Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1915 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1915-05-02 / 18. szám

a semleges külföldet Németország antikatholikus mivol­táról felvilágosítsa és hírül adja minden népnek a né­metek barbárságát. Hat nyelven könyvet is fognak ki­adni, melyben állítólag mindezt megírják. Csak annyit óhajtunk e szövetséggel kapcsolatban megjegyezni, hogy Németországban, a prot Németországban, a hadbavonul rak pasztorálásáról a német püspökök a legelismerőbben nyilatkoznak. Füulhaber speieri püspök nemrég járt a tűzvonalban s az ott szerzett tapasztalatáról való be­számolója egyik legértékesebb szürete a háború német földön termett lelki gyümölcsének. Francziaországban pedig, a kath. Francziaországban, a megsebesült, meg­betegedett, vagy haldokló franczia katonához nem bocsáj­tanak kath. papot, csak abban az esetben, ha katonai igazolványához szülei sajátkezű nyilatkozatot mellékeltek, a melyben kijelentik, hogy gyermekük megsebesülése, vagy megbetegedése esetében kath. pap lelki segítségét óhajtják gyermekük részére. (E. K.) Kath. templomban prot. istentisztelet. A strass­burgi püspöki ordinariatus a következő köriratot intézte a papsághoz: „A mostani háborús viszony közepette gyakran megesik, hogy prot. hitvallású katonákat olyan helységben szállásolnak el, a hol prot. templom nem áll rendelkezésükre. Abban az esetben, ha ilyen hely­ségben a katonai hatóság a prot istentisztelet megtar­tására a kath. templom átengedését kéri, a plébános nrak tegyenek eleget ennek a kérésnek és engedjék át a templom hajóját a prot. istentisztelet megtartásának czéljára. A szószék, az orgona és a harangok haszná­latát, is meg kell engedni. (E. K.) A galicziai ortliodox propaganda. A luzerni Vater­land április 8-iki számában közli, hogy értesülése szerint a galicziai ruthéneknek az orthodoxiára való erőszakos áttéritése szakadatlanul folyik Galicziának az oroszok által megszállt részében. Ujabban ismét 52 gör. kath. község hagyta el lelkészével együtt hitét és az orosz szent szinoclus további 110 galicziai orthodox plébánia fenntartási költségéről gondoskodott. (E. K.) Yk. miniszteri rendelet. A v. és k. o. miniszter a következő iratot intézte az egyházi főhatóságokhoz: „Az 1873—1877. években született B) alosztályé nép­fölkelésre kötelezetteknek a folyó évi április hó 6-tól május hó 4-ig terjedő időben megtartandó népfölkelési bemutató szemlére történt behívásával kapcsolatban van szerencsém értesíteni a Főtiszt. Egyházi Főhatóságot, hogy ezen népfölkelésre kötelezettek felmentése körül követendő eljárásra általában ugyanazon elvek és mó­dozatok, illetve határoztnányok mérvadók, a melyeket folyó évi február hó 10-én 1347. eln. számú rendele­temmel a Főtiszt. Egyházi Főhatósággal közölni szeren­csém volt. Ez alkalommal is hangsúlyozom, hogy a köz­hatóságoknál, közhivataloknál és közintézeteknél, továbbá a közérdekből fontos intézményeknél, vállalatoknál, üze­meknél stb. alkalmazott polgári foglalkozásukban nélkü­lözhetlen népfölkelési szolgálatra kötelezett egyének, a népfölkelési tényleges szolgálat alól csak az esetben mentetnek föl, illetve hozhatók fölmentésre javaslatba, ha a tekintetbe jöhető alkalmaztatásban már legalább folyó évi január hó 1-je óta állanak. Ennek következ­tében a szabályszerűen, két eredeti példányban kiállí­tandó „felmentési javaslat,"-ban, a felmentésre javaslatba hozott egyén előljáró hatósága, illetőleg igazgatósága, szolgálati főnöksége által (aláírással és pecséttel) igazo­landó, hogy a népfölkelési szolgálat alól való felmen­tésre javaslatba hozott egyén legalább folyó évi január hó 1-je óta áll ilyen a fölmentés szempontjából tekin­etbe jöhető