Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1915 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1915-09-05 / 36. szám

ISKOLA. Értesítés. A Baár-Madas ref. felsőbb leányiskolában (I..: Attila-u. 101) a beíratások a következő napokon lesznek : 1. Szeptember 10-én és 11-én d. e. 9—12-ig a bejáró és félbennlakó növendékek beiratása. 2. Szeptember 13-án d. e. 9—12-ig jelentkeznek az új bennlakók. Ugyan e napon tartatnak a magán- és felvételi vizsgálatok. 3. Szeptember 14-én d. e. 9—12-ig jelentkeznek azon növendékek, kik már eddig is intézetünkben bennlakók voltak. 4. Szeptember 15-én d. e. lesz a tanév megnyitása. Felhívjuk a szülők figyelmét az intézetben megnyíló „Továbbképző-tanfolyamraa mélynek czélja a felsőbb leányiskolában szerzett műveltség fejlesztése és a gyakorlati élet szerint való kiegészítése. Ebbe a polgári leányiskola 4 osztályát és a felsőbb leányiskola 6 osztályát végzett 16—20 éves lányok vehetők fel. Itt is lehetnek bennlakók, félbennlakók és bejárók. Szokásban volt, hogy a szülők a tanfolyamnak befejeztével lányaikat külföldi penziókba küldték. Erre a jövőben nem lesz szükség. A továbbképző-tanfolyam minden igényt kielégíthet. Az intézet igazgatósága készséggel ad bővebb felvilágosítást. Iskolai hajókirándulások. A M. Kir. Folyam- és Tengerhajózási R.-Társaság hajóin nyilvános jelleggel felruházott tanintézetek tanulói és az azokat kísérő tanárok, illetve tanárnők (tanítók, tanítónők) a rendes menetdíjakból 50°/ 0

kedvezményben részesülnek abban az esetben, ha a kirándulásban legalább tíz tanuló vesz részt. E mellett két tíz éven aluli tanuló egy féljeggyel utazhat. E kedvezmény igénybevételénél elegendő, ha a kirándulás vezetője a beszálló helyen a tanintézet igazgatóságának hivatalos pecsétjével ellátott igazolványát felmutatj a, a melyben az utazás czélja (például tanulmányi kirándulás stb.), a beutazandó útszakasz s az utazó tanerők ós tanulók nevei bentfoglaltatnak. Minden tíz fizető tanuló után egy teljesen szegénysorsú tanúlónak a társaság igazgatósága egészen díjmentes utazást is engedélyez. A budapest—visegrád—nagymaros—dömösi vonalon azonban e kedvezmény csakis köznapokon érvényes, vasár- és ünnepnapokon nem. A zimony—orsova—galaczi vonalon közlekedő személyszállító hajókon a tanulmány kirándulások résztvevőinek úgynevezett „diákebédet* rendszeresített a társaság, a mely a vendéglős választása szerint a következőkből áll: a) leves, marhahús körítve, főzelék rátéttel és kenyér, vagy pedig: b) hamis leves, pecsenye kenyérrel és tészta. Az ebéd ára személyenként 1 K 50 f, de ezen az áron csak akkor igényelhető, ha legalább tíz résztvevő van. Az ebéd igénybevételét czélszerű az utazást megelőző 3—4 nappal a társaság orsovai révkapitányságánál az utazás napjának és a résztvevők számának fölemlítése mellett bejelenteni. Iskolák Újságja czimmel Szentiványi Ákos szerkesztésében új tanügy-társadalmi lap indult meg. A lap prgrammjául vallja, hogy a tárgyilagos kritika nyilt fegyverével fog küzdeni a magyar nemzeti állami eszme kiépítéséért, a magyar kultúráért, a kultúra munkásaiért. A szerkesztőség és kiadóhivatal czíme: Budapest, Gömb-u. 53. szám. GYÁSZROVAT. Ifj. Marjay József, a cs. és kir. 38. (Mollináry) gyalogezred katonája, beosztva a 17. népfelkelő gyalogezredbe, a doberdói fensíkon, a második görzi csatában hazájáért bátran ontva vérét, életének tavaszán, 23. esztendejében, július hó 31-én délelőtt 9—10 óra között mellövés következtében, ott, a csatatéren hősi halált halt. Régi, hűséges, buzgó tagja volt a Budapesti Ref. Ifjúsági Egyletnek, kedves, szelíd, istenben utolsó lehelletéig hivő lélek, a kiben nékünk is kedvünk tellett. Lapunk belső munkatársa, Marjay Károly, budafoki ref. lelkész testvéröccsét gyászolja a hős katonában. Hívő, szüleit, testvéreit, Megváltóját hőn szerető lelke hazament az ő Urához, teste idegen földben pihen 13 hónapos élet-halál harcz fáradalmai után, emléke pedig mindvégig megmarad szeretteinek szivében. Szinok Jolánka, Szinok Zoltán erzsóbetfalvai ref. lelkésztársunk kedves kis leánya, f. évi augusztus 27-én, életének 5-ik évében, rövid szenvedés után hirtelen elhunyt. A kedves halott temetése f. hó 29-én vasárnap d. u. 4 órakor volt. Hófehér tiszta lelke visszaröppent az Úrhoz, a honnan jött. A búsongó szülőknek bánatukban vigasztalást adjon az Úri Kállay István, a hunyadvármegyei Hesdát község ref. lelkésze életének 45-ik, boldog házasságának 20-ik és lelkészi szolgálatának 21-ik évében, hosszas és kínos szenvedés után Kolozsvárt f. hó 10-én reggeli 4 órakor elhunyt. A megboldogultat f. hó 12-én d. u. 72

