Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1915 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1915-08-29 / 35. szám

„Jól van biz' ez, amice Tompa, Én skártba, te a nyugalomba, Ha eltörik lantunk, gitárunk, A varjú sem károg utánunk." Hanem hogy ki mondja el ezt a másika fölött, az még titok, kit ember elme által nem lát. Hát várjuk békességesen azt a kezet, mely ezt a titkot szent tetszése szerint megoldja. De egyet mégis különösen figyelmedbe ajánlok. Tudd meg, hogy én elszántam az életemet arra, hogy az Iliászt szép magyar versekbe foglalva, oszlopául állítom egy pár évtizedre kimagasló földi halhatatlanságomnak. Mivel pedig az Iliász nem engedi magát készen könnyen csengő rímekbe szedetni: fogadást tettem neki, hogy addig semmi külső munkába nem kapok, míg a XXIV-ik énekkel el nem követem deli Hektor nemzeti gyászát. Ezért nem mentem fel a rövid tartamú konventre, melynek úgy sem volt egyéb tárgya, mint elfogadni a mi (értsd Dókus E. és Kenessey B.) congruamunkálatunkat; ezért nem mentem el a theol. vizsgákra sem, melyeknek napjokról is megfeledkeztem. Ezért nem ajánlkoztam prédikátornak sem a Debr. Prot. Irodalmi gyűlésre ; ezért nem szívesen készülök a pápai suprentia Csurgón tartandó gyűlésére sem, hol korábbi ígéretemhez képest Soltra Alajos emlékét lennék kötelezve emlékbeszéddel megtisztelni. Sőt e miatt maradt ezen levelem megírása is tegnapról mára. És éppen ezért kérlek mind hivatalosan, mind barátságosan, hogy a Musákra való tekintetből függeszd fel elköltözési terveidet addig, míg én a jó Homérust Hektorjával együtt elbúcsúztatom. Akkor aztán megbeszélhetjük a továbbiakat. Nem kell pedig sokáig várakoznod, s tájékozás végett azt is megjegyzem, hogy 12 évvel ezelőtt fogtam hozzá, azóta minden évben elkészültem egy énekkel, s ma már néhány sor híjján felével készen vagyok. A dolog summája pedig az, hogy te neked, angyali kezek bátorítása és gyöngéd ápolása alatt más dolgod is lehetne, mint kora elegiákat írni. Várni és megnyerni a teljes gyógyulást: Ott, hol ötszáz évvel ezelőtt a mélybe Épült vala fürdő a forrás fölébe, Ötszáz évvel utóbb, vagy igen, már többel Sokat ábrándozott egy professzor ember. Megáldotta vizét nagy jótéteményért, Megújult életért, új életreményért, S ha valaha czélhoz bír jutni ez ének, Köszöni e forrás csuda héwizének. Te, ki ifjúságodban nem becsülted a poétákat, hanem e helyett fortenczerkedtél, most tanuld meg ezt büntetésül. Majd kikérdezlek, ha B.-Földvárról visszatérve meglátogatlak. Mert tudd meg, hogy Jul. 5—6 tájban én is indulok háznépestől Balaton Földvárra. Lakásom a Bendeguz-szálló lesz, mert én, turáni fajomra való tekintetből, ennél csekélyebb nevű lakással nem érném be. Tehát akár Karlsbadból, akár — onnét Isten boldog gyógyulásban visszavezérelvén — hazulról oda értesíts. Feleségemmel együtt mindkettőtöknek gyógyulásodra való teljes örömöt kívánva, szíves üdvözlettel vagyok Kunszentmiklós, 1899. Jun. 30. szerető barátod Baksay Sándor. BELFÖLD. Falusi levél. Tisztelt Szerkesztő Uram ! Panaszom van, hallgassa csak meg. Tudja ég, de úgy van az ember, mint a léghajós, mikor sok teher van a ballon kosarában, nem tud felemelkedni, ledobálja a felesleges homokzsákokat és vidáman megy feljebb — feljebb. így én is, ha kipanaszkodom magam, ledobálom lelkem homokzsákjait, talán a haladás is biztosabb és gyorsabb a munkamezőn. Itt van a nyár, a nagy munka ideje, nemcsak a tarlón, hanem az egyházi kerítéseken belől is. G-yűlések, értekezletek előkészítése, tennivalók megállapítása, programmok csinálása, lelkek ébresztésére riadók fúvása ... frázis nélkül szólva: az itthonmaradottak, vagy a fárasztó harczokból haza jövők közötti intenzív lelkipásztori munka megkezdésének * módozatai megállapítása, azok kötelezése minden lelkipásztorra . . . Szóval itt volna az aratás ideje, a munka sokfélesége ... és hol vannak az aratók ? . . . Épen, kedves szerkesztő uram, b. lapja jegyzi meg a mult számban, hogy lám a Luther-Társaság rendkívüli gyűlést tud tartani, mi még rendeset se. . . Vagy itt van a László-Társulat nagygyűlése . . . élet.., mozdulás, kasza-kalapálás, ekevas-élesítés minden vonalon, csak te, édes református Sionom, csak te várod a békésebb időket. Néked még nem szól a kakas ? Még nem jön a nap fel? Nézze csak, kedves szerkesztő uram, mi történt? Egyik egyházmegyénk lelkészegyesületének munkás elnöke igen helyesen gyűlést akart tartani. Elkészített 9 pontból álló programmot, a mely megvalósulva nem vált volna szégyenére egy magas nivón álló akadémikus társaságnak se. Például: Megyei Kálvin-Szövetség létesítése falunként, lelkipásztori gondviselés itthonmaradottak között és hazajövök között, lelkészek és hadsereg kérdése, elhaltak és elesettek emlékének kérdése — lehetőleg templomon kívül! — stb. . . . Ugy-e, kedves szerkesztő uram, eléggé időszerű kérdések, a mik nem a zsinati §-ok között vannak előírva, hanem az életből olvashatók. Annak a lelkészegyesületnek van alapszabálya . . . Csak ilyeneket ne találtak volna ki, mert ezek olyan abroncsok, a melyek megfojtják az életet. Nos? • * Megkezdésének ? Némelyek már tizenegy hónapja végezzük. — Szerk.