Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1915 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1915-04-11 / 15. szám

magántanároknak a kolozsvári theol. fakultáson való előadásokhoz a venia docendi megadatott. A theol. fakultás tanárait a nem állami tanárok országos nyugdíjintézetének tagjaiul jelentette be a közgyűlés. A konventhez előterjesztés megy, hogy az adócsökkentési kérvények határidejére vonatkozó határozatot helyezze hatályon kívül és hogy a konvent bizottságai, tisztviselői ne közvetlenül tárgyaljanak az egyházközségekkel — A máramarosugocsai ref. egyházmegye mult hó 18-án tartotta közgyűlését Biky Ferencz esperes és György Endre gondnok elnöklete mellett Királyházán (Tekeháza fiókja), a hol régebben, a XVIII. század elejéig ref. anyaegyház volt és mint az esperes megnyitóbeszédében említette, jeltelen sírokban ref. lelkészek hamvai porlanak ott. A közelben lévő nyalábi, most romokban heverő várban, a mely a Perényieké volt, fordította Komjáthy Benedek Pál leveleit, György Endre gondnok indítványára a közgyűlés elhatározta, hogy neki emléket állít Királyházán és a M. T. A. által kiadott leveleket a fiókegyház részére megveszi. — A békésbánáti ref. egyházmegye Hódmezővásárhelyen tartotta ülését Futó Zoltán esperes és dr. Fekete Márton elnöklete mellett. Előzőleg a hódmezővásárhelyi „lelkészi kör" tartott gyűlést. — A felsőszabolcsi ref. egyházmegye Vass Mihály esperes és Járay Miklós egyházmegyei gondnok elnöklete alatt, a szatmári ref. egyházmegye Kovács Lajos esperes és Madarassy Dezső elnöklesével tartotta közgyűlését. Mindkét helyen kegyelettel emlékeztek meg a harcztéren elesett Horthy Szabolcs főispán, egyházmegyei gondnokról és a nagy háború többi halottjairól. Az adminisztráczionális ügyekkel itt is egy nap alatt végeztek. A nagy események szókímélésre intik mindenütt a közgyűlések tagjait. Szeretetvendégség. A VI—VII kerületi parókhia tanácstermében szépen sikerült szeretetvendégséget tartottak az énekkar javára márczius hó 28-án este. Kovács Emil lelkész imádkozott, az énekkar két szép egyházi éneket adott elő. Dr. Walkó Rezső ezredorvos harcztéri élményeit olvasta fel feszült figyelem s nagy érdeklődés között. Fiers Elek nagy hatással szavalt három aktuális szép költeményt. Germány Irén tanítónő két dalt énekelt. Germány Erzsike zenetanárnő nagv hatással zongorázott. Az estély, melyet a vendégek Himnusza fejezett be, tiszta hasznúi 120 K-t hozott. Felültizettek: Elek Pálné 20 K, dr. Somogyi Lajos, Bíró Lajos és Nádas Gyuláné 2—2 K, Benyó Géza. Kis István 1 — 1 K. Természetbeli ajándékot adtak: Nádas Gyuláné, Kaszap Dezső, Anzenberger Aladár és Balogh Kálmán. Értesítés. Van szerencsém az érdekeltek tudomására hozni, hogy a középiskolai vallástanári képesítő vizsgálatok az 1915—1917. években Kolozsvárt tartatnak. A vizsgálatot a bizottság a jelentkezőktől legközelebb 1915 június hóban veszi fel, később pontosan megállapítandó időben, melyről a jelöltek külön értesíttetnek. A jelentkezés az első vizsgálatra f. évi május 15-ig történhetik. A vizsgálatra vonatkozó Tájékoztatás az erdélyi egyházkerület püspöki hivatalánál (Király-u. 51. sz.) kapható. Kolozsvár, 1915 április hó. Dr. Kenessey Béla püspök, elnök. Vallásos esték Mohácson a földmívesek olvasóköre nagy termében február 25-től márczius 25-ig minden csütörtökön 6 órától 7 óráig. Az estélyeket nem is gondolt nagy számú közönség látogatta rang és felekezeti különbség nélkül, de túlnyomóan mégis reformátusok. Az estélyek műsora 12—15 pontból állt. Közénekkel kezdődött. Volt alkalmi ima, bibliamagyarázat, továbbá szebbnél szebb alkalmi szavalat, melyet