Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1915 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1915-09-05 / 36. szám

II. Móz. 23.20-22. — Minden javunkra van. Róm. 8.28. — Isten kegyelmével! L Kor. 15.io. — Az istenes lélek csodás dolgokat müvei. Józs. 10.14. — Hűség kevésen, sokon. Luk. 15.10. — légy hü mindhalálig! Jel. 2 10.— A szidalmak, hazugságok és háborgatások között. Máté 5.11. — Szeressétek ellenségeiteket! Máté 5.13-45 — A fog­lyok. Dán. 1. (A tüzes kemenczében. Dán. 3.; Az orosz­lánok vermében. Dán. 6.) — A foglyok hazatérése. Zsolt. 126.i_2. — Keresztyén együttérzés. Róni. 12.i5-ie. - Az erős közösség. I. Kor. 12.28- — Az áldozat összekapcsol. 11. Tim. ii_i3. — Egymás terhét hordozzátok! Gal. 6.2 . — Bölcseség a gonosz időkben. Ef. 5.15-17. — Isten sze­retete a szenvedések közepette is. Róm. 8.35-39. — A sze­retet mint érzület. I. Kor. 13.i_8a- — A szeretet mint tett. 1. Ján. 3.i3_i8. — Múló szenvedés — örök dicsőség. II. Kor. 4.1 7 . — A szenvedés nevelőeszköz. Zsid. 12.5-15. — A szenvedés dicsőség. II. Kor. 11.is. 23-30. — A szenvedés boldogság. Máté 5.10-12. — A szenvedés istentisztelet. I. Péter 3.i3_i8. — Az ember vetése és aratása. Gal. 6.7_io. — Bús vetés — víg aratás. Zsolt. 126.5-6- Aratási öröm nehéz időkben. Filipp 4.4_5a . — A harczos búcsúja. Zsolt. 121. — Nyilak a hős kezében. Zsolt. 127.4 . -— A ke­resztyén harczos fegyverzete. Ef. 6.13-17. —- Hősök akarunk lenni! Ján. 11.45-53. (Jáu. 12.24-j — Őrállás. Hab. 2.r — A tartalékok. II. Móz. 17.8-13. — Kitartással küzdjünk! Zsid. 12.!. — Rendíthetetlen kitartás. Ezs. 40.31. — A mindvégig való kitartás. Máté 24.13. — Legyőzhetet­lenül. II. Kor. 12.io- — Világgyözés. Ján. 16.33b. — Vi­lág győző erő. I- Ján. 5.4-5- — Győzelmes léleksereg. Jel. 7.9-14. — Az új világ. II. Péter 3.10-15. — Isten kikutat­hatatlan bölcsesége. Róm. 11.33-36. Legközelebb alkalmi beszédtárgyakat és más anya­got is közlünk. " [v.) Katonáinkért — a közönséghez! A ki nyitott szemmel jár Budapest niellékutczáin, az nemcsak a gyalogjárókon sokszor czéltalanul ődöngő katonákat veszi észre, hanem meglátja azokat is, a kik a korcsmákba, lebujokba s még ezeknél is rosszabb he­lyekre járva, pénzt, erőt, egészséget pazarolnak el ós ezzel csökkentik hadképessógüket. A kinek volt érző szive s résztvevő szava ezekhez a katonákhoz s figyel­meztette őket e veszedelemre, igen kevés esetben talált visszautasításra. A legtöbb esetben szinte panaszként (tán inkább vádként) azt hallotta tőlük : „Mennénk mink más­hová is, de hová? Valahol csak el kell tölteni az időt". A Budapesti Ref. Keresztyén Ifjúsági Egyesület és az Ifjúsági Keresztyén Egyesületek Szövetsége megért­vén mindazt, a mit ez a válasz jelent, 1914 deczember hó 19-én az előbbinek a Ferencz-körúton levő helyiségeit megnyitották a fentjáró sebesült és a kiképzés alatt lévő katonák előtt. S a katonák, miután találtak „más helyet" is, fele­kezeti és nemzetiségi különbség nélkül olyan számban átogatták az ilymódon létrejött „Budapesti Katona-Ott­hon"-^ hogy az egyesület kénytelen volt a VIII., Főlier­czeg Sándor-utcza 28. sz. alatt tágasabb helyiséget bé­relni s azt a Ferencz-körúton szerzett tapasztalatai alap­ján anyagi erejéhez képest berendezni. Átlag 80—100 katona látogatja naponta ezt az otthont. A vezetőség arra a tapasztalatra jutott, hogy különösen szocziális, kulturális és morális tekintetben szolgál igen nagy mér­tékben katonáinknak. Ilyen körülmények között érthető, hogy eddig mint­egy 20,000 katona kereste fel a Budapesti Katonaott­hont, de érthető az is, hogy az egyesület vezetősége elhatározta, hogy ezt az otthont — a Németországban már évtizedek óta áldásosán működő Katonaotthonok mintájára a béke idejére is állandósítani fogja. Ez el­határozásra való eljutásban döntő szerepe volt az otthon eddigi működése közben szerzett tapasztalatoknak, de lényeges része volt a jövendőjéhez fűzött remények­nek is-Reméljük, hogy általa melegebbé tudjuk tenni nemcsak a legénység és altisztek közötti viszonyt, de a katonaság és a polgári társadalom közti barátságot is megteremtjük. Reméljük, hogy működése folytán gyökeret ver a polgári társadalomban ez a nézet, mely a katonát nemcsak a kebeléből kiszakított, de oda vissza is térő embertársának fogja tekinteni, a kinek a fegyveres szol­gálatban eltöltött ideje és ezen idő alatt szerzett erkölcsi és világfelfogása semmiképen sem lehetnek közömbösek rája nézve. Reméljük, hogy otthonunkban a katonák szabad idejét annyira kellemessé tudjuk tenni, hogy ezáltal már eleve kedves vonásokat viszünk bele abba a képbe, a melyet minden magyar ifjú a katonaéletről magának rajzol. Az egyesület vezetősége, hogy minél több katoná­nak tegye lehetővé ennek az abszolút felekezeti és nem­zetiségi különbség nélkül működő szeretetteljes szolgá­latnak ez élvezetét, elhatározta, hogy a polgári és a katonai felsőbb társadalom úgy férfi-, mint női tagjaiból különálló szervezetet létesít a Budapesti Katonaotthon fennállásának biztosítására. Felszólítja e társadalom tagjait, hogy méltányolván katonáink önfeláldozását, mint a Budapesti Katonaotthon védnöki karának, úri, háziasszonyi és nagybizottságának tagjai vegyenek részt anyagi áldozataikkal és erkölcsi támogatásukkal az Otthon munkájában. Hisszük, hogy olvasóink nem fognak elzárkózni emez igazán praktikus keresztyén munkát végző ifjúsági egyesület kórósének teljesítésétől s ezzel hozzájárulnak ahhoz, hogy állandósuljon hazánkban a legelső magyar Katona-Otthon. Levél a szerkesztőhöz. Nagytiszteletű Szerkesztő úr! „Holt ponton az iratterjesztés" cz- értesítésre ós az abban foglalt javaslatokra nézve, tökéletesen egyet értek; nem kell sajnálni a pénzt. Ha szegényebbek le-

Next

/
Oldalképek
Tartalom