Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1915 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1915-02-21 / 8. szám

ki engemet aztán csak a végső eredményről értesít. Még szerencse, ha a katonák legalább olvasni tudnak. A bosnyákok nem igen értenek hozzá. Sok mindenről észre lehetett itt venni, hogy a Balkánon élünk. Alig lehet találni finomabb érzületre. De amúgy is érzik már itt Ázsia közelsége. Annyit azonban el kell ismerni, hogy a hatóság komoly igyekezettel akarna rendet teremteni. Hej, milyen jó dolog is, a hol hűséges hivatalnokok vannak ! A monarchia máról holnapra meggyógyulna, ha olyan kvalitású hivatalnokai volnának, mint az északi (1) szomszéd tartománynak. Fivérem mezei lakásán egyelőre tízágyas kórházat rendeztünk be. Csupa német került bele. A mi kórházunk a kiváltságosok kórháza. Azt mondják a katonák, olyan jó itt lenni, mintha csak otthon volnánk. Este olvasok nekik. Az emberek alig várják már az estét, annyira szeretik hallgatni. Csupa öröm köztük lenni. Hát mégis csak van valami, a mi jobb a czigarettánál, süteménynél s más efféle ajándéknál. Megjelent a Basler Nachrichten 1915, január 29 iki szániában. Közli: Csomor. BELFÖLD. A pécsi ref. egyház 1914. évi munkájáról.* „Imé az ajtó előtt állok és zörgetek!"... Jelenések 3 -.20. Súlyos teherként nehezedik szívünkre a jelen idők rettenetessége. Szeretnők ezt a terhet levetni lelkűnkről, vágynók eloltani a tüzet, mely lángba borította e világot és útját állni az egyre növekvő borzalmaknak . . . De bármennyire is szeretnénk változtatni a körülményeken, ez nem áll hatalmunkban. Sokkal jobb tehát magunkba szállnunk és csendben megvizsgálnunk: mit jelent a háború az Isten terveiben? Mi a czélja ezzel? Mert czéljai vannak! Ezek a rettenetes idők nem úgy esetlegesen, hanem határozott czéllal következtek reánk: ímé az ajtó előtt állok és zörgetek ! A háború Isten zörgetése szívünk ajtaján. Hatalmas zörgetés! A csendesebb kopogtatást nem értettük meg s az Úr azt akarja, hogy a magyar nép lelkének ajtaja is megnyíljék előtte . . . Újból zörget tehát és pedig ugyancsak hatalmas erővel . . . Embernek fia, érted-e az Isten zörgetését és kész vagy-e megnyitni szivedet a menny és föld királya előtt? . . . Pécsi ref. egyházunk így fogadta a háborút és így igyekezett kihasználni az ebből folyó alkalmakat a lelkek javára. Az 1914-ik esztendő nagyjelentőségű esztendő egyházunk életében is. A nehéz idők igazolták, hogy menynyire szükség van az evangéliumi egyház tevékeny inun* Az 1914. évi „Jelentés". k áj ár a. De igazolták azt is, hogy nem azé az irányzaté a jövő, mely a gyümölcstelen keresztyén élet s legfeljebb a hitvallásszerűség élettelen utain akarja megtartani a lelkeket, hanem azoké, a kik az egyháztagokat az egyéni megújulásra s a Krisztusban való élet igaz örömeire s ezzel együtt a munkás keresztyén élet szent jogaihoz akarják eljuttatni s mint ilyeneket fel akarják használni őket az egyház munkáiban. Nem lehetett volna egyházunknak annyi munkálkodásra jelentkező lelkes tagja, a kiknek ne tudtunk volna és ne tudnánk munkát adni azon a hatalmas munkamezőn, melynek határait ugyancsak kiszélesítette a háború. Mindjárt a mozgósítás után szereztünk engedélyt a katonai szállások és kaszárnyákba leendő belépésre s hadbavonuló katonáinkat elláttuk a legfontosabb útravalóval, a közöttük szétosztott keresztyén iratok és bibliarészek által. Közadakozásból tízezer példányban nyomattuk ki a „Fegyverezzed fel a szivedet is!" czímű traktátust s egyéb iratok mellé mintegy ötezer bibliarészt rendeltünk kiosztás végett. Nemcsak a helyben felfegyverezett legénységet láttuk el ilyen lelki útravalóval, hanem bőven osztogattuk azokat a pályaudvaron is, az itt átutazó katonák között. Hadbavonuló katonáink előtt meg nem számlált sok esetben tartottunk istentiszteleteket, úgy a templomban, mint szabad ég alatt is s a hadsereg pótlására állandóan útnak indított pótzászlóaljak legénysége azóta is rendszerint felkeresi templomunkat, hogy mielőtt a nagy tettek színterére lépne, az Úr igéjéből merítsen erőt és vigasztalást. Sajnos — gyakran olyan váratlan gyorsasággal indul egy-egy menetzászlóalj, hogy nincs idejük legényeinknek istentiszteleten megjelenésre. Többször megtörtént ilyenkor, hogy a beszállás előtt a pályaudvaron láttuk el Őket kis imákat és elmélkedéseket tartalmazó könyvecskékkel. Egyházunk munkájának ugyancsak fontos része a sebesült és beteg katonák közötti szolgálat. Tíz kórházban látogatjuk katonáinkat, állandóan osztogatjuk közöttük az Isten szeretetét és vigasztaló kegyelmét hirdető olvasmányokat. A katonai kórházparancsnokság több ízben vezényeltette ki a fennjáró beteg katonákat istentiszteletre s karácsonykor igazán tömegesen jelentek meg egészséges és beteg katonáink az Úr asztalánál is. Hogy a nélkülözött családi otthon melegét kárpótoljuk s a családtól távol töltött karácsonyi ünnep szomorúságát eloszlassuk, beteg katonáinkat karácsony második ünnepének délutánján a Bethánia-egylet helységében felállított karácsonyfa és dúsan felterített asztalok köré szeretetvendégségre gyűjtöttük egybe s 44 katonát láttunk el bőségesen testi ós lelki táplálókkal. Hisszük, hogy feledhetetlen marad e szeretetvendégség minden egyes résztvevő előtt. Bár a legnagyobb örömmel és készséggel végezzük dolgainkat katonáink körül, mégis nagyon szükségesnek látjuk, hogy gondozásukra külön prot. tábori lelkész