Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1915 (58. évfolyam, 1-52. szám)
1915-02-07 / 6. szám
nézve nem intézkedik a rendelet. így mikorra az elv megvalósul : szépen el is maradhat. Itthon minderre könnyen rámondjuk, hogy még ez is baj ? Ezért is érdemes szólni ? Csak ez legyen a legnagyobb bajunk ! Én is elfogadom az utóbbit. Csak ez legyen a legnagyobb bajunk 1 De miért legyen ez így, ha segíthetünk valamennyire is rajta. Magától még semmi sem intéződött el. No meg a különböző kórházakban fekvő, vagy belőlük már kikerült katonák, a kik tudói, látói, résztvevői voltak az ilyesmiknek : mást mondanak. Tele van a szájuk panasszal. Van, a ki ott volt a falujabeli Mészáros Józsi temetésénél. Valami „dedérumot" mondtak fölötte, pedig ő maga, egész atyafisága mindig a helvét hitvallástételt követte. Van, a ki Budapesten feküdt kórházban s hiába kórt papot, nem telefonáltak a lelkészi hivatalba, mert ref. volt, vagy, mert elfelejtették. Másik meg azt mondja : „Csak feküdtél volna ott te, válladon fájdalmas nagy sebbel, eszedbe jutott volna neked is, hogy hátha az utolsó raportra kell menni. Akkor pedig de jó is, ha van valaki, a ki vezetget a jó Istenhez. De rosszul esik, ha napokon át nem jön a tisztelendő úr, hiába várjuk. Nem esett jól az étel sem. Sírni szerettem volna, ha nem szégyenlem." Magunkra is vigyáznunk kell, nehogy az első felbuzdulás tüze, melege elhamvadjon, kihűljön. Hajlandók vagyunk sokszor a jövendőre gondolni, hogy majd ezután így lesz, meg úgy lesz. Most pusztít a szörnyű világháború, most kell mindent elkövetnünk, a mi csak erőnktől telik. Magyarország fiainak egy része fegyverben küzd, másik része kórházakban szenved. Ez utóbbiak lelkigondozása nagy felelőséggel nyomja a vállunkat, mert hozzájuk odavihetjük most a tiszta evangéliumot. Az akadályokat hárítsuk el. Marjay Károly. TÁRCZA. Katonaimádság. (A noyoni mezőn.) írta: Egy német katonatiszt. Fordította: Kiss Géza. Fázós, éjjeli hűvösön át Őrzöm a vad, komor éjszakát S hol sátra sötétlőn int felém, Kezeim hozzá kitárom én: Könyörülj rajtunk, Jézus ! Hajnali pír, íme, földerül, Győzelem-é vagy síri jelül? Gond réme kísért: kicsiny családom ... Fönt, úgy-e, Tenálad, újra látom? Könyörülj rajtunk, Jézus 1 Golyó süvít — a hős kapitány Lehull a többi hős után. Utánnam! Föltekintve Rád, Megyünk halálon, tűzön át! Könyörülj rajtunk, Jézus! Ha seb, ha vér — mit bánjuk azt 1 A tűz, a kín itt nem maraszt; Jajszón, gyönyörön, kínon át Ajkunk győzelmi hangot ád: Könyörülj rajtunk, Jézus! Holttesten át, borzadva bár, — Mezők göröngyén száz halál — S hol száz tavasz hörgésbe fúl, Kiáltok hozzád örök Úr: Könyörülj rajtunk, Jézus! Leszáll az éj. Domb domborul. Hetven vitéz egymásra hull, S ezred-temetőnk álminál Halk sóhajom suhanva száll: Könyörülj rajtam, Jézus! Fölöttük majd füvecske leng S pihennek hosszan odalent. Jutalmul egy-két „szalve" még, Ég trónusához sírva lép : „Könyörülj rajtunk, Jézus!" A morva városokban. Olmütz, mint nagy katonaváros, látszott a legalkalmasabbnak arra, hogy középpontnak válasszam. Innen mentem ki naponkint a kisebb-nagyobb távolságban levő morva városok kórházainak meglátogatására. Közben azért egy-egy napon még Olmützben is felkerestem újra a súlyosabban sebesült magyar katonákat. Január 24-én és 25-én a város határában levő óriási járvány-barakTcoJcat látogattam meg. Sajnos, a tífusz-, vérhas- és egyéb betegek óriási százalékát a magyar katonák teszik ki. Itt Salzergut-ban is pl. csak egy barakk egy termében 13 magyar ref. és ev.-nak osztottam úrvacsorát. Hatalmas látvány az ilyen barakk-város. A mély, agyagos sárban mesterségesen, fatörzsekből összerótt katonai utakon, deszkapallókon lehet járni csupán. Víz-, villany-, gázvezeték van persze mindenütt. És ezek a barakkok folyton épülnek ; majd minden nagyobb város határában láthatni őket ... És sietni kell, mert eljő az idő, a mikor ez a sok ezer ágy mind megtelik, sőt kevés is lesz. Legalább így sejtetik velünk az orvosok. Van még egy érdekes épület Olmütz határában, a Kloster Hradisch, a premontreiek hatalmas, imponálóan óriási arányokban megépített kolostora, a melyet, miután II. József a rendet feloszlatta, jó sokáig üresen állt és újabban helyőrségi kórháznak rendeztek be. Impozáns