Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1916-03-05 / 10. szám

így meg. De felemlítjük, mert irántunk való nagy rokonszenvének ez is egyik érdekes jele. Mi, távoli tisztelői,, Isten áldását kérjük további életére és munkájára is. Kívánjuk, hogy még sokáig munkálkodhassék Isten dicsőségére s kérjük, hogy a magyar reformátusok iránt való szeretetét őrizze meg szívében továbbra is, bárhova is vezérelné az IJr. Missziói ünnepély Berlinben. E hó elején tartotta gyűlését Berlinben, a főrendiház tanácskozótermében a Német Missziói Segélyegyesület. A gyűlésen a császárné képviseletében megjelent a trónörökös neje, a kultuszminiszter, a gyarmatügyi államtitkár; ott voltak az öszszes missziói társaságok küldöttei és a német egyházak sok kitűnősége. A gyűlés főszónoka Hauck lipcsei egyetemi tanár, a híres egyháztörténész volt, a ki „Az ev. misszió és a német keresztyénség" czínién tartott előadást, a melyhez Harnack, Lütgert és Deissman tanárok szólottak hozzá, mind oly értelemben, hogy a német ev. keresztyén egyházaknak lankadatlan buzgalommal kell majd folytatni a világ evangelizácziöját. Jellemző. A genfi Semain Religieuse legutóbbi számában olvastuk a franczia alaposságra jellemző következő közleményt. Parisban is rendeztek ünnepélyt a Belgiumban kivégzett Miss Cavell emlékére, a kit mint martirt ünnepelnek azért, mert öt német katonát orvul lelőtt. A franczia közoktatásügyi miniszter Painlevé mondta az ő ünnepi beszédét, a melynek során igy kiáltott fel: „Halál, hol a te fulánkod, koporsó, hol a te diadalmad, mondja — Hall Caine a híres amerikai író". Az ántántbarát S. R, is megjegyzi, hogy a franczia tudomány nagymestere milyen kevés jártassággal bír a bibliában, a mi egyébként nem is csoda, lévén ő az ateista szocialista pártnak oszlopos tagja. IRODALOM. A „Magyar Kulturá"-iiak, a jezsuiták lapjának február 20-iki száma két czikkben is válaszol (nem kevesebb, mint 157a hasábon) a Lapunk 5., 6. számában adott válaszunkra. Az egyiket bb.: Bangha Béla felelős szerkesztő, a másikat Tomesányi Lajos páter írta, A vitatkozásnak elengedhetetlen föltétele szerintünk, hogy mindegyik fél őrizze meg a szigorúan tárgyilagos hangot és tartózkodjék az érveket épenséggeí nem pótoló gorombáskodásoktól. E nélkül csak ízléstelenkedni lehet, vitatkozni azonban nem ! Mint rámutattunk, már múltkori válaszában is vétett ez ellen bb. Mostani czikkének két helyén pedig még nagyobb mértékben vét ez ellen. Egyik helyen ugyanis arról beszél, hogy „hetet, havat összehordtunk" múltkori válaszunkban, a melyben pedig alig tettünk egyebet, mint r. kath. egyház- és közjogászok elfogulatlan véleményeit soroltuk föl s a melyben talán mégsem csupán „hetet, havat" hordtunk Össze, mert a míg bb. első válaszában még nagyhangon kérdezte tőlünk, hogy: „Azt ugyanis talán méltóztatik tudni, hogy a kiegyezés alkalmával összegyűlt országgyűlés a felségnek összes, az abszolutizmus idején foganatosított intézkedéseit utólag helybenhagyta és alkotmányosította?", második válaszában már saját maga kénytelen erre ráczáfolní, a mikor kijelenti: „Hogy néhány császári parancsot hatályon kívül helyezett az alkotmányos országgyűlés, azt mi is tudjuk." (Ha előbb is tudta, milyen lelkiismerettel írt akkor ezzel ellenkezőt?!) Más helyütt pedig azt írja: „A ki ma akár azt állítja, hogy 1. a kath. egyház