Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1915 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1915-01-03 / 1. szám

KRÓNIKA. Elismerés — Intés. A „Gazdaszövetség" szerkesztője a lap karácsonyi számának első czikke gyanánt közli azt az elismerő levelet, a melyet Boroevics Svetozár liadseregparancsnok irt hozzá a magyar gazda hadi erényeiről. Mi is közöljük szószerint ezt a levelet, a mely így hangzik: „A magyar gazda, a nemzet e gyöngye, kiválóan harczolt. Vitéz, kitartó, az időjárás viszontagságaival és a nélkülözésekkel szemben majdnem érzéktelen, mindig jókedvű, engedelmes és ragaszkodó, mint egy jó gyermek. A magyar gazda örömmel adja oda verejtékének és vérének utolsó cseppjét is. Én 36 évvel ezelőtt Sarajevo ostrománál megtanultam a magyar gazdát becsülni, ma Tomaszów, Grodek, Przemysl és még sok más csata után csodálom. Az Isten tartsa meg Magyarország legerősebb oszlopait: a magyar gazdákat!" Ezt kívánjuk mi is. És ehhez hozzátesszük azt, amit a jelzett lap karácsonyi vezérczikkében Darányi Ignácz főgondnokunk mond: „Ne feledkezzünk meg a falu népéről, arról a népről, amelynek vitézségében újra feltámadt a magyar katona régi dicsősége, ne feledkezzünk meg arról a népről, a mely midőn áldozni kell, gyűjteni kell fehérneműeket, meleg ruhákat, amidőn kórházat kell állítani, vagyoni viszonyait meghaladó mérvben teszi le áldozatát a haza oltárára." Igaz, de igaz az is: Még mennyivel más és különb lenne az a nép, ha mindenütt nagyobi) gonddal megértéssel, szeretettel foglalkoznának vele, ha igazi bizalom ébredhetne fel lelkében azok iránt, a kik hivatott, Istentől rendelt vezérei, ha köztársadalmi és politikai életünk mentesebb volna azoktól a miazmáktól, a melyek az ő lelkületében is fogékony talajra találnak. A mi egyházunknak a szó valódi és nemes értelmében „nép egyháznak" kell lennie. Hiszen 80—90 %-ban földmívesek a tagjai és pedig magyar földmívesek. Ezek alkotják az egyház és a nemzet gerinczét. Intelligens [osztályunk is ebből az ős, televény talajból nyeri felfrissülését. A nagy háború egyik nagy tanúsága, intelme a mi egyházunk számára is ez lesz : Menj közelebb • a néphez, és különösen ifjúságához, adj neki két kézzel, pazarul abból a mit vettél, légy igazi, Isten szíve ós tetszése szerinti pásztora, ne csak prédikálj neki (hányszor a feje fölötti), vond közelebb magadhoz, önts belé nagyobb bővölködőbb életet . . . Azt írta a hadseregparancsnok: gyöngy. Igen, érdes kagylóban ott van lenn a mélyben, halászata nehéz, minden éberséget igénybe vevő és erőt megfeszítő nagy munka ... Mélyebbre a hálót! Táviratmegváltásí lapok sére a Kálvin-Szövetség javára 20 fillérért rendelhetők a Szövetség irodájában (IV. ker., Molnár-utcza 17. szám). ^í jt j* jt TÁRCZA. Két legény. Galamb volt a szíve, Gyöngyvirág a lelke — — Túri Balog Borcsát Két legény szerette Hej, járt is utána Az egyik, a másik Oszi rózsa tűntén Az akácznyitásig — Fehér lcapujáig . . . Lehullott az akácz, Poros szellő hordta . . . ... Beállott az egyik Hazamentő sorba. Csákója virágos, S dalos volt az ajka . . . Vitte hideg éjbe — Sok anya siratta — Regruták vonatja . . . Honn maradt a gazdag, Egyedüli, árva — ... Könnyes öreg asszony Kisírta, kijárta. — Deli szép legény volt Vig, nótás a másik — — Túri Balog Borcsát Kísérte sokáig . . . Fonótól hazáig . . . . . . Fehér hó terítőt Angyal keze szőtte . . . ... Visszajött — ki elment — Bénán, összetörve . . . — Félszemű legénynek Siralom a sorsa — Elnézte sokáig .. . Mintha legszebb volna — Túri Balog Borcsa. Túri Balog Borcsa Elnézte sokáig . . . Gyáva ködbe foszlott A dali, a másik. — De a béna legény Legelső szavára . . . Odaborult sírva A megsebzett vállra . . . . . . Szerelmes urára . . . Muraközy Gyula.