alkalmazásban. Azok a fölmentési javas­latok, a melyek az említett feltétlenül szükséges iga­zolást nem tartalmazzák, minden további érdemi tár­gyalás nélkül el fognak utasíttatni. Végül fölkérem a Főtiszt, Egyházi Főhatóságot arra, hogy a polgári alkal­mazásban nélkülözhetetlenség okából a népfölkelési szol­gálat alól fölmentésre javasolt alkalmazottakat lehetőleg egyszerre és egy beadvánnyal szíveskedjék előterjeszteni. Elperelt templom. Nem nálunk, Amerikában tör­tént. Nemcsak az amerikai hozzánk érkezett egyházi lapokból, hanem az itthoni napilapokból is olvastuk, hogy a newbrunswicki magyar református templom most az amerikai bíróság ítélete értelmében újból gazdát cserélt. Az odiózus ügy rövid története ez. Az illető templomot a künnlévő magyar reformátusok még abban az időben építették, a midőn a konvent nem vette kezébe az amerikai magyar reformátusok lelki gon­dozását, hanem erről az ottani egyházak és ezek között főleg az amerikai presbiteri és a német-holland eredetű „református egyház" gondoskodtak. A newbrunswicki gyülekezet az előbbinek gondozása alatt állott, ennek segélyével épült fel a templom is. Az ottani gyülekezet nem „csatlakozott" mindjárt a gr. Degenfeld által veze­tett konventi akczió kezdetén a mi magyar ref. egyhá­zunkhoz. Néhány évvel ezelőtt történt, hogy az ottani lelkész, Hamborszky Nándor hívei nagy részével együtt hozzánk pártolt és magával hozta a gyülekezet vagyonát és a templomot is, a mely lg}' konventünk tulajdonába ment át. A visszamaradott nem csatlakozottak persze nem hagyták annyiban a dolgot és az amerikai presbi­teri egyház (az ő főhatóságuk) pert indított a konvent ellen a templom tulajdonjogáért. A konvent, illetőleg a mi magyar ref. egyházunk lett a pervesztes és a templom gazdája most ismét az amerikai presbiteri egyház, a mely természetesen a, főhatósága alá tartozó magyar presbiterianusok használatába bocsátja. A két szemben­álló magyar egyház vezetői, illetőleg lapjaik ebből az esetből kifolyólag újból ádáz tusát vívnak egymással. A „Református Híradóból", a mi hozzánk tartozók lap­jából, a melyet dr. Kuthy Zoltán newyorki esperes-lel­kész szerkeszt, olvassuk a kemény vádakat az ellentábor egyik vezetője, Harsányi László lelkész ellen, a ki a nemcsatlakozóttok újságját, az Amerikai Magyar Refor­mátusok Lapját" szerkeszti. Állítólag ő volt az „áruló koronatanú" ebben az ügyben. A Református Híradó egész terjedelmében közli az ő (Harsányi) tanúvallomását is. Ebből ítélve, bizony siralmas szerepe volt. Siralmas vallomásának különösen az a része, a melyben kiemelte az amerikai bíróság előtt azt, hogy a konventi akczió hátterében magyar nemzeti érdekek állanak és ott a bíróság előtt is kifejezést adott annak, a mivel a nem­csatlakozottak a hozzánk tartozókkal szemben agitálnak és az amerikai közvéleményt ellenük ingerlik, hogy t. i. ezeknek egyháza magyar nemzeti egyház és ennek egyik vezetője a magyar kormány. Olaj most a tűzre Ameri­kának közismert, visszataszító alakban megnyilvánulás em­legessége", a mely a mi hozzánk tartozó magyarokból és barátainkból érthető gyűlöletet, váltott ki az angol amerikaiak és mindazok ellen is, a kik ezektől egyházi czélokra pénzt fogadnak el. Ez érthető és természetes. Azt nem lehet tagadni, hogy az amerikai presbiteri egy­ház híveinkre irányuló lelkigondozói munkájában vannak „marasztaló" és beolvasztásra törekvő vágyak is. Har­sányi László lapjának legutóbbi számából olvassuk azt a vádat, hogy a mi hozzánk tartozó egyházat „vé­res" pénzzel segélyezzük. Ezt mondani most bizonyára ildomtalan és időszerűtlen dolog, mert hiszen tudvalevő, hogy a gazdag amerikai presbiteri egyházat, a melytől

Next

/
Oldalképek
Tartalom