Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1915 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1915-05-16 / 20. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI esISKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal IX., Ráday-utcza 28., a hová a kéziratok, előfizetésiéshirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonosés kiadó: A KÁLVIN-SZÖVETSÉG Felelős szerkesztő : B1LKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztők : pálóczi Horváth Zoltán dr. és Kováts István dr. Belső munkatársak : Böszörményi Jenő, Marjay Károly, Sebestyén Jenő, Yari Imre dr. es Veress Jenő Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Kálvinszővetségi tagoknak egy évre 12 korona. Hirdetési díjak : Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K. TARTALOM. Az Élet Könyvéből: „Én teszlek . . Marjay Károly. — Vezére/.ikit : Tanév végén. p. — Krónika: Mozgalmas hét. — Iskolaügy : A református jogakadémiák jövője. II. Dr. Kovács Andor. — Nekrolog : Szabó Péter. Háda Sándor. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Szerkesztői üzenetek. — Hirdetések. Az Élet Könyvéből. „Én teszlek . . .u „Imé én teszlek éles, új cséplőhengerré, a melynek két éle van ; hegyeket csépelj és zúzz össze és a halmokat pozdorjává tegyed." És. 41.^. A most dúló világháború sok részletére mondták már, hogy ez a legvéresebb, a legádázabb. Ezeket a jelzőket használták a kárpáti nagy orosz offenzíva jellemzésére is. A szívünket megdobogtatta az a gondolat, hogy most már csakugyan a mi sok vér és könny által megszentelt földünket kívánja elborítani a szennyes árádat. Soha nem hallott számban rohantak vitéz, önfeláldozó fiaink ellen. Szinte lélekzetvisszafojtva lestiik, vártuk a páratlan mérkőzés kimenetelét . . . A katonáinak nagy számában bizakodó ellenség dölyfösen kereste már a mérkőzés kezdetén a magához, erejéhez méltó hasonlatot . . . Elnevezte magamagát gőzhengernek. A henger csakugyan messze gurult. A merre haladt, pusztulás, sírás, nyomorúság maradt a nyomában . . . Végül, összes erejét megfeszítve, a Kárpátokhoz ért . . . A bérczeknek nagy tanítása következett . . . A Kárpátok és fiaink ereje által rövid, de súlyos tanítást adott az Ur, a Seregeknek Ura, Istene. Szava a régi: „Imé, én teszlek . . . cséplőhengerré . . Igen, csak ennyi: én teszlek. Te elbizakodott nép, te magad tetted magadat . . . Imé, elpusztítalak . . . Mint a halálos veszedelemben forgó, midőn kínos álmából felébred, úgy eszméltünk lassanként az édes valóra : pusztul . . . visszagördül . . . A nagy és hű szövetséges eleitől fogva csak cséplő kívánt lenni, de Ur kezében ... Az események nem szógyenitették meg. Most, mintha neki és nekünk szólna az évezredes biztatás : „Imé, én teszlek éles, új cséplőhengerré ..." Csakugyan, a most folyó, diadalmas harczok azt mutatják, hogy cséplő és henger lettünk egyszerre ... Öröm kiáltás az ajkakon, öröm pírja az arczokon, örömkönny a szemekben . . . örömzászlókat lenget a tavaszi szellő. Tudjuk, sok piros vérbe, sok drága életbe került ez . . . De a nemzet életének és szabadságának fáját mindig vérrel öntözték : . . Valóra válik az ótestamentomi ígéret szava: „Hegyeket csépelj", hegy nagyságú és erősségű seregek morzsolódtak szét, zúzattak össze. „Halmokat pozdorjává tegyed", ellenséges holttetemek halmaitól éktelenkedik a havasok vidéke, Galiczia rónája. A nagv győzelmi örömben veszedelem is fenyeget bennünket. Hangokat hallunk, híradásokat olvasunk, a melyek megfeledkeztek már is az Úrnak régi, a Kárpátokban újra elmondott tanításáról: „Imé, én teszlek ..." Igen. Vigyázzunk, nehogy az Urnák kelljen berniünket az ellenkezőjére megtanítania. Hálaadásunknak, megújult életünknek ez legyen az alaphangja: „Én teszlek". Marjay Károly. TANÉV VÉGÉN. Ennek a hétnek a végén bezárul a tanév középiskoláinkra nézve is. Még piros pünköst ünnepe előtt búcsút mondanak a múzsafiak az alma maternek. Tanulók, tanárok, iskolai hatóságok, szülők lelkében sokféle gondolat kél életre e fontos mozzanat alkalmával. Nemde mindenütt és minden érdekeltben a hála az, a mely elsőnek kér szót és óhajt kifejezésre jutni a lelkekben. Eddig velünk volt és megsegített az Úr! Nem így történt-e ? 1 Egy-két hely leszámításával a körülményekhez képest szinte zavartalanul folyhatott le az immár elmúló iskolai évben a szolgálat minden munkája. Ki tagadhatja, hogy aggodalom ós kétségeskedés között tárultak fel a miilt ősszel az iskolák kapúi. Hiszen a jó reménység mellett az „atra cura" is bekísért a meghitt falak közé. Minden iskolában felhangzott az év elején a nagy könyörgés az Örökkévalónak oltalmazó kegyelméért; felhangzott a törhetlen hitnek, bizalomnak zsolozsmája: Isten a mi reménységünk, ha ránk tör mi ellenségünk! És nem szégyenültünk meg