Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1915 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1915-01-31 / 5. szám

A terv fölvetésére az indító okot Zöckler feleségének utazása adta meg. Ez az agilis papné egymagában elutazott Magyarországra, hogy a nálunk dolgozó gallneukircheni és staniszlaui diakonisszák munkáját megtekintse. Most jött meg útjáról s a férje lapjának jövő számában kezdi meg magyarországi tapasztalatainak leírását, a melyre ezennel felhívom egyházi lapjaink figyelmét is. Bizonyára érdekes megjegyzések lesznek benne rólunk is. Egyik észrevétele például az, hogy az osztrák evangélikusokkal nálunk senki sem törődik. De hadd beszéljen a lap maga : „Különösen fájdalmas jelenség Zöckler lelkész feleségének azon tapasztala és ez a krakói, kassai, miskolczi diakonisszáink tapasztalataival is megegyezik, hogy az osztrák evang. sebesültek és betegek lelkigondozása a kórházakban teljesen el van hanyagolva. Hetek és hónapok múlnak el a nélkül, hogy evang. lelkész jelentkeznék és ha jön is egy, az rendesen magyar, a ki a más nemzetiségű katonákkal nem sokat törődik." És itt jön aztán a lap indítványa, a mikor így folytatja: „Itt tehát segíteni kell! A staniszlaui „Sarepta" diakonissza-intézet elhatározta, hogy a Magyarországban lévő osztrák evang. sebesültek és betegek részére beállítandó utazó lelkészség czéljaira jelentékeny összeget fog öszszehozni. Egész bizonnyal reméljük, hogy a belmissziói központi egyesület is kezébe veszi ezt és egy utazó lelkész azonnal való beállításának az útját előkészíti. Mert ez föltétlenül szükséges, már csak evang. egyházunk becsületének, de még inkább szegény evang. katonáinknak és diakonisszáinknak érdekében föltétlenül szükséges dolog." Bővebb megjegyzéseket ehhez nem fűzök. Csak annyit, hogy mi a magunk részéről csak nagy örömmel üdvözölhetjük ezt a tervet. Bár, és ezt be kell vallanunk, egy kissé mégis csak megszégyenítő reánk nézve ez a helyzet. — Remélem azonban, hogy osztrák evang. kollegám nálunk is mindenütt ugyanolyan szíves fogadtatásban fog részesülni, mint én itt az ő részükről. Azonban azt is el kell ismernem föltétlenül, hogy ők itt, a mennyire nyelvismeretük engedi, még a mi tiszta magyar katonáinkkal is nagyon sokat törődnek, sőt a kedvükért magyar mondatokat és imádságokat is megtanulnak. De az én utam is befejeződik már négy-öt hét múlva, felvetem már most a kérdést: nem lenne-e helyes, ha most a magyar evang. egyház küldene ki valakit a folyton megújuló, de a háború végéig be nem fejeződő munkára ? (Küld. Szerk.) S. J. Nagybritdnnia. Az angol egyházak is élénk tevékenységet fejtenek ki a németellenes hangulatkeltésben. A szószékek valósággal a toborzó irodák szolgálatában állanak. Hirdetik a „szent háborút". Az edinburghi Szent-György-templom lelkésze, Kelman, mint közkatona vonult be, hogy gyülekezete ifjúságát magával vigye. Az egyes felekezetek evidencziában tartják, hogy soraikból hány újoncz ajánlkozott és a szószékről is hirdetik. Különösen élénk a toborzás a londoni City Temple-ben, a melynek Campbell, az „új theologia" hirdetője a lelkésze. George Lloyd, a pénzügyminiszter is fulmináns beszédet tartott itt a „belgák gyilkosai" ellen. A szerb királygyilkosokról persze megfeledkezett ez alkalommal. — A „Semain Keligieuse" vezetőhelyen közli Campbell lelkésznek egy november hó végén a City Temple-ben mondott beszédét. Ebben is természetesen egyik lényeges részlet a belga semlegesség megsértése. Van a prédikácziónak olyan részlete is, a mely hevesen támadja az angol önzést. „Egy sebesült angol tiszt mondotta, így szólt, hogy a midőn hazájába visszatért, megbotránkozott a nagy közöny felett, a melyet otthon észlelt. Az emberek itt tudomást sem vesznek azokról a borzalmasságokról, a melyek a kontinensen történnek, itt mindenki olyan nagy biztonságban érzi magát." — Valóban ez az oka az angol „szívósságnak, kitartásnak". Közeledés. Nem is volt meglepő, a midőn olvastuk, hogy a brit kormány rendes követet küldött a Vatikánba Sir Howard Henrik személyében. Először csak a háború tartamára tervezte a kormány a követküldést, de a Vatikán ebbe nem ment bele. Törvény tiltja ezt a diplomácziai képviseltetést. De hát a szükség törvényt ront. Szükség van most az ír katonákra. A háború után ? Majd talál valami „formulát" a külügyminiszter. -— A franczia kormánynak is szüksége van most a pápára. Innén is történt közeledés. De a pápa a tárgyalások felvételének feltételéül a szeparáczió-törvény visszavonását jelölte meg. A Vatikánban ügyes diplomaták vannak. XV. Benedek Rampolla tanítványa volt. EGYHÁZ, Lelkészválasztás. A nagykorpádi ref. egyházközség meghívás útján Horváth Gábor galambodi lelkészt választotta meg lelkészéül. Uj tanácsbíró. A pápai ref. egyházmegyében a lelkészi tanácsbírói állásra Györgydeák Dániel pázmándújfalui lelkészt választották meg. A tábori lelkészek ügye. Balogh Elemér pozsonyi lelkésztársunk a tábori lelkészség kérdésével régebben foglalkozik. Már 1913-ban indítványt terjesztett elő ez ügyben, a melyet a konvent is elfogadott. Ujabban a Dunántúli Protestáns Lap 1914. évi 49. és 50. számában fejtette ki és számokkal igazolta azokat az elveket, a melyekre támaszkodva kell követelnünk a tábori lelkészség ügyének méltányos rendezését. E czikkeket a hadügyminisztérium IX. osztályának előadója bekérte Balogh Elemértől, a ki a hadügyminisztériumból 1915 január 19. keltezett értesítést kapott, a mely szerint „jedenfalls wird die Zalil der reformierten Seelsorger der Verhaltniszahl der anderen christlichen Konfessionen voll entsprechen". Most már, a mint erre már több ízben reámutattunk, a mi egyházunkon, ennek elöljáróságán van a sor, hogy az ígéret teljesülését szorgalmazza és az eddigi mulasztásokat pótolva rajta legyen, hogy mindenüvé, a hol erre szükség van, menjen alkalmas tábori lelkész. A hadifoglyokért. Mindnyájunkat mélyen érdeklő hazafias és emberbaráti numka színhelye a Hadifoglyokat