Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)
1916-04-02 / 14. szám
PROTESTÁNS EGYHAZId SKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal IX., Ráday-utcza 28., a hová a kéziratok, előfízetésiéshirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó: A KÁLVIN-SZÖVETSÉG Felelős szerkesztő : BILKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztő : Kováts István dr. belső munkatarsak : Bőszörményi Jenő, Marjay Károly, Patay Pál dr., Sebestyén Jenő és Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Kálvinszövetségi tagoknak egy évre 12 korona. Hirdetési díjak: •Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K. TARTALOM. Az Élet Könyvéből: A kereszthordozás. Ií. I. — Vezérezikk: Évforduló, p. — Tárcza: Falusi kura pásztorális. — Belföld: A Bethánia-Egylet évi ünnepélye. Vargha Tamás. Válasz Túri Károlynak. Több ref. lelkész. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — G-yászrovat. — Pályázat. — Hirdetések. Az Élet Könyvéből. A kereszthordozás. „A ki én utánam akar jönni, . . . vegye föl az ö keresztjét és kövessen engem." (Mk. 8.3 1 .) Kemény szavak ezek. Jézus is azoknak tartotta, ezért csak azután mondotta, a mikor már elhangzott Péter ajkáról a nagy vallomás: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten fia!" A tanítványok számára is kemény szavak voltak. A különböző korok gyermekei számára is. Nem is igen hallgatták sohasem örömest. Legkevésbbé a mi korunkban, a melynek az a jelszava: minél többet élvezni és minél kevesebbet szenvedni! Ebben a nagy vérzivatarban, a kereszthordozás eme nagy idején azonban, ha akarjuk, ha nem, meg kell mindnyájunknak hallani. Az emberek abba még csak beletörődnének, hogy a szenvedés, a kereszthordozás beletartozik az Isten világkormányzó tervébe. Csak az ellen zúgolódnak, hogy miért nem más hordozza a keresztet, miért épen nékik kell azt hordozniok ? Csak később tanulják meg, hogy mindenkinek van keresztje. Csak az egyikünk hamarabb, a másikunk később veszi vállaira. Csak az egyikünké nehezebb, a másikunké könnyebb. Csak az egyikünk erősebb lélekkel hordozza, a másikunk meg csak úgy roskadozik alatta. , Még abba is beletörődnének az emberek, hogy mindnyájunknak keresztet kell hordoznunk, de abba már nem, hogy miért épen az ő keresztjük a legnehezebb ? Pedig a nagy német költő „Keresztszemlé"-jének története szinte ezer meg ezer példában ismétlődik meg előttünk. Hányan panaszkodnak, hogy az ő keresztjük a legnehezebb a világon! Hány panaszkodónak engedi meg az Isten a szabad választást a keresztek közt. Hányan választják ki a legkönnyebb keresztet s hányan látják nagy meglepetéssel, hogy ez nem más, mint az ő régi keresztjük, a melyet a világon a legnehezebbnek tartottak! A legtöbb ember zúgolódva veszi a vállára a keresztet. Isten büntetésének tartja azt, pedig a kereszt csak Isten követe, a mely visszahív Hozzá minket, a világ örömei közt Róla oly sokszor elfeledkezőket. A kereszt, ha látszólag a porba sujt is, a valóságban fölemel minket menn)T ei Atyánkhoz. A kereszt csak a pogánynak átok, a hivőnek biztos lépcsőfok ! A kereszt csak első tekintetre csapás, a mely lassan-lassan áldássá válik. Mindenekelőtt egyenlővé tesz minket, kiket annyi különbség rétegekbe gyúr, annyi érdek száz és száz érdekcsoportra tép. A vállainkra nehezedő kereszt fölnyitja szemeinket, a melyek nem látták meg eddig a nyomort. Megnyitják füleinket, a melyek siketek voltak eddig a jajszó meghallására. Kinyújtják karjainkat az elesettek fölemelésére. Kinyitják szívünket a részvét számára. Mi, a kik nem láttuk meg a szenvedőket a jólét, az öröm napjaiban, meglátjuk őket, a mikor vélük együtt hordozzuk a fájdalmak útján meg-megrogyó térddel, verítékező arcczal a keresztünket. Az a sok jó, a mit a sok rossz mellett látunk a világon, legnagyobbrészt kereszthordozó lelkek gyümölcse. Ezek törölték le a legtöbb könnyet, ezek gyógyították be a legtöbb sebet, ezek emelték föl a legtöbb elesettet. S míg ezt tették, az ő keresztjük is egyre könnyebb és könnyebb lett. Ezek a hetek a kereszthordozásra emlékeztető és előkészítő hetek. Krisztussal együtt mi nékünk is föl kell vennünk a keresztünket. Míg fiaink, testvéreink a csatamezőkön hordozzák a keresztet, mi nékünk, idehaza maradiaknak is el kell indulnunk a Golgotha útján. Roskadozva, vánszorogva mi nékünk is végig kell azon mennünk s ott fönn a mi ó-emberiinknek is meg kell halnia, hogy Krisztussal együtt a mi új-emberünk is föltámadjon. Majd ha mindnyájan fölvesszük a keresztünket, majd ha mindnyájan megöldököljük magunkban az ó-embert, majd akkor hasad reánk a nagy Húsvét hajnala, a várva-várt föltámadás: — a léke. K. I.
