Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1915 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1915-06-13 / 24. szám

Néhány karének, szavalat, a „Te benned bíztunk ..." éneklése. így kezdődött az ismerkedés. Ebéd után, künt a szabadban a sokféle társasjátékban összeismerkedett a két gyermeksereg ... Mi pedig közéjük álltunk, akaratlanul is a költő szavát idézvén: „Hadd feleljtsem el, hogy férli lettem, Hogy vállamon ..." Nem is 25 év van már, hanem egyikén-másikén félszáz is. A különböző versenyeken szép falimondásokat, képeket, evangéliumi jó könyveket nyertek nagyok ós kicsinyek. Az intézet szép szőllője, gyümölcsös és veteményes kertje, modern felszerelésű méhese ... mind mind a körültekintő, hűséges munkáról s vezetésről beszélnek. Elröpültek az órák, mint a sebes szárnyú pillangók . . . Az árvaház lakói s a mintegy 90 főre menő látogató sereg a lombsátor alatt utoljára gyűl össze Azt dicsérni és imádni, a ki mindezt ingyen, kegyelemből adta. A zöld pázsit a pad, a gyepszőny.egbe itt-ott élővirág van beleszőve. A templom boltozata a kéklő ég. Itt szárnyal az ének fel a magasságba, fel . . . mintha semmi akadálya sem volna . . . Oly jól esik ennyi öröm, ennyi áldás után hálákat adni. Egész nap megteljesedett a szívünk hálával . . . most csak egyszerű szavakban, mint gyermekek, kiöntjük az Atya előtt. Az ige az Efes. 6 : 1—4. alapján hangzik a gyermekekhez és szülőkhöz. Mint a gyümölcs a fán, szótlanul csüngnek mindnyájan, kicsik, nagyok, a beszélő ajkán. Legyen áldott, jó földbe hulló, gyümölcsöt termő az elhintett mag. Szívet indító szavalatok, karénekek, együttes ének, a nemzeti imádság: a himnusz zárják be a napot. Búcsúzás. Kedves köszönő szavak. Hálás tekintetek. Meleg kézszorítások. Áldott napnak az emlékével szívünkben, gyalogosan újra neki vágunk az útnak. Bibor színben égnek fejünk felett a messze szálló fellegek, a búcsúzó nap csókolta őket pirosra . . . Marjay Károly. BELFÖLD. Az egyetemes konvent gyűlése. II. A második napi gyűlésen az egyetemes adóalap végrehajtó-bizottság jelentését változatlanul elfogadták. Kimondták továbbá azt, hogy az adócsökkentési segélyeket a kiutalás után 30 nap alatt rendeltetési helyükre kell juttatni, hogy a kósedelmeskedésre vonatkozó panaszok végre megszűnjenek. A Presbiteri Világszövetség elnökének szívélyes levelét a konventi elnökség hasonlóval viszonozta. A világszövetség tagsági díjra (évi 500 K) vonatkozólag azonban azt indítványozza, hogy azt a háborúra való tekintettel, továbbá intézkedésig ne küldjék el. — Elvi szempontból fontos dolog volt a dunamellóki egyházker. felterjesztése a vasárnapi munkaszünetről alkotandó törvény tárgyában, a melyben azt kérjük, hogy ez a munkaszünet legyen a lehetőségig teljes. A konvent pártolja a javaslatot s helyesli, hogy a törvényt még a korcsmák életére és a tisztviselők vasárnapi munkájára is ki kell terjeszteni. A háborúban elesett tanítók családtagjainak támogatását a konvent a kerületek figyelmébe ajánlja. A reformáczió négyszázados évfordulójának megünneplési módozatainak megbeszélését a kerületi elnökségek s a konventi elnökség közös konferencziájára bízza. — Tervbe vette a konvent egy egyetemes ref. egyházi térkép elkészítését is. Ezt azonban most, a háborúra való tekintettel, egy időre elhalasztja. — A háború folytán menekülni kényszerült egyházi belhivatalnokok kiadásainak megtérítését méltányosnak találja. Nevezetes felszólalásra adott alkalmat a tőkesegélyosztó-bizottság javaslata az 1915—19. évi segélyezési programúi tárgyában. Ennél a pontnál Boér Elek szólalt fel s logikus, döntő érvekkel fölépített beszédben ismertette azt a méltánytalanságot, a melyet Erdélvlyel szemben a segélyezéseknél eddig elkövettek. A beszéd — ha tapasztalataink külső jelei nem csaltak — mindenkit meggyőztek. De még erősebb volt a kerületi érdek s így törtéut, hogy az 1915. évre Erdély már ismét a régi aránytalan módon kapja erősen megkurtított segélyét. Boér Elek beszédjéről különben lapunk vezetőhelyén is megemlékeztünk. A belmissziói bizottság jelentését dr. Baksa Lajos előadó terjesztette elő. 53.000 K a kiosztott összeg, ebből kerületünk 10,000-et kap. A segélyemelésre és új segélyekre vonatkozó kérvények ezúttal nem voltak figyelembe vehetők. Már több ízben elmondottuk azt a véleményünket, hogy a „belmisszió" alatt nemcsak épen a szórványok gondozását kellene értenünk. Alapos revízió alá kellene venni az úgynevezett missziói egyházak ügyét is. Missziói segélyt adunk anyaegyházaknak, holott ezeket más forrásból kellene talpraállítanunk ós akkor új meg új missziói pontokat lehetne létesítenünk olyan helyeken, a hol ezekre égető szükség van. Az amerikai egyházmegyéről szóló jelentés már előzetesen megjelent és a konventi jegyzőkönyv melléklete leend. Érdekkel olvastuk el ezt. A jelentés egyik leglényegesebb enuncziácziója, hogy a két amerikai egyházzal, a Refornied és Presbyterian Church-el való viszonyunk nem változott. Ez utóbbi folytatta a mi akcziónk elleiii munkáját. Elperelte a newbrunswicki templomot és Clevelandban, a hol két egyházközségünk is van, egy harmadikat állított fel és ennek élére olyan amerikai lelkészt (Holt) állított, a ki itt nálunk tanult meg a mult évben magyarul. Hiába, az amerikai politika odairányul, hogy a kivándoroltakat állandó lakosokul nyerjék meg. Ezt elvégre nem is lehet rossz néven venni tőlük. A fődolog az, hogy nekünk minden erőnkkel meg kell őriznünk ott lévő híveinket, vissza kell csalogatnunk őket és okos szocziálpolitikával elejét kell venni a ki-