Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1915 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1915-07-18 / 29. szám

Ám azt egész bizonyosan tudom, hogy épen legjobbjaik határozottan küzdenek e kísértéssel és sokkal inkább megérdemlik ezen a téren is a segítő kezet, mintsem az óvásra emelt, vagy a fenyegető kezet. Ha ezek az ifjú emberek, a kik ismerték az én theol. világnézetemet és igehirdetői értékrendszeremet, rokonszenvvel és biza­lommal közeledtek hozzám, elvárhatják tőlem és a hoz­zám hasonló gondolkozású öreg diákoktól, hogy az idő­sebb testvér szeretetével és tanácsával melléjük álljunk. Hiszen ők volnának a legboldogabbak, ha egyszer egy nagy konferencziára nem ők volnának kénytelenek szel­lemük bélyegét rányomni, hanem rányomnák az őket most még idegenkedve fogadó egyházi és theol. vezér­egyéniségek, úgy azonban, hogy el ne mosódjék az az eredeti bélyeg, a melyet az egész mozgalomra a Jézus „szelleme" nyomott. íme, ezek miatt az okok miatt jártam abban, hogy Enyedre jöjjön a diákkonferenczia. Őszintén megvallom: nemcsak, hogy nem csalódtam, de egyénileg áldott és termékeny órákat töltöttem közöttük. Láttam közép­iskolás diákokat elmerülni a közös bibliaolvasásban és hallottam kálvinista diákokat önként ós zokogva imád­kozni. IJjra láttam a lelkiség realitását a szemem előtt felragyogni és megéreztem, hogy nem szabad addig pesszimistának és reménytelennek lennünk, a inig egy élő Isten Úr felettünk. Ezeket meg kell köszönnöm a keresztyén diákoknak azzal, hogy vajha mihamarabb ne csak én nekik, hanem ők is köszönhetnének valamit nekem, akármilyen csekélység legyen is az önmagában, de a legtöbb, a mi tőlem kitelhetik! Ravasz László. SZOCZIÁLIS ÜGYEK. Ideges, hiú nők, A szegedi állami felső leányiskola évzáró-ünnep­ségén Várady Erzsébet dr. tanárnő olyan beszédet mon­dott, a mely megérdemli, hogy szerte az országban ol­vassák és — tapsoljanak neki. Kemény kritikája ez a divat hóbortjaiban tobzódó asszonyoknak, a kiknek pá­váskodása sehogysem illik a nagy idők komolyságához. De beszéljen magáért maga a beszéd: „Gondoljuk csak át, mit míveltünk azalatt a puha, meleg otthonunkban, míg dideregve, éhezve, sebektől borítva tíz hónapig nem pihent a kiizdő hadsereg. A régi világban a nők a vár­vívásban is résztvettek, Szabadságharczunk nagyasszonyai lerakták ékszereiket a haza ölébe, elküldték fiaikat a zászló alá s maguk addig áhítattal dolgoztak otthon a férfi helyett. S ha megjöttek, mint hősök rongyosan, véresen, gyöngédséggel fogadták, kitartással ápolták. Ma ? Léha kaczagástól hangos az utcza, ideges, hiú nők tolonganak mindenütt, a hol czifra rongyokat árulnak. Ékszerektől csillognak, kincseket pocsékolnak, a mikor minden fillérrel egy-egy jajszót lehetne megszüntetni. Nem látják a nyomort, a kiknek olyan finom érzékük van a divat nüanszai iránt. Nem — nem magyar nők ezek ; ugrándozó pojáezák, érzéketlen figurák, a melyek nem képesek felismerni az élet igazi értékeit. A világ­háború feneketlen örvénye felkavarta az élet árját. Hiú versengés, pénzsóvár kapzsiság, ápolónői köntösbe buj­tatott léliaság, czifra hamis gyász és sok más salak úszik a felszínen." A leányokhoz intézett felhívással fejezte be beszédjét: „Lelkes magyar lányok ! — mondta. Rátok vár a feladat: kidobni a salakot. A történelem nagyasszonyaitól tanuljatok. Tanuljatok meg lemondani zúgolódás nélkül. A mikor aggódó, szorongó szivetek elernyed, erősítsétek azt kezetek munkájával. Dolgoz­zatok a küzdő hősökért, a szenvedő sebesültekért. Ad­jatok kenyeret az apátlan árvának. A ki maga szenved, az tud könyörülni. A ki maga bízik, az tud vigasztalni. Alakuljon egy szövetséges hadsereg, a magyar lányoké, a jövő nemzeté. Hadsereg, a melynek nem kell ékszer, divat, korzó, a mely lemond a fehér kenyérről. Lányok szövetsége, a hol a szív uralkodik, nem a hiúság. Piros szívetek, égő lelketek, tiszta szemetek megtalálja majd a hiányt, a mit pótolni kell. Jeltelenül, hangtalanul, komolyan és bátran fogjatok a feladathoz." Eddig a beszéd, a minek az elolvasása után azt kérdjük : talán a pesti korzón járt ? Budapest székesfőváros női kertészeti tanfolyama. Budapest székesfőváros tanácsa a szocziálpolitikai és közművelődési ügyosztály előterjesztésére a női kereseti viszonyok javítása czéljából és régóta tapasztalt szük­séglet kielégitése végett elhatározta egy önálló női kertészeti tanfolyam létesítését. A tanfolyam addig, a míg számára a főváros esetleg megfelelő épületről és gyakorlótelep berendezéséről gondoskodhat, a földmívelési miniszter úr hozzájárulásával a budapesti m. kir. kertészeti tanintézet épületébén, a Gellérthegy legegészségesebb és legszebb déli oldalán fekvő és kitűnően berendezett gyakorló te­rületén talál elhelyezést, a hol a szakszerű tanítás min­den igénye teljes mertekben kielégíthető. Az önálló női kertészeti tanfolyam két évfolyamra tagozódik: az alsó és felső tanfolyamra és tanítási ter­vénél fogva egyaránt kiválóan alkalmas nemcsak arra, hogy a jómódú szülők gyermekei hajlamuknak megfelelő hasznos kedvtelésből a kertészkedésben alapos képzést nyerhessenek, hanem arra is, hogy a ráutaltak a tan­folyamok elvégzésével az önálló kenyérkereseti foglal­kozáshoz szükséges tudást elsajátítsák. A növendékek az alsó tanfolyamban, vagyis az első évben a zöldségtermelés minden ágában szakavatott ki­képzésben részesülnek, úgy hogy azok a növendékek, a kik az első év után a tanfolyamot elhagyják, a zöldség­termelés önálló végzésére képesek s ezt a tudásukat azután akár saját területükön önállóan, akár pedig más­nak a szolgálatában gyakorolhatják és ezzel megélheté­süket biztosíthatják. Ugyanezen alsó tanfolyamban a növendékek meg­szerzik az alapismereteket a gyümölcstenyésztés, virág-

Next

/
Oldalképek
Tartalom