Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1915 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1915-09-12 / 37. szám

A „Te benned bíztunk eleitől fogva" eléneklése után esperesünk vezette lelkünket a kegyelem Istenéhez buzgó imádságban, a mely után gondnokunk mondott megragadó elnöki megnyitó beszédet. A beszéd tartalma a mostani nagy időkről való találó megemlékezés volt. Feltárta előttünk, hogy nemzetünk nagy küzdelmében a régi magyar vitézség miként virult fel újra, hogy az isteni segítség eddig is mily csodálatosan bizonyult meg rajtunk ; hogy az továbbra is velünk lesz, ha hozzá hívek leszünk s kötelességeinket minden téren híven teljesítjük. Teljesítsük hát ezeket, mert csak úgy lesz mellettünk az isteni segítség mostani munkánkban is ! A gyűlés megalakulása alkalmával örvendetesen vettük tudomásul, hogy a nehéz körülmények daczára mily szép számmal jelentek meg a gyűlés alkotó tagjai. Jelen voltak teljes számmal világi tanácsbiráink, 23 lelkész (hiányzott a 4 katonai szolgálatban lévő lelkésztársunk s 3 másik, kiket betegségük, vagy más elfoglaltságuk akadályozott), 3 tanító képviselő s gyülekezeteink megbízottai. A megalakulás után az előterjesztett szavazatbontó bizottsági jegyzőkönyvből örömmel vettük tudomásul gyülekezeteink ama bizalom nyilvánulását, mellyel a 10 éves tisztújítás alapján a mult évben lemondott Kálmán Gyula esperest, Somogyi Kálmán egyházmegyei pénztárnokot és Sáfár János egyházmegyei világi főjegyzőt újból teljes egyetértéssel választotta meg eddigi állásaikra. Egyházmegyei gondnokunk a gyűlés tagjainak lelkes helyeslése mellett szívesen üdvözölte az állásaikra újból megválasztottakat, mire azok a kitüntető bizalmat megköszönve, buzgó munkájukat újból felajánlották. Az esperesi jelentés a maga megszokott szépségével most is lebilincselte a gyűlésen résztvevők teljes érdeklődését. A már több mint egy év óta tartó világháború s abban az isteni szent segítséggel elért szép eredményekről való megemlékezés örömmel, a győzelmek elérésében hozott véráldozatok felemlítése pedig szomorúsággal töltötte el szívünket. Igazi meleg részvéttel emlékezett meg az esperesi jelentés még ama nagy veszteségről is, mely az egész magyar ref. anyaszentegyházat s közelebbről egyházkerületünket püspök atyánk halálával érte. Majd a gyülekezetek elmúlt évi életéről s munkájáról szólott az esperjesi jelentés és kiemelte a gyülekezetek adományait, a háborús viszonyok közötti dolgait, áldozatait. A hadi szolgálatban levő lelkészek, tanítók neveinek felsorolása után a további buzgólkodásra s kitartásra buzdított mindeneket. A rendkívüli viszonyok miatt egyébként ez évi közgyűlésünk jóformán csak a szükséges rendes ügyeket intézte el. Szeretettel erősítette meg s fogadta kebelébe egyházmegyei közgyűlésünk Básó János magyargyönki, Vincze Elek felsőmocsoládi s Molnár István nágocsi lelkésztársakat, továbbá Posta Emma kereki tanítónőt s Isten áldását kívánta munkájukra. Letárgyalta ezután a közgyűlés a tanügyi, számszéki, nyugdíjintézeti és közalapi szokásos jelentéseket, a gyönki gimnáziumról szóló jelentést és missziói bizottsági előterjesztést, a melynek kapcsán a missziói munkálkodás kellő előre haladhatása érdekében megtette az e kerületre a szükséges felterjesztést és kérést. A segélykérvényeknek az egyházkerületre leendő pártoló felterjesztése után néhány gyülekezetünk helyi jelentőségű felterjesztését intéztük el. Az egyházkerületi gyűlésre az egyházmegyei képviselőül Bocsor Lajos tengődi lelkész, egyházmegyei lelkészi tanácsbiró és Mészáros János egyházmegyei világi tanácsbíró küldettek ki. Esperesünk a közgyűlést Istennek a megsegítő kegyelméért hálát adó imájával berekesztette. Délután az egyházmegyei bíróság ült össze s az Időszaki Tanács megalakítása után egy lelkészt az ellene emelt kereset alól felmentett azon indokolással, hogy méltán nem fogadta el lelkészi állását abban a gyülekezetben, melynek tagjai már odamenetele előtt méltatlan bántalmakkal illették. Tudósító. A MI ÜGYÜNK. A Felsöbaranyai Kálvin-Szövetség f. évi aug. hó 25-én d. e. 9 órakor kezdődőleg tartotta Siklóson, a városháza nagytermében rendes közgyűlését, mintegy 25—30 szövetkezeti tagnak s néhány érdeklődő vendégnek jelenlétében. Ott voltak: Nagy Imre kórósi lelkész, egyházmegyei esperes és Benkő Gyula kir. tanácsos, egyházmegyei gondnok, mint a Szövetség tiszteletbeli elnökei; Bocsor László terehegyi lelkész, dr. Fejes János ügyvéd alelnökök, Sógor Endre, Szőllősy Antal, Pakuszi Gyula, Csikesz Sándor id., Széles Sándor a választmány tagjai. Továbbá ott láttuk Gilice Antal, Máté Ákos, Kulifay Elek, Csánki János, Antal Gyula, dr. Kovács Károly, Bicó Lajos, Kakas Gábor, Kulifay Elekné, Kamu Józsefné, Csiskó Mária stb. mint szövetségi tagokat és vendégeket. A XC. zsoltár első versének eléneklése és Soós István diósviszlói lelkésznek szívből fakadt buzgó imája után Bocsor László mondotta el magasszárnyalású, körültekintő figyelemmel készült megnyitóját. Visszapillantást vet a Szövetség egy évi működésére, mely a háború okozta rendkívüli körülményekhez alkalmazkodva, a szokott módtól eltérőleg ugyan, de szüntelenül és áldásosán folyt csendes mederben. A szövetkezeti közlöny havonkint és pontos időben megjelent, sőt a pünkösti számból mintegy 3000 kiilönpéldány nyomattatott a harcztéren küzdő baranyai katonák számára ünnepi ajándékul, lelki táplálékul. Rámutat azokra a hatásokra, a melyeket a szövetségnek kell végeznie abból a czélból, hogy ezek a hatások áldásosán érvényesüljenek egyházi és nemzeti életünk érdekében. Megemlékezik a hon védelmében katonai szolgálatot teljesítő tagokról. Részvétel szól Soós Andor rózsafai tanítóról, ki életét áldozta a hazaszeretet oltárán s arról a két tanítóról, a ki hadi fogságban várja fegyvereink végleges győzelmét s ezzel a szabadulást. Azután Csánki János drávapalkonyai lelkész tartott felolvasást „Gyülekezeteink egyháztársadalmi rajza" czímen, melynek érdekességét emelte Nagy Imre és Benkő Gyula hozzászólása. Az ideális gyülekezeti életnek a lelkekben élő eszménye vezette felolvasót akkor, a mikor a tényleges egyházi állapotokat rajzolta, sőt festette általános nézet szerint túlságosan sötét színek-