javait az államtól kapta, akár 2., hogy ezeket világi természetű ellenszolgáltatások fejében kapta, akár 3., hogy a kath. főpapok lerázták magukról ama közterhek viselését . .., az vagy tudatosan hazudik, vagy — legalább ebben a kérdésben — tudatlan szószátyár". Ilyen, Sámbár Mátyásra emlékeztető kijelentésekkel a törvények hosszú sorával kapcsolatos jogi kérdéseket nem lehet egyszerűen elintézetteknek tekinteni. S a ki a legkiválóbb történészeink, így Zsilinszky Mihály volt kultuszminiszteri államtitkár és mások részéről is szigorú történeti és jogi alapon kimutatott és több, „tanulatlan szószátyár"-nak épenséggeí nem minősíthető r. kath. püspök, így Horváth Mihály, Ipolyi Arnold vagy újabban Prohászka Ottokár részéről is elismert igazságok liangoztatójáról komoly érvek helyett csak azt tudja odavetni, hogy az vagy „tudatosan hazudik" vagy „tanulatlan szószátyár", az valóban lehetetlenné teszi ránk nézve, hogy sorait válaszra érdemesítsük, bármily kedvező alkalom kínálkoznék is nemcsak a múltkori és moslani fölfogása közt mutatkozó ellentétre rámutatnunk, hanem arra is, hogy miként igyekszik a kérdést ismét mellékvágányokra terelni s e közben miként szakít ki tendencziózusan egyes mondatrészei, csakhogy olvasói előtt ellenszenves színben tüntessen föl minket, a jezsuitákat pedig mint üldözött, ártatlan teremtéseket állítsa oda! — Tomesányi páter objektív hangú „Hozzászólás "-ára sem reflektálunk bővebben. Ha megfelelnénk fejtegetéseire, legközelebb már nem ketten, hanem hárman, azután négyen, öten szállnának ellenünk síkra. Már pedig ki oltalmazná akkor az egyedül ő általuk védett, oltalmazott szegény magyar kulturát, ha drága idejüket egészen reánk fecsérelnék ?! Ezért mindössze egy dologra hívjuk föl a jezsuitákat Magyarországra újból behozó Szcitovszky herczegprímás kiváló hazafi-voltát olyan jobb ügyhöz méltó buzgalommal védő Tomesányi figyelmét. Olvassa el az 1850. augusztus 15-én Esztergomban összegyülekező magyarországi kath. püspökök emlékiratát az uralkodóhoz Ennek legelején kifejezést adnak abbéli örömüknek, hogy a nemrég lefolyt istentelen mozgalmak ádáz vihara alatt (!) az uralkodóház fölött ismét különös módon őrködött az isteni gondviselés. Hangoztatják, hogy a trónnak biztosabb őre a papság- (már minthogy ők), mint a katonaság. Beszélnek az osztrák monarchia többi püspökeiről, meg arról, hogy lehetetlenség, miszerint „az egységes és osztatlan osztrák -monarchia tartományainak" minden egyháza egyenlő bánásmódban ne részesülne. Ezeket a hazafiasságtól szinte égő nyilatkozatokat az „igazán magyar szívű" Szcitovszky prímás elnökletével ülésező kath. püspöki kar foglalta írásba. Ezeket sem mi „hazudjuk tudatosan", hanem Roskoványi Ágost közli „Monumenta catholica ..." cz. gyűjteménye IV. kötetének 410—412. lapjain. Ezeket a lapokat olvasva, valóban el kell hinnünk Tomesányi páternek, hogy Szcitovszky herczegprímás egymaga többet tett a Bach-korszak alatt „hazája érdekében. mint a protestáns szuperintendens urak összevéve". Szégyelnők is magunkat, ha ők együttvéve is tettek volna „ennyit" hazánkért! „De, hála Istennek, nem tettek! A Keresztyén Lelkipásztor gyakorlati belmissziói havi folyóirat protestáns lelkipásztorok számára. Szerkeszti Nyáry Pál pécsi ref. lelkész. Előfizetési ára egy évre 6 K. Az 5-ik szám tartalma : Majd a háború után .. .