Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1916-03-26 / 13. szám

a minősítő vizsgák kivehetése tekintetében teljesen egyenrangú főiskola szervezését. Sajnálattal tapasztaltam, hogy e kérdéshez való hozzászólások elmaradtak, pedig nem hihetem, hogy közvéleményünket teljesen hidegen hagyhatná e főiskolák sorsa, a melyekből már annyian kerültek ki hű fiaiul egyházunknak s előkelő vagy épen vezető szerepvivőiül a magyar állami életnek. Most ismét bátorságot veszek magamnak a ref. főiskolai jogi oktatás jövőjének biztosítására felhívni a figyelmet. Három dolog teszi ezt ismét aktuálissá. Az egyik, hogy míg a ref. jogakadémiák megszüntetéséről — ez nyílt titok — illetékes helyeken szó van, addig a katholikus akadémiak végeszakításáról szó sincs. Legfeljebb a legkisebbnek, t. i. az egrinek a megszüntetéséről beszélgetnek, de a pécsi püspöki s a nagyváradi kir. kath. jogakadémia fennmaradása kétségtelen. A második ok az egyetemes tanügyi bizottságnak közeli, áprilisi összegyűlése. Ez alkalommal fognak t. i. tárgyaltatni a kecskeméti, mármarosszigeti és sárospataki jogakadémiáknak azon memorandumai, a melyeket ezek a bizottság tavalyi felhívása alapján készítettek a jogi oktatás reformja s azzal kapcsolatban egyházunknak a ref. jogi oktatáshoz fűződő érdekei megvédelmezése tárgyában. Azt hiszem, nem árulok el titkot, ha közlöm, hogy mindhárom akadémia ezen érdekek megvédelmezésének szükségét hangsúlyozta s javaslataik csak a miként tekintetében térnek el egymástól, a mennyiben Patak és Sziget a jogakadémiáknak jelen alakjuk fenntartásával is megelégszenek, ellenben Kecskemét, a melynek memorandumát kari megbízás alapján e sorok írója szerkesztette, úgy találta, hogy úgy a ref. érdekek, mint a jogi oktatás reformjához fűződő általános társadalmi követelmények eredményesebben szolgálhatók egy, a három akadémia összevonásából alakítható ref. jogi fakultással. Nem is kétlem, hogy az e. t. bizottság szintén ebben a szellemben fog állást foglalni. A harmadik ok végül, a melynek apropos-jából nem árt foglalkozni e kérdéssel, a pataki akadémiának Miskolczra készülő áthelyezése. Oly tény ez, a melynek egy fölötte helyes gondolat az alapja. Az t. i., hogy a ref. jogakadémiákat nem megszüntetni s ez, egyházunk büdzséjét viszonylag kevéssel terhelő intézeteket magunktól nem eldobni vagy őket elsorvadni hagyni kell, hanem — ha ma talán volna is kifogás a ref. érdekek szolgálatában való teljesítményeikkel szemben — keresni azon útak-módokat, a melyek segítségével e teljesítmények fokozhatok. Patak már gondolkodott önmaga is önmagáról. Ám, nézetem szerint, a problémát nem lehet csak az egyik főiskola nézőpontjából akarni megoldani, hanem mind a háromból (Kecskemét, Patak, Sziget), már akár együttvéve, akár külön-külön provideálni kell. Semmi esetre sem szabad pedig bár akármelyiket is egyszerűen megszüntetni, nem különösen ma, a midőn, mint erre már tavalyi czikkeimben is utaltam, világszerte újraóledőben van a vallásos szükséglet s így a felekezeti élet is. Hisz így magunk fosztanánk meg magunkat oly fegyverektől, a melyekhez a katholikusok elszántan ragaszkodnak s ekkép önmagunkat szorítanánk le abban az általános versenyben, a melyben katholikus testvéreinknek különben is sokszorosan előnyösebb a helyzetük. Mindezeket — nehogy félreértessek ! — nem azért mondottam el, mintha szikrányi kételyem is volna afelől, hogy az egyet, tanügyi bízottság meg fogja találni ebben a kérdésben az égyházunk érdekeinek megfelelő modns vivendit. Csak, hogy a kevésbbé beavatottakat is tájékoztassam néhány sorral erről a döntés alá érő ügyről. Hogy a „felekezeti jogi oktatás" rossz és káros valami, ez jelszónál nem egyéb. De ha rossz és delenda, ám jó — de akkor miért ragaszkodnak hozzá, mint értékhez, mások és ha mások ragaszkodnak, miért ép mi reformátusok játsszuk el legeslegelőször a sajtot elejtő holló szerepét ? Dr. Kováts Andor, kecskeméti jogtanár. TÁRCZA. Istenem. Már ébredők, zöldselymesek a kertek, Az ég enyhe teljességgel ragyog, A légben omló fátylak puhasága, S a föld üde párákkal illatoz. Karjaikat a fák esedezŐn tárják, Tavasz, óh téged idők átka nem ver! Világosság és fényesség valód, Sötétségbe tévedt csak: az ember. Istenem I Tőled ily messze sohse ment, Ily elborult színbe nem öltözött, Czélod és átad még így meg nem törte, Lépte még nem volt ily vérrel öntözött. E friss ragyogásban mélyebb az árnyék, Mit emberkéz ez újult létre vet; Még gyötrőbb a kín : látása a valónak, Hogy az ember: Téged nem érte meg ... Nem hallja szavad s nem jár Teveled Oh fájdalom, hogy zuhan a mélybe! Istenem ! Ugy-e, megszánod ... s még egyszer fölemeled ! ? Osváth Eszter. Rajzok.* Dön-dön — deszka, Dönög a vára, Hatszáz a kötele ... Hallod-e a „szüvők" zuhogását? — Ott járunk a „szüvők" országában. Nem is ormánysági az a falu, a honnan az a hatszázköteles döngő vár ki nem dönög az * A szerző, úgy hisszük, kissé sötét vonalakkal ecseteli a helyzetet. Vannak bizonyára ott is fénypontok. De annyi bizonyos, hogy gondolkozásra és cselekedetekre késztetnek ezek a rajzok. Szerk.