenis nagy nehézségekkel kell küzködniök azoknak a lelkészeknek — mint ezt megírtuk —, a kiknek készpénz-fizetésük van. 3000 K, mondta Túri Károly. Milyen kevés ez különösen most! Hát még azok, a kiknek gyermekeiket taníttatniok is kell... Hisszük, hogy a méltányos panaszok meghallgatásra találnak.