Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1916-03-19 / 12. szám

új Magyarország jövendő férfiait s nehéz aggodalom száll meg, ha látjuk azt a ferde irányzatot, a melyen egy új szellem győzedelmeskedni nem tud. A Magyar Evangéliumi Diákszövetségbe tömörült keresztyén gondolkozású, czéltudatosan előretörő ifjakkal szemben koraérett, ferde irányzatot követők ragadják magukhoz a liarcztéren levők szerepét. Telve velük a kávéházak ós nyilvános mulatóhelyek termei. Eszményük a szabadságnak nevezett szabadság. Czéljuk a korlátlan élvezés, az énnek önző kultusza. Hiányzik az apai fegyelem, a tanárok tekintélye. Hiányzik a hit, hiányzik az erkölcsös irányítás. Nemzeti érdekünk, hazánk jövőjének kérdése, hogy megmentsük azokat, a kiket teljesen el nem nyelt a posvány. Nálamnál hivatottabbak fogják kidolgozni az ifjúságvédelem munkaprogrammját. Csak néhány intézkedést említek feí, mint követendő példát és megvalósítható lépést. A pózeni 5 ik hadtest kommandánsa nemrégiben foganatosított az ifjúság* védelme czéljából olyan rendszabályokat, a melyeknek értelmében a 17 évet meg nem haladó kiskorúak szülők, vagy felnőttek kísérete nélkül nyilvános éttermekben, vagy mulatóhelyeken meg nem jelenhetnek, szeszes italokat nem fogyaszthatnak. Nyilvános helyeken fiatalkorúaknak tilos a dohányzás. A mozi-előadások szigorú ellenőrzésnek vettetnek alá. A rendőrségnek jogában áll a fiatalok erkölcseire káros hatású képeslevelező-lapok, nyomtatványok stb. kirakatba helyezését, vagy elárúsítását megtiltani. Véleményadásra a kormányzó felhívhatja a közigazgatási hatóság tagjait, a tanítókat és tanárokat, az ifjúságvédelemmel foglalkozó férfiakat ós nőket. A 18 évet meg nem haladott, iskolát végzett foglalkozásnélküli ifjak kötelesek megszabott idő leteltével munkát szerezni, ellenkező esetben kötelesek elfoglalni a rendőrség által kijelölt állást. Kivétel a meghatározott hivatásra előkészülök, beteg, vagy beteges fiúk, továbbá azok, a kik a polgármester, vagy rendőrfőkapitány véleménye szerint kenyérkeresetre nem szorulnak. Tudjuk, hogy ez csak egy csekély töredéke annak a nagy munkának, a mely reánk vár az ifjúságnak helyes irányba terelése körül. Késlekednünk mindazonáltal hiba volna, talán helyrehozhatatlan hiba ma, a mikor, bármily messze látszik a béke, mégis mindennap jobban közeledik hozzánk s a midőn talán épen a súlyos idők nyomása alatt legalább a többetérők szívében megvan az akarat a közreműködésre. A Kálvin-szövetség már eddig is felkarolta a tanonczifjak körében az ifjúságvédelmi munkát, nem lenne lehetetlen kiterjeszteni azt legalább a protestáns iskolák tanulóira is. Tanárainkban bizonyosan kész segítőkre találna. A veszedelem nem az iskolák, a közép- és főiskolák termeiben közelíti meg fiainkat, hanem a szabad napok és órak szórakozásra szánt idejében. A szórakozást, a fiatal léleknek oly szükséges vidám időtöltést ne vonjuk el tőlük, de ügyeljünk arra, hogy ezt a szórakozást ne ott keressék, a hol a test és lélek mételye csírázik. Némi korlátozás nem ellensége az egyéni szabadságnak, sőt annak eszköze : önuralomra, önmegtartóztatásra tanít. K—yné. TÁRCZA. Mag)^ar katonáinkhoz.* Éjszakon és délen, nyárszakon és télen, Ott küzdőtök éj-nap, mindig csak az élen; Szemben az ellenség számnélküli száma, S hull nagy ropogással a pokol villáma; Véreteket folyvást a mohó föld issza... Ha csonkán, ha bénán, csak jöjjetek vissza. Kél, mint Betlehemben, az anyák siralma, Elsiratják azt is, a ki meg sincs halva; Könnye föl nem szárad az égő szemeknek, A remegő szívek mindennap temetnek; Gyásznak, siralomnak nincs vége, se hossza... Ha csonkán, ha bénán, csak jöjjetek vissza. Romladozik a ház, a telek is puszta, Küzd, fárad az asszony, de ha nincsen gazda; Bajlódik egész nap jószággal, gyerekkel, Búval fekszik este, búra virrad reggel. Könny az özvegy ágyat sűrűn harmatozza: Ha csonkán, ha bénán, csak jöjjetek vissza. Eltűnt a vidámság; a mosolygó szüzek Csüggedt-szomorúk, mint a szomorú-füzek. Szűz ölükben szunnyad a jövő virága, Hátha ki sem nyílik, ott hervad hiába? Dér a virágbimbót hogy le ne hervassza : Ha csonkán, ha bénán, csak jöjjetek vissza. Jöjjetek, jöjjetek büszke diadallal, S mint a hogy' mentetek : bokrétásan, dallal. Megvédtétek vérrel szép magyar hazátok, De új feladat vár idehaza rátok: Isten a jövőt is tireátok bízta, — Építni hazánkat, óh jöjjetek vissza! Vargha Gyula. A gyülekezet. 1 Tapogatódzik a Nóvák József ládbessenyői kurátor, jelenleg 10-es honvéd a Katona-Otthon tájékán. Egyike azoknak, a kik az első csoportos bibliaórán résztvettek és most, hogy hallott felőle valamit, meg akarta tudni, hogy csakugyan az a Bibliaolvasás megy-e Találkozik a Pécsi János urammal, a ki meg botrágyi presbiter, de most 11-es honvéd. A kurátor uram megszólítja: „Maga * Ezt a szép költeményt, melyet a szerző mult estélyünkön felolvasott, a Budapesti Szemle különlenyomatban több ezer példányban eljuttatta katonáinkhoz.