Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1915 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1915-07-11 / 28. szám

Az egyházkerületi értekezlet, A közgyűlést rövid szünet követte. Utána megalakult az egyházkerületi értekezlet s Darányi Ignácz főgondnokunk rámutatván arra az általános szokásra, hogy minden tisztség, még inkább pedig a püspöki szék betöltésénél, mindig előzetes beszélgetés és tájékozódás történik, a gyülekezetek teljes szabadságának hangsúlyozása mellett kijelenti, hogy ennek az értekezletnek megállapodásai kötelező erővel senkire sem nehezednek. Szilassy Aladár emelkedett szólásra ezután. S emlékezetbe idézvén a 11 év előtti püspökválasztást, örömmel mutat reá arra a körülményre, hogy az a férfiú, a ki már akkor egyharmadát nyerte el a gyülekezetek szavazatainak, ma is épen olyan frissen, épen olyan lelkesedéssel, épen olyan csodálatos kötelességtudással végzi minden munkájár, mint 11 évvel ezelőtt. Indítványozza tehát, hogy legyen a jelölés most egyhangú s teljes elismeréssel, egész szívvel, lélekkel Petri Elek budapesti lelkészt, egyházkerületi főjegyzőt ajánlja a püspöki székre. Az értekezlet óriási lelkesedéssel Petri mellett foglalt állást és Kálmán Gyula, valamint Balla Árpád esperesek felszólalásai csak fokozták a lelkesedést, úgy hogy más jelöltnek a neve felszínre sem került s így minden reménység meg van arra, hogy a példás egyértelműséggel megállapított jelölés egyhangú választást is eredményez, a mit őszintén kívánunk is. Az új püspök beiktatása az őszi kerületi közgyűlés alkalmával fog megtörténni. NEKROLOG. Kiss Adolf soltvadkerti lelkész, fia volt a hasonnevű, néhai újsóvéi német ref. lelkésznek. Leszármazottja azon Kiss családnak, a melynek egyik őse Kiss Benjámin 1783- év május havában II. József császár 1781-ki türelmi parancsa következtében a cseh- és morvaországi protestánsoknak, helyesebben taboritáknak engedélyezett lelkészi állások egyikére a sárospataki főiskolából mint végzett togátus és felszentelt lelkész elválasztatott és ordináltatott. Kortörténelmi szempontból megemlítésre érdemes, hogy II. József császár a türelmi parancs végrehajtása tárgyában a magyar helytartó tanácshoz 1782 szeptember hó 6-án rendeletet intézett s meghagyta, hogy ez intézkedjék protestáns lelkészeknek Cseh- és Morvaországba leendő kiküldése iránt. Ezen császári rendelettel megindított mozgalom hatása alatt a sárospataki ősz rektor professzor Szentgyörgyi István 1782 szeptember havának egyik napján a hat órakor tartatni szokott estéli istentiszteleten buzdító beszédet tartott hallgatói előtt, mely beszédnek hatása alatt „az evangélium terjesztésére és a Jézusért" vállalkozott a cseh- és morvaországi lelkészi állomásokra 24 togatus, köztük a most elhalt Kiss Adolf szépapja, Kiss Benjámin is. Szalay Sámuel az akkori miskolczi szuperintendens az 1783. évben Cseh- és Morvaországba egyidejűleg ordinált 24 fiatal magyar lelkész közül Kiss Benjáminra nézve ezeket jegyezte fel: „Rev. Dom. Beniamin Kiss ex possessione Vajda inclyto Comitatu Abaujvariensi ingremiata oriundus, ordinatus est in ecclesiam Bosin in Circulo Boleslaviensi sitam". Útiköltségül 24 forintot kapott s május végén megindult társaival a hosszú és fáradságos útra. Június 21-én tartotta meg csehnyelvű beköszöntő predikáczióját Bosinban egy ottani gazdának csűrében. Beköszöntő beszédének alapigéjét Pál apostol Korinthusbeliekhez irt I. levelének 1. és 2. verséből vette: „Legyetek az én követőim, miként én is követője vagyok a Krisztusnak. Dicsérlek pedig titeket, atyámfiai, hogy én rólam megemlékeztetek és a minő rendeléseket szabtam köztetek, azokat megtartsátok". Beszédeit — úgy miként többi társai, ő is — előbb megírta magyarul, ezt lefordította latinra, majd egy Prágából hozatott literátus cseh a latin szövegből cseh nyelvre fordította azokat s a magyar papnak az egész héten át kellett a cseh szöveget magolnia. Mégis a cseh nyelv hézagos ismerete és a kiejtés szokatlansága miatt vasárnapokon sok szóhibát ejtett, melyek miatt az ájtatos hívek ajakán gyakran derűs mosoly támadt. Ez a Kiss Benjámin 1783-tól 1833 február 5-én 80 éves korában bekövetkezett haláláig Cseh-, illetve Morvaországban élte le napjait. Uek Ferencz jelenlegi rovecini lelkész megírta nekrologját s a többek között ezeket mondja: „ Y,i pedig, a jobb hazába elköltözött elődnek és úttörőnek szellemi epigonjai, szemeinket az égre emelvén, rebegjük : Hála azon férfiak emlékének, kik fáradságot nem kímélve, hazájuk áldott mezőit odahagyták s hozzánk jöttek, hogy azt, a mire népünknek leginkább szüksége volt, az Isten igéjét mélyen szívébe véssék." Valóban, az ottani egyházak szegényes, mondhatni sanyarú viszonyai között, a híveknek pedig gyakran durva, sőt ellenséges érzülete miatt valóságos önfeláldozás kellett ahhoz, hogy ezek a Cseh- és Morvaországba kivándorolt magyar papok mindvégig kitartsanak hivatásukban. Hiszen évi jövedelmük egyremásra 300 frt volt, melyet azonban a legtöbb esetben nem tudtak egész összegében kézhez kapni. Nemcsak ők maguk, de családtagjaik is ki voltak téve a nélkülözéseknek, sőt gyakran az éhezésnek is. Kiss Benjámin már-már megelégelte ezt a sanyarú bánásmódot és készült visszatérni hazájába. Útlevele és elbocsátása készen voltak. Ámde családja, különösen már ekkor ottan lelkészséget vállalt fia, ifj. Kiss Benjámin és férjnél lévő leánya visszatartották őt a távozástól, minek folytán újból paróchiát vállalt, míg végre a tovább nem tűrhető, főleg magyar KISS ADOLF