Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1915 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1915-05-02 / 18. szám

a semleges külföldet Németország antikatholikus mivoltáról felvilágosítsa és hírül adja minden népnek a németek barbárságát. Hat nyelven könyvet is fognak kiadni, melyben állítólag mindezt megírják. Csak annyit óhajtunk e szövetséggel kapcsolatban megjegyezni, hogy Németországban, a prot Németországban, a hadbavonul rak pasztorálásáról a német püspökök a legelismerőbben nyilatkoznak. Füulhaber speieri püspök nemrég járt a tűzvonalban s az ott szerzett tapasztalatáról való beszámolója egyik legértékesebb szürete a háború német földön termett lelki gyümölcsének. Francziaországban pedig, a kath. Francziaországban, a megsebesült, megbetegedett, vagy haldokló franczia katonához nem bocsájtanak kath. papot, csak abban az esetben, ha katonai igazolványához szülei sajátkezű nyilatkozatot mellékeltek, a melyben kijelentik, hogy gyermekük megsebesülése, vagy megbetegedése esetében kath. pap lelki segítségét óhajtják gyermekük részére. (E. K.) Kath. templomban prot. istentisztelet. A strassburgi püspöki ordinariatus a következő köriratot intézte a papsághoz: „A mostani háborús viszony közepette gyakran megesik, hogy prot. hitvallású katonákat olyan helységben szállásolnak el, a hol prot. templom nem áll rendelkezésükre. Abban az esetben, ha ilyen helységben a katonai hatóság a prot istentisztelet megtartására a kath. templom átengedését kéri, a plébános nrak tegyenek eleget ennek a kérésnek és engedjék át a templom hajóját a prot. istentisztelet megtartásának czéljára. A szószék, az orgona és a harangok használatát, is meg kell engedni. (E. K.) A galicziai ortliodox propaganda. A luzerni Vaterland április 8-iki számában közli, hogy értesülése szerint a galicziai ruthéneknek az orthodoxiára való erőszakos áttéritése szakadatlanul folyik Galicziának az oroszok által megszállt részében. Ujabban ismét 52 gör. kath. község hagyta el lelkészével együtt hitét és az orosz szent szinoclus további 110 galicziai orthodox plébánia fenntartási költségéről gondoskodott. (E. K.) Yk. miniszteri rendelet. A v. és k. o. miniszter a következő iratot intézte az egyházi főhatóságokhoz: „Az 1873—1877. években született B) alosztályé népfölkelésre kötelezetteknek a folyó évi április hó 6-tól május hó 4-ig terjedő időben megtartandó népfölkelési bemutató szemlére történt behívásával kapcsolatban van szerencsém értesíteni a Főtiszt. Egyházi Főhatóságot, hogy ezen népfölkelésre kötelezettek felmentése körül követendő eljárásra általában ugyanazon elvek és módozatok, illetve határoztnányok mérvadók, a melyeket folyó évi február hó 10-én 1347. eln. számú rendeletemmel a Főtiszt. Egyházi Főhatósággal közölni szerencsém volt. Ez alkalommal is hangsúlyozom, hogy a közhatóságoknál, közhivataloknál és közintézeteknél, továbbá a közérdekből fontos intézményeknél, vállalatoknál, üzemeknél stb. alkalmazott polgári foglalkozásukban nélkülözhetlen népfölkelési szolgálatra kötelezett egyének, a népfölkelési tényleges szolgálat alól csak az esetben mentetnek föl, illetve hozhatók fölmentésre javaslatba, ha a tekintetbe jöhető alkalmaztatásban már legalább folyó évi január hó 1-je óta állanak. Ennek következtében a szabályszerűen, két eredeti példányban kiállítandó „felmentési javaslat,"-ban, a felmentésre javaslatba hozott egyén előljáró hatósága, illetőleg igazgatósága, szolgálati főnöksége által (aláírással és pecséttel) igazolandó, hogy a népfölkelési szolgálat alól való felmentésre javaslatba hozott egyén legalább folyó évi január hó 1-je óta áll ilyen a fölmentés szempontjából