Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1915 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1915-01-10 / 2. szám

a gyermekekkel együtt gyalog, kocsin ós vonaton, a míg végre egy Linz melletti kis faluban új otthonra lelt az összetört sereg. Valóban imponált az a lelkierő, a mely egy ilyen vándorlás végrehajtásában megnyilatkozik. — Idejegyzem még azt az érdekes két felírást, a melyet a linzi zsinagóga két kapuja fölött láttam. Az egyik így hangzik: Sind wir nicht alle Kinder eines Vaters? A másik pedig: Hat uns denn nicht ein Gott erschaff'en? Ezekben a háborús napokban mind a két felírás különösen aktuális. Karlsbadban. Gyönyörű havazásban utaztam egész nap Karlsbad felé. A sokféle hotel után keresztyén környezetre vágytam s az „Evang. Hospizu

-ba szálltam, a mely Karlsbad legszebb helyén épült, az ottani evangélikusok tulajdona, s mint később megtudtam, óriási hasznot hozó vállalkozás. Az igazgatónője a karlsbadi ev. lelkésznek, Camillo Fellernek leánya. Másnap mindjárt fel is kerestem Fellert. Sok mindenben útbaigazított, megemlékezett magyar ismerőseiről, dicsőítette Budapestet. Magyar Ujtestamentomai már neki is voltak. A magyar sebesültek száma akkor már kisebb volt, mint 2 héttel azelőtt. Végiglátogattam őket, s mindjárt meg is hívtam az ev. templomban s az ev. Hospizban tartandó karácsonyi ünnepekre, magam azonban, sajnos, az ünnepélyeken nem lehettem jelen, mert időm ki volt számítva, s a karácsonyi ünnepekre Prágába kellett újra menni, hogy az ottani sebesülteknek úrvacsorát oszthassak. Szerencsére Karlsbadban is már várt vagy négy csomag vallásos irat, köztük a katonák által annyira szeretett és a Kálvin-Szövetság által küldött Koszorú-füzetek is, úgy hogy nagy örömömre az iratokkal ez alkalommal nem kellett olyan nagyon takarékoskodni. Szép karácsonyi ajándék jutott belőle a katonáknak. Sok újtestamentumot és bibliai részt hagytam Felieméi is, megköszönve neki minden lekötelező szívességét. Egerben. Karlsbadból egy napra Egerbe is átmentem s bár itt is üresedni kezdtek épen a kórházak, még mindig sok magyart találtam, köztük néhány nagyon súlyos beteget. Karácsonyi ajándékul itt is osztottam ki iratokat, sőt a járvány-kórházat is meglátogattam s két ápolónőnél hagytam hátra iratokat is az újabban érkező magyar sebesöltek számára. Marienbad, mint értesültem, épen azokban a napokban egészen kiürült. Franzensbadba pedig a rossz vasúti összeköttetés és küszöbön álló prágai utam miatt már nem mehettem. De egyébként is azt hallottam, hogy ott rendes körülmények között is csak kevés sebesült van elhelyezve. Sebestyén Jenő. Távíratmegváltásí lapok sere a Kálvin-Szövetség javára 20 fillérért rendelhetők a Szövetség irodájában (IV. ker., Molnár-utcza 17. szám), jt Jt Jt S Jí KÜLFÖLD. Svájcs. A „Bázeli Misszió Társaság" most adta ki mult évi munkájáról 99-ik évi jelentését. Ez a missziói társaság az Urlsperger által alapított „Deutsche Christentliuni GesellschafV'-ból sarjadzott ki. Ennek a társaságnak Bázelben volt a székhelye és vezetői: Steinkopf, Spittler stb. alapítottak szerény keretek között 1815-ben egy missziói iskolát, a mely azóta is áldásosán működik. A következő évben egy missziói lapot indítottak, a mely ma is megvan és 98-ik évfolyamát járja. A jelentés szerint a missziói társaságnak Indiában 26, Chinában 19, afrikai Aranyparton 11, Togoban 1 és Kamerunban 16, összesen 73 főállomása van, 277 férfi és 173 női misszionáriussal. A f. évben összesen 4266 felnőtt egyént kereszteltek meg (India 219, Ciiina 1374, Aranypart 766 és Kamerun 1907). A missziói állomások keresztyénjeinek száma összesen 72,101. A működő társaságnak 865 iskolája van ! A „tanítványok" száma összesen 56,872, legtöbb Kamerunban (22,818). A társaság összes bevétele 2.537,021 frank volt. Ebből a missziói ipari és kereskedelmi kolóniák bevétele több mint félmillió ; a császárjubileum alkalmából befolyt nemzeti ajándékból ennek a missziónak 455 ezer frank jutott ós több mint 1 millió folyt be a különböző egyesületek gyűjtése folytán ! Fájdalom, hogy ennek a legrégibb kontinentális missziói társaságnak munkáját is a legtöbb helyen megbénította a nagy világháború. Hiszen Kamerun és Togo is már harcztér lett az angolok kapzsisága folytán. Sajnos nem sok kilátás van reá, hogy a bázeli misszió jövő évi jubiláris esztendei jelentése olyan fényes eredményekről számolhasson, mint a mostani. A háború nehezen gyógyuló sebet ejtett azon a munkán, a mely az utolsó évtizedekben oly nagy reményekre és dicsőséges kilátásokra jogosított . . . (p.) A szórványok segítése. A szórványokban levő protestánsokat segélyező genfi társaság deczeinber 6-án tartotta évi közgyűlését. A gyűlést Martin Jakab, a genfi lelkészegyesület alelnöke nyitotta meg bibliaolvasással és rövid imával. Utána Heyer, a bizottság elnöke, beszélt. Köszönetet mondott a bőkezű akakozóknak és alapítótagoknak. Beszámolójában elmondotta, hogy 1913-ban 301 ezer frank gyűlt össze a nemes czélra. Ezen összegből 236 ezer frankot költöttek a Svájozban levő szórványokra és 56 ezret a külföldiekre. Heyer kiemelte a Claparéde-család 16 ezer frankos alapítványát. Fulliquet felolvasása. Fidliquet, a genfi egyetem theologiai fakultásának jeles tanára „Isten és a háború" czímen felolvasást tartott a reformácziói nagyteremben deczember 6-án. Előkelő, nagyszámú közönség hallgatta a tudós fejtegetéseit. Fidliquet úgy tekinti ez egész háborút, mint olyan alkalmat, a mikor Isten megragadóbb formában lép fel, mint az egyesek és a népek nevelő édesatyja. A háborút Isten nem akadályozza meg, mivelhogy az embert szabadakaratának gyakorlásától