Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1915 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1915-10-24 / 43. szám

43. szám. BELFÖLD. Petri Elek püspök beiktatása. Október 21-én, d. e. folyt le egyházkerületünk új püspökének ünnepélyes beiktatása a Kálvin-téri templomban. A minden tekintetben méltósággalteljes lefolyású, lélekemelő ünnepségen képviselve volt nemcsak a ref. és az ág. h. ev. egyház minden kerülete, az unitárius egyház, hanem a vallás- ós közoktatásügyi minisztérium, a Magy. Tud. Akadémia, a budapesti tud. egyetem, a Kisfaludy-Társaság, a különböző evangéliumi munkák szolgálatában álló egyesületek is. Csak most láttuk, milyen kicsiny a mi nagynak vélt Kálvin-téri templomunk ilyen nagyobb arányú ünnepségek czéljaira! Már az előző napon valóságos küzdelem folyt egyegy belépőjegyért a budapesti egyház gazdasági hivatalában. Sokan, az egyháznak legkiválóbb családjaihoz tartozók közül sem kaphattak már helyeket, mert elmulasztották a kellő határideig való jelentkezést. A Kósa Zsigmond budapesti gondnok vezetésével buzgólkodó rendezőség mindent megtett, hogy nagyobb torlódás nélkül mindenki a számára kijelölt helyre jusson s ez — egy-két kivételtől eltekintve — sikerült is. így — a hasonló ünnepségekhez viszonyítva — aránylag elég jól sikerült a rendkívül nehéz kérdést megoldani. Pontban tíz órakor megszólalt az orgona hatalmas hangja s csakhamar egy szívvel, egy lélekkel énekelte az óriási gyülekezet a 70. dicséret 1. versét: „Adjunk hálát mindnyájan Az Atya Úristennek . . ." Rendes ének gyanánt a 116. dics. 1., 2, versét énekeltük: „Uram! Téged tisztelünk Méltó hálaadással..." Az éneklés után dr. Szabó Aladár ment fel a szószékbe s mondott hatalmas szárnyalású imát. Áldást kért a felszentelendőre Attól, a ki előtt egyedül hajtunk térdet, fejet. Azt kérte, hogy Mózes engedelmességót, Illés tüzes lelkét, Dániel bölcsesógét, Péter hitét, Pál hűségét, alázatosságát és János szeretetét adja neki, a mi mindennél többet ér. A Bethánia-egylet vegyes kara dr. Kováts Lajos karénekét: „Dicsérjed, magasztald óh én lelkem E világ-Urát" adta elő azután a szerző vezetésével ós Krausz Gusztáv orgonakiséretével. Kár, hogy a valóban művészien előadott éneket az orgona erosebb hangja kissé elnyomta. Majd Németh István, a dunántúli egyházkerület püspöke lépett az Úr asztala elé, az esperesektől körülvett fölszentelendővel szembe, s tartotta meg fölszentelő beszédét. Most a mindenható Isten lelkének kell szólnia — mondotta — a mi szíveinken keresztül. Lelkére kötötte a fölszentelendőnek, hogy az Isten igéjéhez tartsa magát továbbra is, a melynek oly sok időn át tudósa volt, majd hirdetője lett. Az Úr dolgaiban való forgolódásnak — mondotta — az igazi szeretet legyen az eszköze. Az a szeretet, a melynek saját országa van. Ebben a szeretetben kell előljárnod lelkésztársaid és híveid előtt. Ebben az országban kell eltelnie a te életed egész munkásságának, azzal a szerénységgel s azzal a szelídséggel, a mely a valóban vallásos léleknek legfőbb ékessége. A föld sara a te saruidhoz ne tudjon tapadni soha ! Ne félj, mert a te Urad, Istened nem hagy el ezen az úton téged. A Megváltó fogja a te kezedet és a Szent Lélek mutatja meg előtted az ösvényt, a melyen járnod kell. Ezután fölszólította a fölszentelendőt, hogy az esküt a szent gyülekezet előtt tegye le. Takács József egyházkerületi legidősebb aljegyző előbb fölolvasta az eskü szövegét, azután az újabb olvasásnál az új püspök utána mondta az eskü szavait. Majd a fölavató fölszólította, hogy, az ősi keresztyén szokásnak megfelelően, Isten előtt való megalázkodása jeléül, leborulva fogadja tőle kézrátétellel az áldást a gyülekezetnek a Szent Lélek ajándékát kérő éneklése közben. Míg jobb kezét áldólag a fején nyugtatta, a hatalmas gyülekezet lelkéből megható erővel szálltak ég felé a „Jövel Szent Lélek Úristen ..." kezdetű fenséges dicséretünk szavai. Az ének elhangzása s a fölavató püspök álcló szavai után az esperesek léptek egymás után a térdelő püspök elé s kezeiket fejére téve, egymás után megáldották. Valóban megható volt az áldásoknak hol érősebb, hol gyengébb hangú sorozata. Az áldások elhangzása után, az apostoli intelemhez híven, a fölszentelő püspök csókkal üdvözölte az immár fölszentelt új püspököt. A Beíhánia énekkara Batizi András örök szépségű és énekeskönyvünkben is bennlévő (43) dicséretét: „Jövel Szent Lélek Úristen, Lelkünknek vígassága. . adta elő áhítattal. Annak végeztével az új püspök fölment a szószékbe s megtartotta első püspöki beszédét a Róm. L : 15—16. alapján: „Kész vagyok néktek is hirdetni az evangéliumot, mert Istennek ereje az minden hívőnek üdvösségére". Valahányszor megálltam ezen a szószéken — mondotta —, mindannyiszor megilletődés vett rajtam erőt és mintha valamennyiszer hallottam volna a szózatot: „Old le saruidat, mert a hely, a melyen állasz, szent l" Ereztem ezt, a mikor a budapesti egyház lelkészévé választott. Mily nagy föladat: építeni a templomot, a melynek szegletköve a Krisztus 1 A föladat fenségét, de egyszersmind nehézségét is kettős mértékben érzem most, mikor a dunamelléki egyházkerület bizalma nagy elődök dicső örökébe emelt. Nagy és magasztos ez a szolgálat, a mellyel megbízatom. Erős bennem a hit, hogy miként Isten kegyelméből vagyok, a ki vagyok, az 0 kegyelme se lesz rajtam hiábavaló. Gyarló és esendő, de hü munkása leszek az 0 országának. Kész vagyok hirdetni az evangéliumot, mely Istennek ereje minden hívőnek üdvösségére. Erre az evangéliumra mindenkinek szüksége van. A míg nagy eszmékért lelkesedni tud a lélek, addig a Krisztus evangéliuma fönn fog maradni. Ez ellen törnek a különböző emberi teóriák, mint a tengerből kiemel-