Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1915 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1915-05-02 / 18. szám

De vegyék tudomásul azt is, hogy nem is volt ennek semmi értéke Isten előtt. Egy görönggyel sem léptek feljebb a mennyországhoz vezető úton azok, a kik változatlan, javulatlan szívvel állnak ma itt a fellélekzés pillanatában. A kik azt mondják: hála Istennek, vége ! Jön a jó mód, a kényelem, nem kell gondolni menekülésre, megy majd megint minden a régiben tovább. T. közönség! Ez válaszút ám azoknak, a kik ezt a megtépett, megrázott, de megtartott országot hazánknak valljuk. Egy második ítélet lesz s a kik az elsőt, a véreset túlélték, azoknak még egy kevés idejük van. A ki visszasülyed a múltba, akár ne is lett volna ennek a nagy, felemelő, nemesítő, tisztító, megszentelő időnek tanúja! Eddig mi, nők mindig a nőkhöz fordultunk. Hitet, szeretetet, erőt, bátorságot nekik prédikáltunk. S a férfiaknak ez elég is volt. Látták a hívő, erőslelkű anyát, feleséget, testvért s beérték vele, a hol nem ellenkeztek épen miatta. „Jó a hit a nőknek! Az én anyám nagyon jó asszony, jár a templomba, sokat imádkozik — vagy — az én feleségem is mindég másokért tesz, hát nem bánom, ha öröme van benne, meg ő hiszi is, a mit tesz." Es a lány, a testvér vallásossága nem volt értelmes, de keveset hatott. És íme! Jött a vihar s nem a virágokat kezdte tépni, hanem a szálfákat, nem a hívő feleség, anya, nővér ment a lövészárokba, hanem a ferj, a fiú, az apa, a fivér! Elég volt-e az itt maradt, fák tövén sértetlenül élő virágok : a nők hite ? Bizony — mindennél jobban megmutatta ez most, hogy az Isten mm kiskorúak, lenézettek, gyámoltalanok bábistene s Jézus Krisztus nem égi mesékkel felcziezomázott ember, hanem — élő hatalom. Szóval, a vihar után, a míg a nap kisüt, a szivárvány íve áll elő s ez az időszak van most, mely jelzi a jövőt. Miből áll hát akkor a teendő ? Minden kavarodás elülte után mindenki kell. hogy elfoglalja a helyét, hogy a rend helyreálljon s csak azután kezdheti meg az élet rendes folyását. Ügy ám ! De a vihar sok fát kitépett, virágot is rongált s a kert kissé bizony kopasz ! Tehát — pótolni kell az ő helyüket is ! Hogyan ? Sok ember nem tért vissza a hősök sorából, így igen sok család élete megváltozik; nőknek kell a családfő helyét elfoglalni, kenyeret keresni mindenrangú körben. Segítsünk nekik minden módon, ha nem mi vagyunk azok, a kiknek ez osztályrészünk ; szeretettel vigasztaljuk őket. Sok család vagyona megvan, de a lelkek összetörtek s nem tudnak magukhoz térni a mindennapi életben sem. Látogassuk ezeket is, mutassuk meg Isten kegyelmét nekik is. Sok családban megjött a harczos nyomorékan : igyekezzünk munkát szerezni neki és főleg kedélyét, lelkivilágát épen megtartani. Ha nem képes dolgozni, segítsünk azon, hogy ne boruljon fel lelki világuk egyensúlya. A hol leánykák vannak, foglalkozzunk velük szeretettel, tanítsuk őket hasznos dolgokra, a kis gyermekeket szintén. Vegyük rá ifjú ismerőseinket, hogy karolják fel őket. Mindezen gyámoltunkért imádkozzunk. Nem lehet elősorolni, mennyiféle az előkészülés a békére, de ha környezetünkben széjjelnézünk, annyi esetet fogunk látni, a hol szeretettel, tapintattal, jóakarattal, egy kis fáradsággal, esetleg pénzzel visszahozhatjuk a boldogságot a családba. Mindegyikünk megtalálhatja a kötelességét és az lesz egyszersmind az ő hálaadása is Isten iránt, a miért a vihar őt nem tépdeste meg. A férfiak lelkéhez is eljutott már a hit napsugara, így sokkal könnyebb a dolgunk, mint azelőtt. De használjuk ki ezt a nagy, végtelen nagy alkalmat, hogy a hol tehetségünkben áll, simítsunk, kötözzünk, ültessünk virágot a lelki élet kertjébe, hogy mire beköszönt, a béke, legyen az szebb, teljesebb, bensőbb — igazi béke. Ezzel mi tartozunk a hazának. T. közönség! A szegény saison-végi felolvasó most jobb, ha abbahagyja, mert már talán nagyon is sok lesz belőle, ezek azonban mindig alkalomszerűek, így majd elmondjuk az új saisonban. Addig — béke velünk! Orth Ambrusné. BELFÖLD. Erdély tükre. Erdély felé mutat egy halovány csillag . . . Nem tehetünk róla: Erdély felé mindig érdeklődéssel, mi több : különös szeretettel tekintünk. Az a felséges püspöki jelentés pedig, a mely olyan tisztán, világosan tárja elénk a ref. Erdély egy évi életét, tükör a számunkra, a melyben a mi szeretettel teljes lelkünk Erdély fejlődésében gyönyörködik. Ezeket a jelentéseket olvasni mindig külön gyönyörűség, mert bennük lépten-nyomon a kálvinizmus felséges gondolatai csengenek, jeléül annak, hogy a ki ezeket írja, egész lelkével azokból is él, azok szerint kormányozza a kerületét s nemcsak zászlóul használja, hogy ezalatt hajóján azért idegen eszmék dugáruját rejtegesse. — S a mi nekünk különösen imponál : sohasem retten vissza még attól sem. hogy a bajok, bűnök és hibákra is nyíltan rámutasson. Nagy szó ez napjainkban, mikor az energikus, tetterős elvek szerint dolgozó szeretetet mindent agyonhallgató, a barátság czégére alatt eltussoló, gerincztelen érzéssé szeretnék átalakítani az emberek, hogy hernyó-életével mindenbe belenyugodjék, mi körülötte történik. Milyen hatalmas ós valóban a kálvini szigorú szeretet hangja csendül ki szavaiból, mely szinte az egész egyháznak szól, a mikor az adósegélyek felhasználása körül történt visszaéléseket ostorozza. A melyekre vonatkozólag „az Igazgatótanácsnak a legmesszebb menő és a legszigorúbb vizsgálatot kell majd elrendelnie s tekintélye egész súlyával háta mögé kell állnia az espe-