4 órakor helyezték örökös nyugalomra. Áldott legyen emlékezetük. SZERKESZTŐI ÜZENETEK, Evangélikusok. Igazán nem gondoltuk, hogy a lapunkban néhány hét előtt az „Ev. Közérdek"-nek adott válasz ilyen nagy felzúdulást vált ki ev. testvéreinkből. És pedig egyrészt azért, mert ugyanazt már máskor is elmondottuk, másrészről meg azért, mert szerintünk csak a ref. közfelfogásnak voltunk egyszerűen a tolmácsai. Azt azonban nagyon szeretnénk tudni, hogy úgy az evangélikusok, mint a LelkészegyesCdet szerint mi volt az az „igazán sértő" hang, az a „durva nekirontás" abban a krónikában ? Vagy talán az bántja ökefc, hogy mi a keresztyén felekezeteket. miután megvannak, értékelni merészeljük és hitünkből, de szerencsére tudományos meggyőződésünkből kifolyólag is a kálvinizmust helyezzük a legelső helyre? Azután meg mit csináltunk mi tulajdonképen? Az „Ev. Közérdek" állítását egyszerűen megfordítottuk. Az azt állította, hogy a lutheránizmus értékesebb, mi pedig azt, hogy a kálvinizmus. Ha tehát a mi állitásunk sértő, akkor az övé is az volt (bár mi nem tartjuk annak). De ha így áll a dolog, akkor hogy van az, hogy az „Ev. Közérdek"-kel szemben ez a felzúdulás úgy az ev. lapok, mint a prókátor Lelkészegyesület részéről is egyszerűen elmaradt ? Talán azért, mert az a megállapítás hízelgő s olyan természetes volt az evangélikusokra nézve, vagy mert az udvarias testvériség ezt igy kívánja ? Mi azt hisszük, még a testvérek között is él a férfias önérzet törvénye s ha az „Ev. Közérdek" nem így kezdi, mi bizonyára nem igy folytattuk volna. Szerintünk különben — bármilyen furcsán hangzik is — az „Ev. Közérdekének joga van ezt a határozott álláspontot képviselni, de nekünk is jogunk van a magunkét. Szeretjük a lutheránusokban is a határozottságot s merész önbizalmat. Inkább is legyenek ilyenek, mint mindenféle — néha a homlokegyenest ellenkező — szellemi irányzatokkal entente cordiale-ba lépők. Az érvekkel való vitatkozásra pedig továbbra is készen vagyunk, mert az a meggyőződésünk, hogy a kálvinizmussal szemben a német hegemónia alatt dolgozó theol. irodalom négyszáz év óta igazságtalan volt s Kálvinnak — ha lehet annak nevezni — csak az a szerencsétlensége, hogy francziának született; a kálvinizmusnak pedig az, hogy a németek közölt nem tudott igazán gyökeret verni. De a tudományos világban azért mégis dereng már számára is az elismertetés hajnala s ha ezt el is fogja egy időre még homályosítani a győzelemittas Luther-jubileum, el fog jönni azért a teljes megértés ós igazságos értékelés ideje is. A Leikészegyesület persze akkor megint ott lesz s hivatkozni fog múltbeli érdemeire, a melyekkel ő is ezt szolgálta s már ezt mind „régen megmondta". Pedig többet érne, ha az egész Tiszántúl s az Orle már most foglalna határozottan és komolyan állást elvekben, programmban és taktikában egyaránt az egységes ref. szellem mellett. Egészen más képe lenne mindjárt a magyar ref. egyháznak s hihetetlen lendületet venne az egész vonalon az egyházi élet. Meglenne a békesség és a komoly kooperáczió a kerületek között. Csakhogy