Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1915 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1915-06-13 / 24. szám

járók nem voltak. Hinc illae lacrimae ! A német fotta, főleg a légi gépmadarak, érzékenyen érintették az elbizakodott angolok idegeit, mivel — s az be is igazolódott — joggal féltették szűzies érintetlenségüket. Az angol élet- és világfelfogás, mint Eucken háborús előadása kimutatta, 600 esztendő óta individualista és utilista ízű és jellegű. Már a XIII. században tanították az angol nominalisták, hogy csak az egyes és nem az általános a való. Az önfenntartás az angol bölcseség kezdő- és végpontja. Még a tudományt is, tanítja Bacon, csak azért műveljük, mivel hatalomra vezet. Tantum suim possumus, quantum scimus. Abból vezette le egykori titkára Hobbes Tamás, Anglia legnagyobb gondolkodója a „selfish" rendszerét, ki a Stuart-ház reakcziós politikájának volt a radikális fanatikusa. Hobbes szerint az állam a szükség szülte alkotás, az akaratnak, erőszaknak és hatalomnak czentruma vagyis egy valóságos halszörnyeteg, a „Leviathan". Hogy elkerüljük mindeneknek harczát mindenek ellen s az egoczentrikus bestiaembert megfékezhessük, azért van szükség az „államra". Még az angol felvilágosodás legkiválóbb képviselője, Shaftesbury gróf is egyszer így nyilatkozott: kerék és akasztófa nélkül az emberi társadalom el sem képzelhető. S Locke mondotta azt az erős szót: dolgozni a munka kedvéért természetellenes valami. A szabadszellemű és szájú Mandeville pedig azzal a formulával boldogította a világot: „priváté vives, public benefits". Az utilitárizsmus élet- és világfelfogásának megalapítója: Bentham F. azt tanította : „the greatest happiness of the greatest number" és Malthus Hobbesre való hivatkozással ezt az utilista egoizmust a maga elméletében az embryoszerű életre vezette vissza, a melynek aztán Darwin és Spencer „a létért való küzdelem" tanában adott kifejezást. A Lockehez csatlakozó James-féle pragmatizmus ezt az elméletet így formulázta: az igazságnak is a haszon a kritériuma; örökérvényű igazságok nincsenek. A német filozófusok, főleg Leibniz, állítólagos „velünk született igazságai" csak afféle „vérités de faits, matter of fact", s az álom körébe valók. Valamely fogalom igaz értéke annak hatásán („power to work") ítélendő meg. Minden ítélet csak addig és akkor igaz, a mennyire a társas boldogulásra hasznosnak bizonyul. így az istenfogalom a legigazabb, mert az emberiségre a leghasznosabb. Az angol filozófusok szerint 6 évszázad óta a legfőbb értékfogalmakat azok haszna szerint mérlegelik, míg ezzel szemben a német gondolkodók, Kurcz Miklós, Reichlin és Melanchthon óta, a kötelesség ősnémet fogalma szerint, a melyet egy angol gondolkodó alkalmilag így határozott meg: a mások által tetjesítendő kötelesség érzete és tudata kellemetlen valami. S itt tér el az angol és német élet- és világfelfogás egymástól. Az angolok a haszon népe, mely másokat dolgoztat maga helyett, a németek ellenben a kötelesség népe, a melynek a munka önczél s az állam felette áll az egyes embernek s a melynek az angolokkal ellentétben ideálja van az emberiségben, sőt czélja is van a világnak, a melynek az egyes ember csak értékes munkaeszköze. A németnek értékesebb az eszme a rideg valónál s a Kant-féle kategorikus imperatívusban, nem pedig a kalmár kereskedelmi szellemben („enrichissez vous") látja az élet sivatagjának vezérlő csillagát. Anglia állami egoczentrizmusát a kategorikus imperatívusz német filozófusa, Kant, 100 évvel azelőtt a következőképen ostorozta: „Az angol nemzet az emberek legértékesebb egésze, ha önmagához való viszonyában tekintjük. Mint állam, más államokhoz való viszonyában ellenben a legromlottabb, legerőszakosabb, leguralomravágyóbb és legharcziasabb az Összesek között". Egyesült erővel tehát meg kell törnünk Anglia tengeri monopóliumát, mely jelenleg kiéheztetési politikává tudott sülyedni a Fidschi-inzulánusnak azt a morálját követve: jó másnak a nejét elrabolni s rossz, ha az övét rabolják el, főleg ha szép és fiatal. Anglia akarat- és hatalomállama is azt tartja: jó kiéheztetni a központi hatalmakat és rossz, ha az Ü. tengeralattjárók óriási Lusitaniáinak elsülyesztésével őt kiéheztetik. E vad morállal szemben az utolsó vércseppig kell küzdenünk s hatalomállamával szembe kell állítanunk a mi észállamunkat, ha azt nem akarjuk, hogy egész Európa egyrészről Oroszország satrapiájává s másrészről Anglia koloniájává ne sülyesztessék. Mert hát a történelem utolsó szava s igaz értelme nem a franczia illuzionizmust, sem az orosz szentimentálizmust, hanem a német és osztrák-magyar intellektuálizmust illeti! Úgy legyen ! Quod facit Deus! Eperjes. Dr. Szlávik Mátyás. IRODALOM. Az Igehirdető júniusi számának (ára T10 K) tartalma : Dr. Tóth Lajos : Ünnepeink jelentősége. (Pünköst után.) Báró Podmaniczky Pál: Merre van az örömnek útja ? (Vasárnapi.) Mészáros János : Ifjaink látása a nagy virradatban. (Vasárnapi.) Smid István : Miért legnagyobb a szeretet? (Vasárnapi.) Lukácsy Imre: Elveszett és megtalált élet. (Háború idején.) Révész János: Az aratni való sok, de a munkás kevés. (Háború idején.) Szerkeszti Révész János ev. és Soltész Elemér ref. lelkészek. Kiadóhivatal Nagybánya, Híd-u. 19 sz. Egész évre 12 K. Kispál András hazatérése a világháborúból czímen Csűrös István, a budapesti ref. főgimnázium vallástanára, kedves, hangulatos elbeszélést írt egy féllábú, vaskeresztes hős székely katonáról a Takaró Géza által szerkesztett Igaz Gyöngyökben, a mely különlenyomatban is megjelent. Ez az elbeszélés különösen alkalmas olvasmányul szolgálhat sebesült katonáink számára. Egy pld. ára 20 f, 50 pld. 7 K, 100 pld. 12 K. Melegen ajánljuk sebesült katonák gondozásával foglalkozó lelkésztársainknak. EGYHÁZ. Kitüntetés. Nagy örömmel közöljük mi is azt a tényt, hogy főgondnokunk, dr. Darányi Ignácz, valóságos belső titkos tanácsosnak ő felsége a király a Vörös-