Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1916-04-16 / 16. szám

nem szerepel is többé, mint államot alkotó nép, ha a szerb harczosok szótziillve, elrongyolódva vagy szövetségeseik seregeibe beleolvadva nem harczol is, mint szerb katonaság ellenünk, a szerbek ma mégis folytatják a háborút. De a harczi eszközök sokkal lealázóbbak, sokkal megszégyenítőbbek, mint a hogy valaha fegyverrel szégyenítettek meg egy ellenséget. Megszégyenítőbb és rombolóbb hatású minden 42-esnél, mert ennek lövedéke csak azokat roncsolja, a kiket maga előtt talál, de amazok a fegyverek kihatnak a jövő nemzedékekre harmad-és negyedíziglen. Vajha ennek a tűznek eloltásához elég erőt adna nekünk az Úr Isten kegyelme. Mert itt ennél a tűznél nincs fiatal vagy öreg, családapa vagy pelyhesállú ifjú. Ez a háború az ifjakat öregekké tette és az öregek egy sorban harczolnak fiaikkal. Elválasztás nincs, a korok összefolynak. És velük együtt a bűnök, a hibák is. Ott, a hol az ember több bölcsességet keres, ott találja legkevesebbet. És jó lenne egyszer szembenéznünk azzal a gondolattal is, mintha a háború az embereket bölcsebbekké, a nyomorúság, a sok szenvedés, a rettegés a bizonytalanságtól, félelem a haláltól az embereket úgy megváltoztatná, hogy a háború utáni emberre nem fogunk ráismerni, annyira fölénövekszik a háborúelőttinek. Az kétségkívül tény, hogy egyesekre nagy fordulatot fog hozni. „A szél fú, nem tudod honnan... de a fúvását érzed..." De ha valaki a nyomorúságokon keresztül valami tömegmegtérést vagy ilyesmit akar várni, félek, hogy nagyon fog csalódni. Ezek az emberek elég jó például szolgálnak erre. Ezek is féltek. Ezek is szorongtak, az éjjeli kimerítő Őrszolgálat után alig pár órát pihenve, nappal ástak vagy kosarat fontak vagy szénát gyűjtöttek; de az bizonyos, hogy a dologtól nagyon ki voltak állva és a sanyarúságtól megviselve. Mai helyzetük nagyon megváltozott. De vele együtt ők is. Ne beszéljünk róla, de készüljünk fel már most a mi harczunkra, a melyet a háború után nekünk kell megvívnunk a háború következményei ellen. A felkészülés pedig jobb, ha már ma megvan ós ne várjunk a holnapra... Visszafelé nagy hófúvás akadályozott a zvorniki hegyek közt a gyorsabb mozgásban. Olyan időnk volt, mintha tényleg karácsony lett volna. Vajha már itt is lenne a maga békéjével! Tóth József, ref. tábori lelkész. KÜLFÖLDI HÍREK. Új berlini lelkész. A híres nürnbergi lelkészt, Lic. dr. Rittelmeyert a berlini „új templom" lelkészéül hívták meg. A német Péter-fillérek. A pápa Amette párisi bibornok-érsek előtt kijelentette, hogy nem hisz Németország gazdasági összeomlásában, mert a német katholikusok a háború kezdete óta hét millió márka Péter-fillért adományoztak, többet, mint. a többi katholikusok összevéve és húszszor annyit, mint a francziák. Erre a dicséretre azt a megjegyzést teszi egy német prot. újság: nem nagy dicsőség a német katholikusokra nézve, hogy ezekben a nehéz időkben annyi sok „fillért" szállítanak külföldre. A német protestáns egyházak körében a háború előtt mintegy 30,000 hivatásos, képzett munkás (férfi és nő) működött a különböző belmissziói munkamezőkön. De a német prot. keresztyénség a mult században felébredt és szervezett belmisszió folytonos fejlesztése érdekében nagy gondot fordít az önkéntes belmissziói munkások képzésére is. Berlinben eddig két ilyen képzőintézet volt nők számára. Az egyiket a belmissziói központi választmány tartja fenn 1908 óta, a másik a Gerhardt Pál-féle alapítványi intézet, mely 1911-ben létesült. Ezekben az intézetekben alapos elméleti és gyakorlati képzésben részesülnek mindazok a nők, a kik a gyülekezeti belmissziói munkában vagy más szeretetmunkákban óhajtanak szolgálni és munkás hitüket, szeretetüket értékesíteni. Az előbbi intézetben 3

/4

, az utóbbiban lVa

év a belmissziói kurzus ideje. Mint a Ref. Kirchenzeitungban olvassuk, most egy harmadik ilyen intézet is létesült Berlinben; ezt a porosz államegyház tartja fenn. A növendékek egy része az intézetek melletti internátusokban nyer elhelyezést; részt vesznek mindnyájan a diakonissza intézetek munkáiban s így jól felszerelve mennek ki az életbe. így nyer ott a protestáns keresztyénség, az egyház nagy önkéntes hadsereget a szolgálat sokféle munkájára. — Nálunk, sajnos, ilyen intézetek nincsenek, de miután a mi prot. családaink közül is sokan adják külföldi intézetekbe leányaikat, jó volna, ha a választásnál ezekre az intézetekre is gondolnának. (p.) A MI ÜGYÜNK. Az erzsébetfalvai gyülekezetben megalakított Kálvin-Szövetség nehéz, de nemes és igazán keresztyén vállalkozással kezdte meg működését. A Szövetség nőtagjai csecsemövédö és szegény gondozó munkát indítottak. Hogy mennyi nyomor vár enyhítésre, milyen kiáltó szükség keres segítséget a proletariátus szegény tanyáin, arról fogalma lehet mindenkinek, a ki járt valaha a főváros külső területein, a gyárak közelében. Erzsébetfalva egyik tipikus otthona a lelki-testi nyomorban sínylő fővárosi munkáscsaládoknak s a református gyülekezet tehetősebb nőtagjainak sok alkalma lesz munkás hitükről s könyörülő szeretetükről bizonyságot tenni, a mikor a Krisztus nevében, vállalkozásukhoz híven gyakorolni fogják a keresztyén szeretet munkáit. Szövetségünk központja meleg érdeklődéssel és segítő készséggel fogja kísérni a szép munkát s hálásan fogadunk e misszió támogatására utazótitkárunk: Fiers Elek (IX., Ráday-u. 28.) czímére küldendő pénzbeli és más alkalmas adományokat. — A mult vasárnap vallásos estélyt tartott a Szövetség a csecsemővédő és szegény gondozó munka javára, a mely szép anyagi és erkölcsi eredménnyel járt. Intelligens és nagyszámú közönség hallgatta utazótitkárunknak „A keresztyén nö hivatásáról" tartott előadását, s Szinok Zoltán lelkésznek a Máté 25. r. 40. v. alapján tartott biblia-