Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1916-02-27 / 9. szám

végrehajtani, hogy az épületek egy része, főleg a pinczék, valamint a földszintes utczai és félemeleti helyiségek üzleti czélokra és az egyházi czélokra nem szükséges emeleti helyiségek bérlet útján volnának igen előnyösen értékesíthetők és így a befektetett tőke legalább is mérsékelt bérjövedelmet hozna, sőt az sem lenne kizárva, hogy bizonyos idő elteltével ezek az épületek annak az alapnak, a melyből azok építtettek, egészen megfelelő jövedelmet hajtanának. Ezen javaslatunk tételénél különös figyelemmel voltunk azon körülményre is, hogy a magyarországi református egyetemes egyháznak központi gyűléseire és adminisztrácziójára rendelt helyiségek nem helyezhetők el czélszerűen egy a főváros központjától távol eső, nyaralószerűleg épült házban, hanem azoknak a főváros központjában külsőleg is impozáns épületben, lehetőleg több református intézmény keretében kellene elhelyezve lenniök. Nem kételkedünk abban, hogy a már fentebb említett területet — mely mintegy 1400 négyszögöl — a fővárostól meg tudjuk szerezni, mert maga a magyarországi református egyház elég súllyal bír, hogy ezt megvalósítani tudja, s mert a létesítendő intézmények is olyanok, melyek egy ilyen transzakczió létesítésére a székesfőváros szempontjából is kívánatosak. Mindezek, a miket itt előadtunk, úgyszólván nagyobb áldozat nélkül volnának megvalósíthatók, mert a befektetendő tőke mindenesetre bizonyos bérjövedelmet hozna. Mindazonáltal az, hogy a mű tökéletes és a reformáczió ós Kálvin János emlékéhez méltó is legyen, csak úgy volna elérhető, ha a létesítendő épületek közül egy kiemelkedő szép új templom is építtetnék és az egész nagy épülettömb az építendő templommal együtt egy összefüggő impozáns egészet képezne. Elképzelhető, hogy egy ilyen épületcsoport, a mely az egész magyar református egyházat külsőleg jelképezné, milyen hatást gyakorolna mindenkire, azokra a külföldiekre is, a kik a jövőben bizonyára sokkal nagyobb számban fogják felkeresni fővárosunkat és a kik abban az épületcsoportban mindazt megtalálnák, a mi egy protestáns embernek leik1 szükséglete. Ott lennének tehát: a templom, az evangelizáló termek, a melyek a zsinatok tartására is alkalmasak lennének, az egyházi főhatóságok tanácskozására ós az adminisztráczió vitelére alkalmas helyiségek s irodák, a főiskolai és középiskolai tanulók számára egyegy internátus és még más egyházi intézmények. Vidéki lelkészeink, tanáraink, tanítóink s más egyházi alkalmazottaink és ezek férfi- és női családtagjai számára olyan kényelmes és olcsó szállót (Hospiz) rendezhetnénk be, a mely kellemes otthonként, melegséggel és szeretettel fogadná a feljövöket. Egyházközségünknek megvan a maga szép régi temploma, a melytől — tekintettel annak történeti emlékére — nem is szívesen válna meg, mert a fővárossal eddig folytatott tárgyalások során is mindenkor következetesen arra az álláspontra helyezkedett, hogy egy új templom építése nem kívánatos és ragaszkodott ahhoz, hogy az öreg templom megmaradjon. Be kell azonban látnia egyházközségünknek azt, hogy a Kálvin-tér fentebb említett része mind csupa nagyméretű és magas épülettel lesz beépítve, a templom mai alakjában és mai elhelyezésével akadály volna arra, hogy a terület czélszerűen beépíttessék, de zavarná is azt az összhangot, a mely kívánatos volna ahhoz, hogy az egész épülettömb egy szimmetrikus egészet alkosson. Sajnos, hogy egyházközségünk nagyon is gyenge ahhoz, hogy a Kálvin-téren egy új és szép templomot építsen és csakis abban az esetben egyezhetnék bele a templom lebontásába, ha az új templom építési költségeihez a magyarországi reformátusok is hozzájárulnának. Kétségen kívül nagy összegeket igénybevevő vállalkozás lenne az, a mit egyházközségünk a reformáczió és Kálvin János emlékének megörökítésére itt javaslatba hoz, de az bizonyos, hogy méltóbb emléket a reforinácziónak és Kálvin Jánosnak nem lehetne állítani, mint azt, a melyet emlékiratunk tartalmaz. A befektetendő összeg — mint már fentebb említettük —, ha az első néhány évben nem is hozná meg gyümölcsét, rövid idő múlva előreláthatólag gyümölcsöztethető volna és így feltehető, hogy azok az összegek, a melyeket az egész református egyház az államsegély esetleges megszűntetésére tőkésíteni óhajt, azokban az épületekben hasznothajtó módon lennének elhelyezhetők. Ezekben óhajtotta a budapesti református egyházközség a maga eszméit a főtiszteletű és méltóságos egyetemes Konventi elnökséggel közölni és kérni, hogy ezeket megszívlelni méltóztassanak, mert, nézetünk szerint, ez az egyetlen mód arra, hogy a reformácziónak és Kálvin Jánosnak hazánkban méltó emléket létesítsünk. A mennyiben a főtiszteletű és méltóságos elnökség a mi javaslatunkkal behatóbban kívánna foglalkozni és azt komolyan mérlegelni óhajtja, úgy mi ebben a tekintetben szívesen állunk szolgálatára. Budapest, 1916 február 15-én. Petri Elek, Kovácsy Sándor, püspök. főgondnok. * íme, egész terjedelmében közöltük ezt az emlékiratot. Hisszük, hogy mindenütt fig3r

elmet és mély érdeklődést fog kelteni és hogy a legilletékesebb körök is szeretettel és a jövőbe tekintő nagy felelősségérzettel veszik fontolóra a benne foglalt nagyszerű tervezést. Tudjuk, hogy már mintegy tíz évvel ezelőtt volt szó egy a Kálvin-téren felépítendő „KálvineumK

-ról. Néhai Hegedűs Sándor volt ennek legmelegebb szószólója. A terv az volt, hogy ott a budapesti egyház templom melletti telkén emeltessék a budapesti egyház, kerületünk és az egyetemes egyház czéljait szolgáló központi épület. A terv meghiúsult. Most már ne keressük, hogy miért. Hiszen talán jobb is, hogy az akkori terv, t. i. mindent oda arra az egy telekre felépíteni nem