Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1915 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1915-10-03 / 40. szám

PROTESTÁNS EGYHAZhlSKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal IX., Ráday-utcza 28., a hová a kézir;tto};, előfizetési ós hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó: A KÁLVIN-SZÖVETSÉG Felelős szerkesztő : BILKE1 PAP ISTVÁN. Társszerkesztők : pálóczi Horváth Zoltán dr. és Kováts István dr. Belsó munkatársak : Böszörményi Jenő, Marjay Károly, Sebestyén Jenő, Tari Imre dr. es Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Kálvinszövetségi tagoknak egy évre 12 korona. Hirdetési díjak : Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nvolczad oldal 5 K. TARTALOM. Az Élet Könyvéből: Erő. p. Vezérczikk : A gyermekekért. Cs. I. — Krónika: A javíthatatlanok. — Táreza: Apróságok dr. Baksay Sándor püspök életéből. Két levél. — Belföld: A pesti ref. egyházmegye közgyűlése. Custodius. Néhány közérdekű adat. László Levente. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Hirdetések. Az Élet Könyvéből. Erő. . . . Jézus pedig mondá nekik: A ti hitetlenségtek miatt. Mert bizony mondom nektek: Ha akkora hitetek volna, mint a mustármag, azt mondanátok ennek a hegynek : Menj innen amoda és elmenne ; és semmi sem volna lehetetlen nektek. Máté 17.,0

. Ez az optimizmus nagy evangéliuma. Nem a győzelemben örvendező, hanem a leverettetés fájdalmas érzései között vergődő tanítványoknak mondotta Jézus. Könnyű optimistának lenni sikerektől koronázott munkák és küzdelmek között. Akkor, a midőn megnyílnak az akadályok vaskapui és leomlanak Jerieho kőfalai. De lehet-e szomorúbb látvány, mint a vert sereg visszavonulása, különösen, ha ez kárörvendő, gúnyolódó, ellenséges hangulatú tömegek sorfala között történik. Pedig ilyen volt a tanítványok helyzete ott, a megdicsőülés hegyének lábánál. Ott volt nagy összecsapásuk az ellenséggel és ott történt csúfos vereségük. Ezt olvassuk: „És elvittem őt a te tanítványaidhoz, ós nem tudták őt meggyógyítani"! Képzeljük csak magunkat helyzetükbe. Ott van a gonosz szellem által gyötört, kínok között vergődő tűzbevízbe eső beteg, a kit a gyermekével együtt érző, gyötrődő atya tett oda a tanítványok lábai elé. Sokaság áll körülöttük ellenséges indulattal, czinikusan, kíváncsian. És kezdődik a munka, a küzdelem . . . Mindhiába, a gonosz szellem nem tágít: nincs gyógyulás, győzelem, csak szomorú meghátrálás, szógyen, kétség, lemondás : „Nem tudjuk meggyógyítani". Hányszor kell osztoznunk a tanítványok szomorú tapasztalatában! Foly a küzdelem ma is a kínzó és a porba, testi, lelki nyomorúságba taszító szellemek légiójával ! És ki az a ki a küzdelemben nem érezte a csalódás, a hiábavaló küzdelem mélyen leverő érzését?! Hányszor kell felzokognunk: „Hiába fáradtam, semmire és haszontalanra költöttem erőmet!" De hát miért nincs siker, miért késik a győzelem? ... „A ti hitetlenségtek miatt," mondja Jézus. Rövid, egyszerű és minden szépítgetés nélküli megállapítás egyetlen szóban : „hitetlenség". Nincs bennetek hit, bizalom, nincs bennetek erő, innen a tehetetlenség, a leveretés minden fájdalmával és szegy enével . . . Legyen hitetek! Oh, csak egy mustármagnyi! A hitben erő van mérhetlen mértékben. „Mit csináljunk, hogy az Isten dolgait cselekedjük?" kérdezték a tanítványok és a felelet ez volt: „Isten dolga, hogy higyjetek abban, a kit elküldött". (Ján. 6.28-29.) íme, a hit energiája, a mely erőt ad Isten dolgainak cselekvésére! Azé a hité, a mely összekapcsol bennünket az élő örök Istennel, az ő kegyelmének mindenhatóságával, a mely által kegyelmet, erőt veszünk kegyelemre. Mustármagnyi hitet! s vele hegyeket mozdító erőt vezetek ! Csodálatos erő. De nem ütközünk meg e kijelentésen. Egy szemernyi rádiumban annyi energia van, a mely elégséges sok tonna súlynak egy mértföldnyi magasságba való felemelésére. A szellemvilágban a hit a legnagyobb erő, az tudniillik, a mi a hit által lelkünkbe költözik. „És vesztek erőt ..." hangzott az ígéret a tanítványok felé. És vettek erőt: nyelveknek, gyógyításnak ajándékait; vettek hatalmat, a mellyel „kígyókon, skorpiókon, az ellenségnek erején tapodtak, országokat győztek le, megoltották a tűznek erejét". Nekünk is szól az ígéret. Mily nagy szükségünk van nekünk is erre az energiára. Szenvedések özöne vesz körül bennünket; légió azoknak száma, a kik az egyháztól enyhülést, vigasztalást várnak a maguk és szeretteik számára. Mily szomorú és lesújtó lenne az ítélet: „én elvittem őt tanítványaidhoz, de nem tudták őt meggyógyítani". A „tanítványoknak" most nem lehet