Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1915 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1915-11-07 / 45. szám

javak szaporodásában, a kapzsiság és nagyravágyás ki­elégítésében keresik. Ha majd eljön a béke és hálaadó istentiszteletre kondul meg a harangszó, vajha hálát adhatnánk a há­borús esztendők egyik nagy eredményének, az új, a keresztyén Magyarország megvalósulásáért. K—y. BELFÖLD. A dunamelléki ref, egyházkerület közgyűlése. (Folytatás és vége.) Az október 23-iki, harmadiknapi közgyűlés a kon­venti tagokra való szavazással kezdődött. Lelkészi részről rendes tagok lettek: Kálmán Gyula, Szilády Áron, Mé­száros János ; póttagok : Nagy Imre, Takács József, Lé­vay József. Világi részről rendes tagok: Benedek Sán­dor, Bernáth Géza, Szilassy Aladár, póttagok: Benkő Gyula, Bernát István, Kozma László. A missziói bizottság érdekes jelentését Keleesényi Zádor terjesztette elő ez alkalommal is. Rámutatott arra, hogy a szórványokban lakók rendes vallásoktatása kb. 30,000 K-ba kerülne. Ebből azonban nagyon csekély összeg áll csak rendelkezésünkre, ezért 28,271 K-t a konventtől kellene kérnünk erre a rendkívül fontos czélra! A hitéletet a háború a szórványokban is föllendítette. A konvent 10,000 K évi segélyt ad kerületünknek misz­sziói czélokra, a kerület 3670 K-t. Ez a 13,670 K azon­ban távolról sem elég a sokfelől mutatkozó szükségletek kielégítésére. A kívánságok során kiemeli, hogy Gaboson, a hol 100 tanköteles magyar gyermekünk szerb iskolába kénytelen járni, föltétlenül kell iskolát állítanunk ! Vu­kovárott viszont múlhatatlanul szükséges kisdedóvó föl­állítása. A missziói bizottság, többek közt, az alábbi javas­latokat terjesztette a közgyiílés elé: a) Az alsó-baranya­bács-szlavóniai egyházmegye missziói előadója készítsen az egyházkerületi misszióra vonatkozó részletes szabály­rendeletjavaslatot, mely a missziói munka mai bizony­talanságát megszüntetné s annak egyöntetűségét biztosí­taná. b) Az úti naplók vezetése szükséges, c) A szlavóniai egyházak és iskolák segélyezésére rendelkezésére álló forrásokból födözze a konvent azokat a kiadásokat, a melyek missziói pénztárunkat terhelik most más egyház­megyék rovására. A mennyiben a missziói pénztár ré­széről egyes rendes lelkészeknek adott segély is meg­vonatnék, az adócsökkentési segély keretében kerestessék megoldás az egyes egyházközségeknek a teher alól való fölmentése érdekében, d) Az építő iratok terjesztésére adakozzanak az egyházmegyék. Kerületi közgyűlés a missziói bizottság javaslatait elfogadja. Ezenkívül 3000 K-t szavazott meg a kerületi államsegély-alapból, a mely­ből Alsó-Baranya 186, Felső-Baranya 976, Külső-Somogy 500, Tolna 486, Vértesalja 476 K-t kap. A közigazgatási bizottság folytatólagos ügyeit refe­rálta ezután Simon Ferencz. A kerület elfogadja a kecs­keméti egyházmegyének azt a javaslatát, hogy a meny­nyiben a háború ínég a jövő évben is tartana, az egyházi adójukkal hátralékos hadbavonultak ne töröltessenek a választók névjegyzékéből. Fótot az állandó káplántartó gyülekezetek sorába való fölvételre ajánlja a konventnek a kerület. Nagy megütközéssel fogadta a közgyűlés, hogy tengersok teendővel kapcsolatos és missziói szem­pontból oly fontos szabadkai egyházunkat az állandó káplántartó helyek közé való fölvételre hiába ajánlja évről évre a konventnek. A konvent csak ígérget, de nem tesz semmit. Bizony, bizony, egy kissé jobban vi­gyázhatna a mi százer koronás büdzsével dolgozó kon­ventünk, hogy egyházunk ütőerén tartsa a kezét s meghallhatná végre valahára az olyan sok nehézséggel küzdő fontos missziói őrhelynek évek óta reménytelenül hangzó segélykiáltását! Varga Nagy István is fölszólalt ennek a nehéz sorsban lévő egyháznak az érdekében. Elmondta, hogy a várostól már kapott templomhelyet visszavették, mert egy zárda mellé került volna a ref. templom s ezt a gondolatot a „kedves testvérek" nem bírták elviselni! Ki menjen hát az ilyen nehéz sorban lévő egyházunk segítségére, ha nem egyetemes egy­házunk ?! Az egyházkerületi közgyűlés megerősítette a pesti egyházmegyének ama szabályrendelet-módosítását, a mely pénzbüntetéssel sújtja a beadványaikat, számadásaikat késedelmesen benyújtó lelkészeket. Ugyancsak hozzá­járult ahhoz is, hogy a vértesaljai egyházmegye lelkészi és világi tanácsbíráinak számát hatról nyolczra emelje föl. Hosszabb vitát provokált Kájel István lelkész fe­lebbezése a külsősomogyi egyházmegyének ama határo­zata ellen, a mellyel megsemmisítette a felsőiregi pres­bitériumnak azt a határozatát, a mely megtiltja az ottani ipartársulatnak, hogy r. katholikus jellegű keresztes lámpásával jelenjék meg a ref. hívek temetésén és föl­jogosítja a lelkészt, hogy ilyen eset ismétlődése esetén tagadja meg közreműködését. Mészáros János a pres­biteri határozat első részének védelmére kelt. Kálmán Gyula esperes fölvilágosító szavai és Bernáth Géza föl­szólalása után, a közigazgatási bizottság javaslata felé hajlott a többség és megerősítést nyert a kiilsősomogyi egyházmegye megsemmisítő határozata. Nem ártana azon­ban ezt a fontos kérdést egyházi lapjainkban is meg­hányni-vetni még kissé. Dezső Ernő újságírónak a ref. központi sajtóiroda szervezése tárgyában beadott, alaposan kidolgozott me­moranduma kérdésében a közgyűlés bizottság kiküldését látja szükségesnek, hogy az a többi kerületek megbí­zottaival együtt mihamarább és megbízható alapokra rendezze ezt a rendkívül fontos kérdést. A pénz- és jogügyi bizottság jelentéseit dr. Szabó József vagyonkezelő és ügyészhelyettes terjesztette elő, a melyeket a közgyűlés magáévá tett. A számszék jelen­tését Sógor Endre adta elő. Ennek során a kerület 50,000 K-t szavazott meg a harmadik hadikölcsönre. A világi tanácsbírák napidíjai tárgyában nem döntenek

Next

/
Oldalképek
Tartalom