Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1915 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1915-07-18 / 29. szám

PROTESTÁNS GYHAZHLSKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal IX., Ráday-utcza 28., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó: A KÁLVIN-SZÖVETSÉG Felelős szerkesztő : BILKE1 PAP ISTVÁN. Társszerkesztők : pálóczi Horváth Zoltán dr. és Kováts István dr. Belső munkatársak : Böszörményi Jenő, Marjay Károly, Sebestyén Jenő, Tari Imre dr. es Veress Jenő. Előfizetési ára : Egész évre: IS kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Kálvinszövetségi tagoknak egy évre 12 korona. Hirdetési díjak : Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K. TARTALOM. Az Élet Könyvéből: Keresés. Muraközy Gyula. — Vezérezikk : Hová menjünk? Takaró Géza. — Táreza: Baksay Sándor abauji őseiről. Révész Kálmán. — Belföld: Az enyedi diákgyűlés. Ravasz László. — Szociális ügyek : Idegen, hiú nők. Budapest székesfőváros női kertészeti tanfolyama, m. k. — Irodalom : — Egyház. — Iskola. — Gyászrovat. — Szerkesztői üzenetek. — Pályázatok. — Hirdetések. Az Élet Könyvéből. Keresés. És a mikor megtalál ák öt, mondának néki: Mindenki téged keres. Márk 1.3

;

. Ennek a mi, talán most végsőt lihegő korszakunknak főjellemvonása volt a keresés. Az ó-kort egy művésszel szimbolizálnám, a középkort a csillagokba néző hit arczával, a mi korunkat a tudóssal, a ki laboratóriumában végtelen számsorokkal méri fel a csillagos eget. Az aránytalanság jellemezte ezt a keresést. Az ember a végtelen kicsiny és végtelen nagy határán, a kicsinyt roppant megnagyította, a nagyot roppant megkicsinyítette. Láthatatlan apró baczillusokat ezerszeres nagyítással vizsgál. Távolba vesző, ködös országokat egyetlen térképre zsugorítva, egy szempillantással áttekinthetett. Végzetes hibája volt ennek a keresésnek, hogy ezt a módszert átvitte az anyagi világból a szellemibe. Pedig jaj annak, a ki az élő fát abban a merev formába akarná erőltetni, melynek a gipsz és az öntött vas engedelmeskedik. A lelket, ezt az élőfát, nem lehet egy halott világ formáiba zárni. Pedig a keresés nemcsak a kerek földet zsugorította papiros-földgömbbé, nemcsak az ég végtelenségét szorította bele egy távcsőbe. A szellemi világot is ködbe vesző távlataival, csodálatos szépségeivel, az örökkévalóságig növő lelket is beleszorította az agyvelő vonalaiba. — Ezek a sejtek — mondotta —, nézzétek, ezek az érzés, gondolat — a lélek. Virágillat a lélek, mely addig tart, mig a rózsakehely szét nem hull. Ez az agy — a lélek. Mintha azt mondta volna: ez a színes darab papir — ez a világ! Megtagadta az anyagon felül álló világot. Az a valóság — mondta —, a mit mérni, összeadni lehet. Minden az anyagból nő ki, a legtisztább édes hang is levegőhullám ; a legfenségesebb gondolat is agysejtek rezgése. Isten? Lélek? Nem látom. Nem tudom elemezni, számokban kifejteni, távcsövemmel nem találom, tehát — nincsen. A mai napok jellemzője, hogy a keresés megmaradt, csak másirányú. Az emberiség hajója- tovább fut, de nem romlott iránytűk, hane^i-^ácsillagok szerint igazodik. Még sem a meggyőződés, kikovácsolt hit, hanem a keresés napjai ezek. Az anyagi világ, a hol vértócsában, hideg álnuí halottak mellett jár az ember, megrettenti zsarnok törvényeivel! Itt merev, hideg, tűnő minden. Halott, fagyott mosolyból omló por lesz s puha porból mosolygó virág. Keres az ember egy másik világot, a hol boldogság, szeretet, gondolat nem krétával felírt szavak, miket letörül a holnap. Állandó, örökkévaló értékeket keres. Vigasztalást, megnyugvást, békességet, életet még a sírokban is, Most mindenki — ha sokszor öntudatlanul is — Krisztust keresi. Ez a keresés kora és nem a biztos megtalálásé még. Nem igaz, hogy a mi egész nemzetünket újjászülte volna a háború. Hogy az üres lelkek mind szent értékekkel teltek meg. Nem igaz, hogy annak a sok sápadt hitnek életpír lenne a csatákban kiömlő vér. Hiába festegetem én a halott sárga sápadt arczát vérrel — az nem lesz rajta ez életnek a pírja! Ez nem a teljesülések, ez a nagy lehetőségek ideje. A világ keres. Ez a keresés egy kinyújtott, remegő üres kéz, mely vár valamit-. Ez a kereső emberlélek egy gazdátlan, néma zongora. Eddig kuplékat játszottak rajta. De gyönyörű melódiáknak a lehetősége szunnyad benne. Vágyakozással, reménységgel nézünk a jövőbe. A földön nagyon sok a vér — az égre néz az emberiség. Az anyagi világ nagyon szűk, merev és hideg, mint a sírbolt — elindult, keres másikat. Keresi a Krisztust. S hátha van már ebben a vágyban, keresésben valami öntudatlan halvány találás is? „Mikor megtalálák őt, mondák : Mindenki téged keres." Hátha benne van annak