tekinetbe jöhető alkalmazásban. Azok a fölmentési javaslatok, a melyek az említett feltétlenül szükséges igazolást nem tartalmazzák, minden további érdemi tárgyalás nélkül el fognak utasíttatni. Végül fölkérem a Főtiszt, Egyházi Főhatóságot arra, hogy a polgári alkalmazásban nélkülözhetetlenség okából a népfölkelési szolgálat alól fölmentésre javasolt alkalmazottakat lehetőleg egyszerre és egy beadvánnyal szíveskedjék előterjeszteni. Elperelt templom. Nem nálunk, Amerikában történt. Nemcsak az amerikai hozzánk érkezett egyházi lapokból, hanem az itthoni napilapokból is olvastuk, hogy a newbrunswicki magyar református templom most az amerikai bíróság ítélete értelmében újból gazdát cserélt. Az odiózus ügy rövid története ez. Az illető templomot a künnlévő magyar reformátusok még abban az időben építették, a midőn a konvent nem vette kezébe az amerikai magyar reformátusok lelki gondozását, hanem erről az ottani egyházak és ezek között főleg az amerikai presbiteri és a német-holland eredetű „református egyház" gondoskodtak. A newbrunswicki gyülekezet az előbbinek gondozása alatt állott, ennek segélyével épült fel a templom is. Az ottani gyülekezet nem „csatlakozott" mindjárt a gr. Degenfeld által vezetett konventi akczió kezdetén a mi magyar ref. egyházunkhoz. Néhány évvel ezelőtt történt, hogy az ottani lelkész, Hamborszky Nándor hívei nagy részével együtt hozzánk pártolt és magával hozta a gyülekezet vagyonát és a templomot is, a mely lg}' konventünk tulajdonába ment át. A visszamaradott nem csatlakozottak persze nem hagyták annyiban a dolgot és az amerikai presbiteri egyház (az ő főhatóságuk) pert indított a konvent ellen a templom tulajdonjogáért. A konvent, illetőleg a mi magyar ref. egyházunk lett a pervesztes és a templom gazdája most ismét az amerikai presbiteri egyház, a mely természetesen a, főhatósága alá tartozó magyar presbiterianusok használatába bocsátja. A két szembenálló magyar egyház vezetői, illetőleg lapjaik ebből az esetből kifolyólag újból ádáz tusát vívnak egymással. A „Református Híradóból", a mi hozzánk tartozók lapjából, a melyet dr. Kuthy Zoltán newyorki esperes-lelkész szerkeszt, olvassuk a kemény vádakat az ellentábor egyik vezetője, Harsányi László lelkész ellen, a ki a nemcsatlakozóttok újságját, az Amerikai Magyar Reformátusok Lapját" szerkeszti. Állítólag ő volt az „áruló koronatanú" ebben az ügyben. A Református Híradó egész terjedelmében közli az ő (Harsányi) tanúvallomását is. Ebből ítélve, bizony siralmas szerepe volt. Siralmas vallomásának különösen az a része, a melyben kiemelte az amerikai bíróság előtt azt, hogy a konventi akczió hátterében magyar nemzeti érdekek állanak és ott a bíróság előtt is kifejezést adott annak, a mivel a nemcsatlakozottak a hozzánk tartozókkal szemben agitálnak és az amerikai közvéleményt ellenük ingerlik, hogy t. i. ezeknek egyháza magyar nemzeti egyház és ennek egyik vezetője a magyar kormány. Olaj most a tűzre Amerikának közismert, visszataszító alakban megnyilvánulás emlegessége", a mely a mi hozzánk tartozó magyarokból és barátainkból érthető gyűlöletet, váltott ki az angol amerikaiak és mindazok ellen is, a kik ezektől egyházi czélokra pénzt fogadnak el. Ez érthető és természetes. Azt nem lehet tagadni, hogy az amerikai presbiteri egyház híveinkre irányuló lelkigondozói munkájában vannak „marasztaló" és beolvasztásra törekvő vágyak is. Harsányi László lapjának legutóbbi számából olvassuk azt a vádat, hogy a mi hozzánk tartozó egyházat „véres" pénzzel segélyezzük. Ezt mondani most bizonyára ildomtalan és időszerűtlen dolog, mert hiszen tudvalevő, hogy a gazdag amerikai presbiteri egyházat, a melytől