Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1915 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1915-06-27 / 26. szám

április havában elvégezzék kollokviumaikat. Így a kórház nem szenved hiányt. Betegápoló felügyelőink igen nehéz munkakörben, melynek nehézségeit fokozta sokszor a meg nem értő környezet is, derekasan megállták helyüket. Előbb Kónya Gyula, majd B. Pap Lajos, most pedig Barta Imre szeniorsága alatt nagy önmegtagadással, sőt sokszor önfeláldozással tűrtek és tűrnek minden bajt, fáradalmat, félreértést, mert kötelességük nagysága és feladatuk nemessége megnövelte testi és lelki erejüket és méltók akartak lenni az előttük példányképül járó Manninger prof. űr bizalmára és becsülésére, mellyel őket kezdettől fogva megajándékozta. De nemcsak ő, hanem az egész kórházi orvosi kar a legnagyobb elismeréssel adózik lelkiismeretes működésükért. Jól esik közölnöm, hogy ehhez járult most a theol. választmány elismerése, melyben osztozik bizonyára e sorok minden olvasója is. Azt is örömmel jegyzem fel, hogy bár sokszor ragályos betegekkel volt dolguk, a gondos óvóintézkedések mellett elkerülték a ragályozást. Eddig csupán egy komolyabb megbetegedés fordult elő közöttük, de az sem ragályos volt és a gondos kezelés és ápolás ezen is segített csakhamar. Alaptalan volt tehát annak az 1—2 apának félelme, ki még ez igazán lelkészjelölthöz méltó munkakörben sem engedte fiát a hazának e nehéz időben szolgálni. Annál teljesebb elismerés illesse a lelkes ifjakat, a kik erre vállalkoztak. IRODALOM. „Jeltelen sir felé" (Öcsém emlékére). Versek, írta Bohár László. Ára 70 fillér. A tiszta jövedelem háborús jótékonyczélra fordíttatik. Kapható a szerzőnél Sárszentlőrinczen. Tudjuk, hogy e „rettenetes napoknak" nincs Petőfije, de azért vannak kisebb-nagyobb poétái. íme, Bohár Lászlót két dolog tette poétává. Poétává tette őt először is Petőfi faluja, SárszentlŐrincz. Itt, a szentlőrinczi algimnáziumban tanult a nagy költő az 1831/2 és 1832/3, tanévben. Hittig jegyzőnél lakott; a jegyzőlakhoz közel esik az utczán a falu kútja. Ez a mély kút volt a költő első kasztiliai forrása és nem a Parnasszus hegyén, szomját itt oltotta s itt fakadt első gyermekszerelme Hittig Amália, e kedves leányka iránt, a kihez később „Gyermekkori barátnémhoz" czímű gyönyörű költeményét írta. E kútból ittak a lőrinczi papok, kik nagyrészt irodalmilag is működtek. (Itt zengte ki e sorok írója is Dávid hárfáján a maga 200 énekét stb.) Itt merít most Bohár öcsém is, kollégám az Úrban és Apollóban. De még inkább költővé tette Bohárt a mostani istenítélet, e világforgatag, e véres tragédia. Ez a világháború sok költői lelket hangolt versírásra, leginkább azokat, a kik maguk is ott voltak s ott vannak a harcztéren, mint Gyóni (Áchim) Géza igazán szép verseivel s még néhány költői lelkű hős. Az itthon levő poétákon kívül, mint Kozma Andor, Váradi, Szabolcska, Kiss József stb., azok írtak még, a kikre mély gyász borult az elesett hősökért. így járt Bohár is. Elvesztette egyetlenegy testvéröccsét, ezt a révpartra ért (közs. jegyző) szelíd, jóságos ifjút, a kit ő oly forrón szeretett s a kit mindenütt megsiratnak, a merre életútja elvitte. Az ő emlékére írta ő e verseket. Nem akar a poéta — a mint írja is — „Parnasszusra hágni, A felhőkig járni", csak szíve kertjéből tesz virágot a jeltelen sírra; „Réti vadvirágból, Szomorúfűz-ágból" köti a csokrot és nem „büszke fenyőből". Végig zokog e versekben a testvéri szeretet és fájdalom. Szent neki az elesett hős emléke, de bízik megdicsőülésében. Ezt zengi a „Nem haltál te meg!" szép verse. Melegen ajánlom e könyvet a lelkésztársak pártfogásába ; a hívek is örömmel fogják olvasni. Ti pedig, régi hívek, szentlőrinczi jó emberek, vigyázzatok a falu kútjára, jól vigyázzatok! Sántha Károly. EGYHÁZ, A fölemelt kéz. „Mindenkiről, a ki végrendeletében gondoskodik a maga egyházáról, úgy emlékezem meg, mint a ki holta után is élő, cselekvő tagja kíván lenni egyházának, kinek lekötözött kezei napról napra fölemelkednek a sírból, hogy cselekedjék a jót, töröljék a könnyet, osztogassák a ruhát, az evangéliumot." Ezeket az emlékezetes szép szavakat mondotta boldogult emlékű püspökünk első püspöki jelentésében, a midőn megemlékezett az egyháznak nyújtott adományokról. íme, az ő kezei is itt maradnak közöttünk. Végrendelete értelmében ugyanis a kunszentmiklósi ref. főgimnázium örökli a könyvtárt, a falakon levő képeket, minden kéziratot és mindennemű irodalmi mű szerzői és kiadói jogát. — A kunszentmiklósi ref. egyház a II. hadi kölcsönnél jegyzett 40,000 K kölcsönkötvényt tőkealapítványul. — A somogy-csurgói, kiskunhalasi, kecskeméti ref. főgimnáziumok konviktusai egyenként 4—4 darab Magyar Villamossági részvényt, elsősorban rokon, másodsorban kunszentmiklósi születésű, ilyenek nem létében más ref. vall. tanulók segélyezésére. — A felsőbaranyai ref. egyházmegyebeli Old és Monosokor ref. egyházak úrasztala ékesítésére s ellátására tőkealapítványul 4—4 darab Magyar Villamossági részvényt, azzal a kérelemmel, hogy temetőikben nyugvó szülők, Baksay László és Baksay Lászlónó Földváry Rozália sírját gondozni és gondoztatni kegyeskedjenek. — Az érsekcsanádi ref. egyház úrasztala ékesítésére és ellátására 5 darab Magyar Villamossági részvényt. A dunamelléki ref. egyházkerület július hó 8-án d. e. 11 órakor rendkívüli közgyűlést tart a Ráday-utczai székházban. A közgyűlés egyetlen tárgya a dr. Baksay Sándor püspök halála folytán szükséges intézkedések megtétele és különösen a püspök választásnak elrendelése. Lelkészválasztás. A nágocsi (kiiisősomogyi egyházmegye) ref. egyházközség Molnár István kápolnásnyéki ref. s.-lelkészt hívta meg lelkészéül. Aranykönyv. Mohácson Balázs András ós neje Vincze Mária, egyszerű földmíves emberek az 1914-ik évben vagyonukról közösen végrendelkeztek — most Balázs András elhalálozása alkalmával a végrendelet felbontatván, abból a következő jótékonyczélú adományokat említjük fel: a ref. egyház részére 4000, a lelkész fizetésének javítására, a tanítók fizetése javítására,