polgári és elemi iskolás növendékek felváltva 4—5-en végeztek. Felolvasás is volt négy, melyből két első felolvasást a „háború kitöréséről czímen Varga Zsigmond lelkész; kettőt pedig a „nő a háború idején" és a „nő a háború után" czímen Pápay János kántor-tanító tartott. Volt 18 tagból álló leánykar, mely „régi magyar és kurucz" dalokat énekelt két hangon harmónium kísérettel. Egy-egy szám volt „Tárogató", mehen Nagy Elek szakaszvezető „Kurucz" dalokat adott elő. Az utolsó szám felváltva a „Szózat" és „Himnusz" volt, melyet az egész közönség harmóniumkísérettel énekelt. A vallásos estélyek márczius 25-én végződtek. Fogoly ref. lelkész. Pápay István bölcskei ref. lelkész, mint erről már megemlékeztünk, a viliefranche-i fogolytáborban van. Ott érte a hadiállapot életbelépte Francziaországban. Kiszabadítása sajnos, semmiképen nem sikerült. Az egyházkerület a Magyar Földhitelintézet útján 500 frank segélyt küldött neki. Szüleihez írt levélben írja, hogy megkapta. írja, hogy egyelőre több pénzre nincs szüksége. Levelében szeretettel emlékszik meg gyülekezetéről és kéri édesatyját, Pápay János mohácsi tanítót, hogy juttassa el a gyülekezet összes tagjaihoz üdvözletét az Efesusi levél 4-ik fejezetének első három versében foglalt szavaival. A franczia nyelven írt levélből látszik, hogy azt ő maga fogalmazta. Bőséges alkalma van ott a franczia nyelvet is megtanulni. E levélben nem említi, hogy milyen dolga van. ígéri, hogy majd többször és bővebben ír. Adja Isten, hogy minél előbb visszajöhessen rég nem látott szeretteihez és felvehesse a szolgálat munkáját ott, a hova elhivatott 1 Tündérmese Prágáról. A prágai kórházak egyikében valami 25 magyar sebesült várta a gyógyulást. Nehezen várták, mert hiába volt a kitűnő ápolás, mégis csak idegen környezetben voltak. Hanem egyszer besurrant hozzájuk egy napsugár egy előkelő úrinő személyében, a ki bátorító szóval kérdezte a kórházban, hogy vannak-e itt magyarok. Voltak. „Hát kicsoda maguk közül kálvinista ? Mind azzá lett. Kaptak azután csokoládét, szivart, czigarettát bőséggel. Miután az is kitűnt, hogy olvasni is szeretnének, de nincs mit, ígéretet kaptak, hogy lesz az is. Másnap mindegyik vitéz kapott egy kis bibliát. A következő nap ismét jön a jótékony tündér, a kit először nagyságos asszonynak tiszteltek, de később a maguk jószántából előléptettek méltóságosnak és megkérdi a vitézeket, hogy látták-e a várost. „Nem még." „Hát szeretnék-e látni?" „Nem tudnánk mi itt eligazodni. Nem igen lehet nekünk most még sokat mászkálni" és más ilyen szólások hangzottak fel. „Nohát holnapra legyenek készen, majd én gondoskodom róla, hogy megnézzék." Másnap egyenruhás inas szedi össze a magyarokat és rakja őket kocsira és hordozza őket fel-alá a városba, a hol czukrászda vagy kávéház akadt útba, ott a vitézek ehettek-ihattak kedvökre, a mi szemüknek, szájuknak tetszett, a fizetést elintézte az egyenruhás inas. A sebesültek egész megbarátkoztak a helyzettel, pedig még itt nincs vége. A kirándulás utáni napon jön ismét az ő vigasztalójuk ós megkérdi, hogy „ki szeretne hazamenni?" Ez nagy szó volt. Mind szeretett volna, de ki volt adva a parancs, hogy azt még kérni sem szabad. A tündér azonban nem azért tündér, hogy előtte lehetetlenségek álljanak. Egy névjegyborítékba zárt írást adott nekik, hogy ezzel jelentkezzenek a kórház főorvosánál. A 25 magyar szószólót választott, a kinek legyen annyi bátorsága, hogy el merje mondani a mondanivalókat. Őszintén be is vallotta a főorvosnak, hogy nem merték volna ők ezt kérni, de hát a kié ez a névjegy, az utasította őket, A főorvos felbontja, megnézi s akkor kitárja a