Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1915 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1915-06-06 / 23. szám

sik már felgyógyult egészen. Mind szabadulást remél. S míg szemléljük a pünkösti Lélek csodáit az emberi életben, magunkon is meglátjuk a kegyelmes kéz nyomait. Sikereink titka: az egy akarat; fensőbbséges nyugalmunk a veszéllyel szemben ; türelmünk a nélkülözésben ; önmegtagadásunk a fájdalmakban ; bátorság, halált nem ismerő félelem a küzdelemben; bizalom a sikerben, a boldogabb jövőben — mindez a Lélek munkája. Eljött hozzánk is a „Vigasztaló", felruházott mennyei erővel. Midőn hálát adunk a Lélek kitöltetéséért, mert érezzük, hogy hozzánk is eljött: megenyhül a fájdalom, felolvad a „keserűség árja", a férfias csatákat, súlyos megpróbáltatásokat kiállott, edzett katonák —sírnak. „Boldogok, a kik sírnak". Ez is a „Lélek" jele. Meghajtott fővel járulnak az Úr asztalához. Negyvenöten, köztük másféle vallású 7—8. Remegő kézzel veszi némelyik a kenyeret. Patakzó könnyeit egy nem bírja visszafolytain, kezemre is, a pohárba is jut könnycsepp. A súlyos beteg, fekvő bajtárs melle erősen hullámzik, míg szájához viszem a kelyhet s fejét kissé felemelem. Behunyott szemekkel fohászkodik. Egy megtisztult lélek. Hatalmas szárnyalással csendül istentiszteletet záró énekünk. Oly lelkesen, buzgón, szívből énekeltük: „Perelj Uram perlőimmel. . .", hogy ez becsalt még sok lábbadozót, végül zsúfolva volt a terem. Az utolsó versnél átragadt az a szent mámor a többi hallgatóra is s velünk énekelték : „Nincs már szívem félelmére ..." Iratokat osztok. Legtöbben zsoltárt kérnek. Egy zsidó is erősködik, hogy néhány éneket már megtanult a szobatársaktól. Hálálkodva szétoszlik a kicsiny gyülekezet. Mily boldognak éreztem magamat én is köztük. Sokáig fogva tart az érzés s emlékemben marad mindenkorra. Bizony itt „egy akarattal" valánk együtt ! Bizony eljött a „Vigasztaló" s felruháztattunk „mennyei erővel". Hiszem: jó földbe jutott a mag; hiszem, teremni is fog! Takács József, ref. tábori lelkész. BELFÖLD. Az egyetemes konvent gyűlése. Három napos gyűlésre gyűlt össze az egyetemes konvent május hó 27-én, dr. Kenessey Béla püspök és gróf Degenfeld József főgondnok elnökletével. Kenessey Béla püspök szép imája után Degenfeld József tartott rövid megnyitóbeszédet. Indítványozta, hogy küldjön a konvent táviratot a királynak. Majd megemlékezett halottainkról, ezek során Teleki Sándorné grófnőről és dr. Baksay Sándornérói is. Kiemelte, hogy iskoláink számos tanára és tanítója vesz részt a nagy világháborúban s ezek közül máris sokan hősi halált haltak. A dunamelléki, erdélyi és tiszántúli egyházkerületek részéről bejelentett új konventi rendes- és póttagok igazolása és a megjelent tagok számbavétele után Szabó György, az egyetemes konvent új ügyésze tette le az esküt. Majd lelkes szavakkal mondott köszönetet megválasztásáért. A Széli Kálmán lemondásával megüresedett bírósági és bizottsági helyek betöltése került ezután sorra. A konventi bíróság rendes tagjává Dóczy Imre eddigi póttagot, Sulyok Istvánt pedig póttaggá választották. Utóbbi, mint a bíróság új tagja, nyomban le is tette az esküt. A közös prot. bizottságba György Endrét választották meg Széli Kálmán helyébe a folyó év végével befejeződő cziklusra. Minthogy a konventi cziklus a folyó évvel lejár, a konvent felhívja a kerületeket, hogy az 1916—18. évi cziklusra kiküldendőket még az idén válasszák meg. A tárgysorozat egyik igen érdekes pontja következett ezután: a konventi elnökség jelentése hadbavonult híveink lelki gondozásáról. A jelentés részletesen megemlékezett a ref. tábori lelkészek számának szaporításáról, hadbavonultjainknak vallásos iratokkal való ellátásáról, Sebestyén Jenőnek az ausztriai kórházakban lévő katonáinkhoz történt kiküldetéséről. Sebestyén jelentéseiből látták a pótlandó hiányokat. Ebben a tárgyban február 15-én püspöki és főgondnoki értekezlet volt, mely az illetékes körökkel való szóbeli tárgyalásokra Szilassy Aladárt kérte fel. ígéretet nyertek a közös hadügyminisztériumtól a ref. tábori lelkészek létszámának hatvanra való fölemelésére. Az ígéretet be is váltották. Ma 58 közös és 16 honvéd tábori lelkészünk van, öszszesen 74, tehát körülbelül háromszor annyi, mint kezdetben volt. A konvent a jelentéssel kapcsolatban Darányi Ignácznak, Szilassy Aladárnak és nejének, Baltazár Dezsőnek, Sebestyén Jenőnek és Hornyánszky Viktornak köszönetet szavazott. A felmerült és még felmerülő kiadásokat a kerületek közt a szokott kulcs arányában osztják majd fel. A költségeket addig is a közigazgatási pénztárból utalják. Németh István püspök kifogásolja, hogy a jelentésben úgy szerepel a dunántúli egyházkerület, mintha távol tartaná magát ezektől a dolgoktól, holott ők mindjárt a háború kezdetétől fogva, a mikor a többi kerületek még alig tettek valamit, mindent megtettek a tábori lelkészek kineveztetése, a vallásos iratok beszerzése stb. terén. Darányi Ignácz szóvá teszi a német hadterületen lévő sebesült katonáink lelki gondozásának fontos ügyét. Minthogy az elnökségnek megbízatást adnak most összes hadbavonult híveink lelki gondozására, azt kívánja, hogy terjessze ki az elnökség a figyelmét a német hadterületen lévő katonáinkra is, a mit el is fogadott a gyűlés. A konventi elnökség jelenti, hogy az első haclikölcsönre 200,000 K-t jegyeztek a közalapból és ugyancsak 200;

000 K-t a lelkészi és özvegy-árva gyámintézet nyugdijalapjából. A mostani hadikölcsönre ugyanennyit jegyeznek, ugyanezekből az alapokból. Az 1848: XX. alapján a megállapítandó szükségletek összeírása tárgyá-