Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1915 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1915-12-05 / 49. szám

rak voltunk ajánlani valakit a kerületi főjegyzőségre. Tettük ajánlatunkat meggyőződésünkből, jelöltünk rátermettsége ismeretével s tettük a nélkül, hogy bárki másnak személyét sértenök. Vita tárgya lehet, hogy miért oly korai időben írtuk már meg ajánlólevelünket. Teljesen tetszésére óhajtottuk bízni egyházmegyéinknek, hogy ott, a hol legalkalmasabb az ily kérdések megvitatása : az egyházmegyei közgyűléseken, vagy csatlakoznak véleményünkhöz, vagy elvetik azt. Sem a jóízlést nem sértettük ajánlatunkkal, sem ráerőszakolni nem akartuk véleményünket senkire. Csak az oly gyakori eredménytelen választások elkerülhetése végett tettük. A könnyebb tájékozódás czéljából. Gondoltuk, hogy más oldalról is történhetnek ajánlások, hiszen szégyenelnénk is elismerni azt, hogy egyházkerületünkben csak egy egyén lenne méltó a bizalomra. Nem találtunk kivetni és lesajnálni valót a czeglédi egyháztanács levelében sem. Kiváló papjuk bizonyosan nem folyt be a felhívó levél kibocsátásába, a melyet szeretett lelkészük iránti figyelem sugallt. S hogy sem Ők, sem mi nem vetettük el a sulykot, talán elég bizonyság a kerületi közgyűlés nem „kierőszakolt" egyhangú ajánlata. Annak megállapításával, hogy saját kezdeményezésünkből, bárkinek megbántása nélkül, jelöltünk rátermettségét kiemelve, senkit le nem kicsinyelve — a jóízlés határain belül eljárva cselekedtünk, néhány szóban foglalkozunk leveleddel. Sajnáljuk, hogy jelöltünk személye mi miattunk részesült azon meg nem érdemelt sértésben, hogy „könyökkel" törekszik „előre". Nem érdemelte meg, mert logikusan fel sem tételezhető saját ajánlásában való részvétele. Ha pedig a sértő kitétel reánk' vonatkozik, akkor nem értjük, mert nekünk bizonyára semmi hasznunk nem lehet egyénileg, csupán kerületünk érdekeit vettük figyelembe. Nem érezzük azonban sem magunkat olyan keveseknek, sem az általunk felvetett gondolatot olyan jelentéktelennek, hogy az egy „kézlegyintéssel" elintézhető lenne. Szerénységünk ezt a kifejezést még veled szemben sem tudta volna megengedni, sem pedig nem mertük volna érvül előszedni azt a bizonyos gombát. És még egyet. Ha te olyan ízléstelennek minősítetted az előbbi ajánlatokat, miért nem róttad meg a későbbieket, a melyek pedig névtelenül jelentek meg és a melyekben bántó hangok is csendültek meg?! Ezzel mi az ügyet letárgyaltnak tekintjük, többé reá nem emlékezünk s neked szeretettel küldjük kollégiális üdvözletünket! IRODALOM. Bibliothek der Kirchenviiter. Eine Auswahl patriotischer Werke in deutscher Übersetzung herausgegeben von 0. Bardenhewer, Th. Schermann, K. Weyman. Kempten und München. Verlag der Köselschen Buchhandlung. Az egyháztörténet tanulmányozása terén az ó-kori egyház s különösen az ó-kori keresztyén irodalom történetének kutatása az utolsó évtizedekben igen felvirágzott. A német, az angol, a franczia theologusok nagy része e munkának élt. S itt római katholikusok és protestánsok között sincs igen különbség. Minden egyház tudósai egyformán fáradoznak az elveszett iratok felkutatásán, a szövegek megállapításán, a történeti való és összefüggés megállapításán. Ezen munka egyik nagy akadálya természetesen az, hogy a régi keresztyén irodalom görög, latin s más (szír, arab stb.) nyelven van megírva, vagy fordításban maradt ránk. Ezen nyelvek ismerete nélkül azért természetesen semmi önálló munkát nem végezhetünk ezen a munkamezőn. De ha az irodalmi müveket egyhuzamban akarjuk olvasni, hogy áttekintést nyerjünk, vagy ha csak követni akarjuk e munka haladását a nélkül, hogy azt önállóan előmozdítjuk, szükségünk van fordításokra, még pedig, mivel magyar fordítás csak igen ritkán áll rendelkezésünkre, legtöbb esetben német fordításra vagyunk utalva. Azért az ó-kori keresztyén egyház történetének alaposabb mívelése és tanulmányozása szempontjából mi is csak örömmel üdvözölhetjük „az egyházatyák könyvtára" czímű gyűjteményt, melyben róm. kath. írók igen sikerült német fordítását adják az egyházatyáknak. Hozzá e gyűjtemény úgy is, mint egész, mint pedig egyes köteteiben is oly páratlanul olcsó, hogy iskolák, lelkészi körök, de egyesek igazán könnyen szerezhetik meg könyvtáraik számára. Az, hogy róm. kath. a vállalat, nem lehet akadály, mert a legjelesebb róm. kath. patrisztikusok, mint Bardenhewer, állnak az élén és a fordítók fordításaikban, életrajzi bevezetéseikben igazán a tudományos kutatás más magaslatán állanak és a prot. tudományos kutatást, a mennyire látom, teljes mértékben figyelemben részesítik. Azért a vállalatot csak melegen ajánlhatjuk. Előttem vannak most a 15—20. kötetek. A 15. kötet Hieronymus egyházi atya válogatott iratai első kötetét nyújtja. Dr. Schade Lajos, a fordító, egy 76 lapra terjedő általános bevezetést ad előbb, mely már igen gyakran figyelmet fordít Griitzmacher három kötetes életrajzára, melyről kijelenti, hogy „wissenschaftlich am höchsten steht", noha sokszor kedvezőbb megvilágításba igyekszik Jeromost helyezni, mint a protest. theologus. Ezután közöl Jeromos szerzetes biográfiáiból hármat, nekrológjaiból egyeseket, homiletikai és dogmatikai irataiból is szemelvényeket, az egyes fajta iratokat szintén jó bevezetésekkel látván el. A kötet LXXVI-j-497, azaz 573 lapra terjed és fűzve csak 4"80 M, kötve pedig 5 60 és 610 M. A 16. kötet Augustinus nagyhírű munkájának, „De civitate Dei"-nek fordítása második kötetét tartalmazza, mely e mű 9—16. könyvére kiterjed. A fordító dr. Schröder Alfréd, dillingeni liczeumi tanár. (A kötet 512 lap s ára fűzve 5 M, kötve 5*80 és 6 30 M.) A 17. kötet Ambrosius milanói püspök válogatott iratainak első kötetét adja, még pedig előbb egy 124 lapra terjedő bevezetés után találjuk itt az úgynevezett