Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1915 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1915-09-26 / 39. szám

kezésóre bocsátják ezért nemcsak azt a napi 5 K Feldzulaget, a mellyel a kórházba beosztott tábori lelkész fizetése „jóval kisebb a harcztéren lévő kollegákénál", hanem egész hónapi teljes javadalmukat. Istenem, nem nagyobb érték-e az, hogy valaki mindennap látja a családját, azzal megoszthatja minden érzését, mint az egész tábori lelkészi javadalom, ha a javadalnias, az életveszélyt nem is említve, minden nap kénytelen aggódva várni a postát, vájjon hogy is vannak otthon ? ! Es - - ez is semmi! Nem jön most számításba az ember egyéni érzése, kisebb világa! Nem jöhet számításba! Nagyobb érdekről van most szó! Az tagadhatatlan, hogy a tábori lelkész a kórházba beosztva is szép javadalmat élvez. Abból szerényen még a mostani drága világban is meg lehet élni. Ezt E. Sz. kollégám is elismeri a fent idézett kijelentésben. Hanem, de különösen hangzik, mikor az idézett kijelentés a beismerés mellett, — és első sorban ! — nagyfokú elégedetlenséget is kifejez! Hiszen a háború áldozatot követel mindenkitől. Hirdetjük, hogy ezt az áldozatot meg kell hozni örömmel. Es íme egy kollegám, a ki valamikor megfújta a riadót: mindnyájunknak el kell menni, „nekünk a kiváltság nem kell" : most azért, mert a harcztéren működők bőrét az állam megfizeti, panaszkodik, hogy ő csak annyit kap, a mennyi elég! S nem annyit, a mennyiből még fölös hasznot is tehetne félre! Bizony nem jól esik ezt olvasni. A czikkben lévő hasznos gondolatokat ki lehetett volna a nélkül is fejteni, hogy az ember ablakba tegye kislelküségét. Tessék elhinni, kedves Szerkesztő úr, hogy ha ennek a czikkuek már napvilágot kellett látni, jobban szerettem volna másik újságban olvasni! Itt a táborban olvassák nb. lapját más felekezethez tartozó tisztek is. És épen minékünk van rá gondunk, hogy olvassák. Ismerjék meg a kálvinizmust, legalább annyira, a mennyire. Es ismerjék meg lelkésztársainknak e nagy nehéz időben tanúsított magatartását. Es ha ilyesmit találnak a lapban, a mit E. Sz. D. kollégám elénk adni jónak látott, sőt a mit a lap hivatalosan a Konvent figyelmére is méltónak talált, bizony furcsa hímet varrnak a magyar ref. lelkészek gondolkozásáról. A mi ezredünkben vannak tizedes-rangban tanítók, tanárok, ügyvédek, a kik kapják a napi 50—60 fillér zsoldot, míg otthon a családjuk él a vanból vagy a nincsből. Mit szólnak ezek, ha meghallják egy ref. lelkésznek a feletti panaszát, hogy csak annyi a javadalma, a mennyiből megélhet. Legyen elég ennyi! Künn esik az eső. Az a hűvös, aprószemű, mindeneket átjáró őszi eső. Isten vele, kedves Szerkesztő Úr! Megyek kolerásaimhoz. Jól esik nekik a vigasztalás ! Onnan megyek a rajvonalba, hogy néhány század legénységének nyújtsak abból, a mi az ember megélhetéséhez a kenyéren kívül feltétlenül szükséges. Göde Lajos, tábori lelkész. BELFÖLD. Az alsó-baranya-bács-szlavóniai egyházmegye közgyűlése. Nagy érdeklődéssel gyülekeztünk össze egyházmegyénk ez évi rendes közgyűlésére. A háború egyik egyházmegyét sem érintette oly közelről, mint a miénket, de ezenkívül az esperesbeiktatás sem mindennapi esemény. Gyűlés előtt — szokás szerint — reggeli istentisztelet volt, melyen Arany Dénes sepsei új lelkész mondott igen szép, megható könyörgést. Maga a gyűlés is imával kezdődött. Tóth Sándor új esperes imájával, ki ezután letéve a hivatalos esküt, Kozma László gondnok üdvözlő szavai után esperesi székét elfoglalt,!. Az esperesi jelentésben az új vezér programűiot adott. Kettős czélt tűz ki maga elé; egyik az ifjúság körében végzendő munka, a másik a szegény-ügy felkarolása. Legveszedelmesebb mulasztásnak látja ifjúságunk lelkigondozásának elhanyagolását, ki magára hagyatva, kész prédája minden szellemi és testi kísértésnek s eltévelyedésnek. Nagy gondot fog tehát fordítani arra, hogy minden egyházban legyen vasárnapi iskola, gyermekistentisztelet s ifjúsági egyesület. Legszégyenteljesebb mulasztásaink pedig a szegényügy terén vannak, azzal, hogy ezt a polgári községre és az államra bízzuk. Arra fog törekedni, hogy valamennyi egyház menhelyet építsen a szegényei számára s egyházközségi szegény alapot teremtsen. A beható esperesi jelentésnek legérdekesebb pontja volt az egyházmegyebeli református hívek hadikölcsönjegyzéséről adott kimutatás. E szerint az egész egyházmegye közönsége 3.578,900 K-át jegyzett. Nagyobb jegyzések voltak: Űjsziváczon 600,000 K, Bácskossuthfalván 400,000 K, Torzsán 378,000 K, Bácsfeketehegyen 244,000 K. Csekély lélekszámukhoz viszonyítva, aránylag igen sokat jegyeztek: Bellye 120,000 K, Kölked 126,000 K-át. Ezenkívül mindennel ellátva, gondos ápolásban részesült Bácsfeketehegyen 97, Pacséron 139 sebesült. A tárgysorozatból a következőket emeljük ki. mint közérdekűeket: A reformáczió 400 éves évfordulójára az egyházmegye egy árvaház felállítását javasolja, melyre a gyűjtés azonnal megkezdessék, az árvaház mielőbb felállittassék, hogy a hősi halált halt ref. katonák árváinak egy részéről már most gondoskodhassunk. Később pedig, midőn az idők folyamán a háború árvái majd kikerülnek szárnyaink alól, töltsük meg ezt a hajlékot a szórványokban lakó ref. hívek gyermekeivel, kik most a legtöbb esetben egyházunk számára elvesznek. Legyen ekkor az árvaházból szeretetház. A missziói jelentés kapcsán az egyházmegye saját