Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1915 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1915-07-25 / 30. szám

válnék s ezzel Közép-Európa nyugalma és békéje, tehát a mienk is, egy jelentékeny tényezővel még jobban biz­tosíttatnék. Dr. Kiss Károly. TÁRCZA. Apróságok dr. Baksay Sándor püspök életéből. Ének a kertről. A ki b. e. püspökünket meg akarta ismerni, annak szép otthonában kellett őt felkeresnie. Együtt lenni vele ott abban az emlékezetes „múzeumban", vele ott társa­logni, jobban mondva hallgatni őt és általában élvezni annak a paróchiának finom vendégszeretetét, magasabb élvezet volt. De most az otthon külsejéről szól az ének E sorok írója először 1885. év nagycsütörtökén lépte át mint legátus nagy tisztelettel és nem kis szorongattatá­sok közt a kunszentmiklósi paplak küszöbét. Akkor már eltűnt mellőle a „pigra palus", a melyről az alant közölt versben szó van. Nem túlnagy, de szeretettel gondozott park4 és kert választotta el a „Bakér"-től. Most 30 év multával a fák, bokrok terebélyezettek lettek, az egész udvar árnyékosabb, de van más változás is: elmentek mindketten, a kik olyan nagyon szerették és oly nagy gonddal ápolgatták a szép kert virágait, gyümölcsöző lakóit és táplálták télvíz idején légi vendégeit. Ozv. Csiky Kálmánné úrnő kedveskedett lapunknak egy boldogult férje iratai között talált verssel, a mely­ben Baksay latinul és magyarul tőle megszokott játszi humorral énekli meg a kunszentmiklósi paróchia kertje „kiemelkedésének" : humussal való feltöltésének törté­netét. Ez is, mint annyi más az ő „poétái kedvtelésé­nek" szülötte. Nem vétünk a kegyelet ellen, ha most közöljük, hiszen ezek a poémák olyan jellemzők a bol­bogult lelkületére. Az, a kiről az utolsó strófában szó van, néhai Kovács Zsigmond, a kunszentmiklósi egyház főgondnoka, az ő kedves, megértő munkatársa volt. A „Gyula" fiú is már rég elköltözött. Még csak annyit, hogy az elsárgult lapon írt vers b. e. püspökünk keze­írása; a széljegyzet ez: „az érettségi vizsgán 1886 jún. 22." Valószínűleg együtt volt néh. Csiky Kálmánnal valamelyik kerületi főgimnáziumunk érettségi vizsgáján és ott adta át a kitiinő filológusnak ezt az „érettségi vizs­gái dolgozatot". Hisszük, hogy ez a kézirat is majd oda­kerül a beküldő szívessége folytán a kunszentmiklósi fő­gimnázium „Baksay szobájába" a többi relikvia közé! De íme így hangzik a vers : Pigra palus quondam, nuper surrexit in altum Ast ubi vanarum gens improba vixit ab aevo Eminet immenso nunc — quis credat — aggere hortus. Futile dent multi, verbosi pignus amoris At quum tempus adest: gravis huic via, huic rota fracta, Huic tempus deest, pecus huic, cunctisque voluntas. Terra forabitur ad centrum ! multos timor argit, Omnibus invisum est auctor quidquid peto ineptus. At tibi nil deest: tempus, pecus atque voluntas Fertilibus monstrasse fidem tibi praestitit actis Nunc Poniona inemor studium peponibus aequat Fractibus ex istis mittit dulcedine summos. Egy peshedt tó helyén halom emelkedett S hol eddig a békák nyája nevelkedett, Magas töltés áll most, kis kert a töltésen Pomona vár reád gyümölcsével készen. Soknak csak ajkán van üres szeretete : De kérdd csak: „nagy a sár, eltört a kereke; Vagy az ökre beteg, vagy pediglen lova" Nem akarásának így nyöszörög szava. Soknak a pusztuló haza bántja szívét: „Legelőföldünknek mind elhordják színét; Kilyukad már a föld, átlyukasztja a pap, Éjfélre keresztül süt a lyukon a nap." — Görbe szemmel nézik„ valamibe csak kap. Nálad nincs rossz idő, sok úttal, sok kedvvel Mutatsz buzgóságot gyümölcsöző tettel. A kertnek, melyben él példád dicsősége Hálás Pomonája küldi ezt a dinnyét, Méz-íze csiklandja Gyula fiad ínyét. BELFÖLD. A Magyar Evangéliumi Keresztyén Diák­szövetség IX. nyári gyűlései. A háborús viszonyok ez évben lehetetlenné tették, hogy a Diákszövetség az egész országból egy helyre gyűjtse össze az evangélium és az idők nagy kérdéseivel foglalkozni kész diákságot; de nem akadályozhatták meg a vezetőséget abban, hogy most is alkalmat adjon diákjaink nagy seregének arra, hogy az örökkévalóság­jegyében lássa önmagát és a körülte történő eseményeket. S a háborús nehézség — most már megállapítható — csak nyereség volt az evangélium ügye szempontjából, mert a négy szűkebbkörű gyűlés, a már megnyilatkozott eredmények és a jövő kihatás szempontjából felülmúl minden eddigi hasonló alkalmat. A tavalyi losonczi gyű­lés 180 résztvevőjével szemben az idei gyűléseké '210 volt és, a mi a fő, diákságunk sokkal szélesebb rétegeire van reményünk, hogy kiterjed közvetlen, vagy közvetett uton a négy gyűlés hatása. Ete (Komárom m.)> Nagyenyed, Debreczen, Szent­endre a négy hely, a hol kisebb-nagyobb számmal jöttek össze diákok a nagyjában mindenütt egységes programm megbeszélésére. Három nagy gondolatcsoport képezte a konferenczia gerinczét: a nemzeti élet problémái, Krisz­tus személyisége, a keresztyén élet tényei. A két előbbi a következő párhuzamos sorrend szerint került előadásra : Nemzeti életünk múltja és jelene — Krisztus, mint Bíró ; Nemzetünk jövendő hivatása — Krisztus, mint Király;

Next

/
Oldalképek
Tartalom