Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1915 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1915-05-23 / 21. szám

proczesszust. A szocziológusnak évezredek történeti életét kell áttekintenie, hogy megértse annak nagy tendencziáit és valódi értelmét. A természet a törvények, a történelem ellenben a czélok birodalma. De ez a két birodalom Spinoza attribútumaihoz és Leibniz praesztabilita harmóniájához hasonlóan párhuzamosan halad egymás mellett, főleg miután Kant szerint a természet törvényszerűsége az isteni világkormányzásban találja meg a maga utolsó magyarázati alapját. Ha történetesen Kinához hasonló 400 milliós lakosságú birodalmakat látunk, a melyek legrégibb kultúrájuk daczára a testileg sokkal kisebb, de lelkileg erősebb és élénkebb japánok akarat nélküli zsákmányaivá válnak, míg a szocziológus ezt a történeti tényt nem esetlegességnek, hanem szükségképi pszichológiai életfolyamatnak fogja minősíteni. A kínai birodalom kínai falán ment tönkre könyörtelenül. A minőség győzött a mennyiség fölött. A lelki hatalmak erősebbek a nyers ökölnél. Népek és nemzetek nem nyers erőszak, hanem uralkodó eszmék folytán omlanak össze. Ugyanaz a színjáték ismétlődik most az agyaglábú északi orosz koloszussal, a melynek előkarmait a kis japán már 10 évvel azelőtt vágta le s hátsó karmait mostani szövetséges csapataink készülnek levágni. Itt sem az orosz túlerő, hanem a fegyelmezettebb és tanultabb seregek, tehát nem a mennyiség, hanem a minőség, nem a nyers anyag, hanem a tevékeny szellem, nem a számok holt mechanizmusa, hanem egy uralkodó eszmének élő organizmusa döntik el a győzelmet. S ezt nevezem épen a világháború pszichológiájának. A világszinpad parkettjéről tekintve, nem ember emberrel és csapat csapattal áll szemben, hanem gép gép ellen, technika technika ellen és alkalmazott tudomány alkalmazott tudománnyal szemben. De a kulisszák mögött másként áll a dolog. Ott látja a szocziológus azokat a hátsó motívumokat, a melyek a vezető kultúrállamokat a titáni világküzdelemre oly elementáris erővel indították. Alapjában véve ma világfelfogás világfelfogással, lelki erők más lelki erőkkel s határozott kultúrtípusok más kultúrtípusokkal küzdenek egymással. Néplélektani szempontból tekintve, ez a nagy világkatasztrófa az egész emberiségnek átmeneti jellegű eseményévé zsugorodik össze. A világ homokóráján, Tuttle találó szava szerint, ezer esztendő egy-egy ingalengés, ránk, rövidlátókra nézve, egy-egy nap, vagy eltűnő percznyi idő. Mai borzalmas népviaskodásunkban lényegesen négy néplélektani típus s négy sajátos államszervezet küzd a mi kultúrrendszeríinkben világuralomért. A franczia néplélek pszichológiáját jellemzi az egyoldalú fantázia, a túlcsigázott képzelő erő uralma, az oroszét az érzelminek túláradása, a brittekét a nyers akaraterő egyoldalúsága s a két szövetséges császári birodalomét, a melynek igen értékes keleti pionírja és zászlóhordozója Magyarország, a nemzeti eszme s a logikai értelem uralma. Iskolai nyelven Francziaország néplélektani állami típusa az illuzionizmus, Oroszországé a szentimentálizmus, Angliáé a voluntarizmus s a mienk, a németé s az osztrákmagyaré az intellektuálizmus, vagy a raczionáliznms. Ez a négy alaphatalom küzd ma életre, halálra egymás ellen. Természetes, hogy itt csak alapvonalakat és tervezeteket ós nem rendszereket nyújthatok — úgyszólván az uralomért küzdő kultúrhatalmak pszihológiai rovatolásának a csontvázát. A franczia néplélek pszichológiája oly átlátszó, mint a nyelvezete. A francziáknak a Vogézekre való hipnotikus kacsintgatásukkal, a melyből egy ahhoz méltó sajtó szuggesztív módon élősködött, ha nem is meggyőző, de emberileg legalább érthető okuk és alkalmuk volt a világháborúra. Inkább indító alkalmuk, mint kellő alapokuk. Mert vagy nem tud egy nemzet felejteni, de akkor Waterloot és Moszkvát se felejtse el, vagy akar felejteni s akkor Szedánt is el kell felejtenie, a mint arról egyik legnagyobb fia, Jaurés, helyesen ítélt, hogy aztán fejével fizesse meg helyes és következetes ítélkezését. Az idő különbözősége — ott egy egész, itt egy fél évszázad —• nem jöhet itt tekintetbe, mert az angolok a németekkel soha s a franoziákkal évszázadokon át mindig élet-halálharczot vívtak egymással. Pedig Moszkva is, mely három évvel azelőtt a franczia követek jelenlétében tartotta meg eléggé érthetetlenül első évszázados örömünnepét, felejthetetlenebbé válhatott volna rájuk nézve, mint a szedáni kapituláczió. Francziaország azonban, mint a fantázia nemzete, folyton Straszburgra tekintett és semmiféle nemzeti felfogás sem volt képes felcsigázott szenvedélyét tárgyi észokokkal ellensúlyozni. Fantáziájuk tűlbőségén mennek tönkre a francziák, mint a királygyilkos szerbek az ő telhetetlen nagyravágyásukon. Tovább egy évszázadnál az inga lengéséhez hasonlóan támolyognak a monarchia és a köztársaság, a demokratikus szocziálizmus s az autokrata abszolutizmus, a vad bigottizmus s az üres atheizmus szirtjei között s hadseregüket 20 milliárdért vásárolták meg, hogy revánsos politikai képzelőerejük szomját némileg kielégítsék. A francziák épen szangvinikusok eszthétikai előnyeik és morális hátrányaik tekintetében egyaránt. E néplélektani típusnak féke nincsen. Politikai idegességük fogja sorsukat megpecsételni. Féktelen sajtójuk szuggesztív agitálása valóságos politikai hisztériára vezetett. A franczia Bon s az olasz Sighele által tudományosan formulázott tömegszuggesztiójuk náluk s általában a román országokban könnyen politikai epidémiára vezethet. Fogalmi általánosságokra igen nagy a hajlandóságuk. Politikai jelszavak és nem észokok után indulnak. Szippel műve a francziákról méltán szembeállítja náluk az atheista gondolkozást a klerikálissal, az anarchistaszoczialistát a legitimistával, s a törvényes jogrendet a revansos anarchizmussal. A lelkileg teljesen szétszakadozott Francziaországot, a melynek politikai fejetlenségét államkormányában oly rikító módon egy Sembat, Guesde és Delcassé jelzi, csak múlékony értékű jelszavakkal lehet némileg ós ideig-óráig összeforrasztani. Egykoron a nagy Francziaország hangoztatta a liberté, égalitó és fraternité világboldogító eszméit, a