Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1915 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1915-10-03 / 40. szám

Dadogva szól az erős férfi, Rezgő szavát csak szívem érti, — Hajadon lány piruló arczczal Egy feltolongó könynyel harczol. Es mind ez engem úgy — Sohsem lesz oly * A másik oldalon : Kedves Lacziin! Te asztalodon, ittlétem utolsó napján írtam e néhány sort. Kérlek tartsd meg változhatlan barátságom és szeretetem emlékéül a mai napra és örök időkre. Szerető barátodtól ! 1863. Jun. 16. Szász K. VIII. (Névjegyen) Boldog újévet Házad lelkének ! Házad népének ! Házad fejének ! Köszönöm a buzdító méltatást; nagyon rám fér, de aligha lesz láttatja! Kunszentmiklós 1912 Decz. 29. Két levél. Patonay Dezső nagykőrösi ref. lelkész két érdekes szép levelet küldött be hozzánk. Mindegyikből közlünk néhány részletet. Az elsőt Huszár György nagykőrösi tanár írta aug. 30-án, mint levele végén jelzi, „panyóka írással", egy hónalj szénán ülve, katonaládán egy kicsi sátorban, a melynek oldalait vadul verdesi a zimankós eső : „Kedves Dezső Barátom ! Az örökös testi megpróbáltatások és lelki gyötrődések után, melyek pedig oly fásulttá teszik az embert minden távolabbi eszmény iránt, felsajog most a szívem, a midőn mindinkább közeledni érzem szeptember havát. Ez az időszak az ilyen magamfajta megcsontosodott tanárembert föl szokta más időkben ébreszteni szünidei álmodozásából; lelkébe új eszményeket, új lelkesedést, új elhatározásokat önt. Él nem fogyó a hitem, hogy az én jó Istenem megengedi ínég érnem, hogy ismét és ismét átéljem a szeptember havában megéledő iskolai esztendő örömeit, reményeit, terveit . . ., hogy újra Köztetek és Mellettetek teljesíthessem igazi polgári hivatásomat. Most még nem lehet . . . Más kötelesség szólít el az édes alma rnaler s az öreg tomplom falai mellől. Pedig mennyit gondolok rájuk, hányszor körüljárom minden zegét-zugát a két épületnek! Ki tudná azt megszámlálni?! A könnyem majd kicsurran, ha vad, idegen helyen, a szabad ég alatt, oda nem illő környezetben énekelhetjük olykorolykor a jól ismert zsoltárokat. Milyen máskép hangzanának ezek az otthoni, egyszerű, tisztes mennyezet alatt, a búgó orgona kíséretében ! * Megfejtése Vargha Gyula szerint: És mind ez engem úgy megindít, Sohsem lesz oly jó dolgom, mint itt. De, ha már nem lehetek köztetek, kötelességmulasztás volna, ha legalább egy-két színtelen szóval ne köszöntselek Benneteket és Általad az egyház és iskola vezetőségét, munkátokra a Mindenható Isten áldó kegyelmét kívánva. Róla nem is maradhat el most a Gondviselés áldása, hisz' a mostani öltő vésteti legjobban észbe, hogy mire képes a cselekvő hit s az áldozatos kötelességteljesítés. Kivált az ifjúság viaszleikébe nyomódhatik ma be mindhalálig kitörülhetlenül, hogy mind valamennyien a köznek s a közért élünk, ha kell: halunk, hogy társadalomnak, egyháznak és nemzetnek hű fia csakis az, a kit a „fejvakaró gond és harczos kötelesség" hevít, hogy az önzéstelen, munkás hazaszereteté és nem a „hosszú, csahos nyelvvel" hazaszeretőké az érdem és elismerés. Én újból csak nagy köszönettel és el nem muló hálával tartozom egyházamnak és iskolámnak: immár több, mint egy esztendeje istápolják türelmes szeretettel az én csekélységem és enyéim anyagi érdekeit. Bizalommal kérlek Benneteket, ne feledkezzetek meg rólam és szeretteimről továbbra sem, míg sorsom távol tart Tőletek, tartsatok meg ezután is meg nem érdemelt, kegyes jóindulatotokban." * A másodikat Major Aladár nagykőrösi főgimnáziumi rajztanár írja: „Kedves Dezső. Lepergett egy hosszú esztendő felettünk, a leghosszabb, melyet életemben átéltem. Istennek hála, élek s egészséges vagyok. Ha ritkán írok is kedves ismerőseimnek, azért szívem-lelkem velük van. Különösen az iskola s a templom sokszor jutnak eszembe. Embereim, kik között sok a református — jász-kunok —, vasárnaponkint 10— 15-ös csoportokban beülnek a fedezékekbe s zsoltárokat énekelnek. Sok vallásos iratot kaptak a konventtől. A napokban küldtem el 67 K-át Hornyánszkynak zsoltárokért s imakönyvekért, miket ők rendeltek. Bárkinek épülésére szolgálhatna igazi, mély vallásosságuk, mit magam is igyekszem bennük ápolni azáltal, hogy időnkint velük együtt imádkozom. Aug. 18-án ref. isteni tiszteletet tartottunk. Eltünk az Urvacsorával is. Feledhetetlen, magasztos ünnepély volt Isten szabad ege alatt. A ref. pap lóháton érkezett hozzánk ! Ilyen látványban nincs részük az otthoniaknak. E háború sok jóra tanította már az embereket s hiszem, hogy a béke áldásos éveiben mind ennek nyoma leszen." íme, mindkét levél bizonyságot tesz hithűségről, egyház iránti szeretetről, valamint arról, hogy buzgó, vallásos lelkületű tisztek milyen nagy szolgálatot teljesíthetnek katonáink között. Táviratmegváltási lapok sére a Kálvin-Szövetség javára 20 fillérért rendelhetők a Szövetség irodájában (IV. ker., Molnár-utcza 17. szám), jl jt j)t jt jt