Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1915 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1915-04-25 / 17. szám

sziónak volt: 417, a rajnainak 217, a morva testvéreknek 199, a berlininek 184. A bázeli missziói iskolai tanítványainak száma 56,872! Diakonisszák a harcztéren. A német reformátusok lapjában, a „Reformierte Kirchenzeitung"-ban olvastuk, hogy a detmoldi ref. diakonisszaház 10 testvért küldött a nyugati harcztérre. Belgiumon, a sokat emlegetett Maubeuge városon át mentek hat bielefeldi diakonisszával együtt Laonba, a hol, mint a tudósítás mondja, rettenetes ágyúdörgés között végzik a testvérek nehéz munkájukat. Laontól nem messze van Peronne, a hol, mint erről már megemlékeztünk, 60 königsbergi diakonissza jutott franczia fogságba, a kik közül nyolczat „rablás és fosztogatás miatt helyeztek vád alá," mert táskájukban franczia törülközők voltak. IRODALOM. Heinricli Böhmer: „Studien zur Geschielite der Gesellschaft Jesu". I. Band. Bonn am Kliein. Verlag von A. Falkenroth. 1914. 340 + 104 1. A Jézus-társaság újabbkori prot. ismertetői között kiváló helyet foglal el Böhmer, inarburgi theol. tanár. Kisebb műve e tárgyról a Teubner-féle „Aus Natúr und Geisteswelt" gyűjteményes kiadásban jelent meg „Die Jesuiten" czím alatt. Róm. kath. írók újabban sokat foglalkoznak Lutherrel, különösen a szerzetesek (Deniíie, Grisar). Ezeket a kutatókat, kik sokszor bámulatos aparátussal dolgoznak, az sarkalja, hogy Luther alakját kisebbítsék és ellensúlyozzák azt a hatást, melyet egyénisége a prot. keresztyénségre gyakorol. „Okmányokkal" dolgoznak, csoportosításukban nagy művészetet tanúsítanak. Mi protestánsok nem félünk a reformátorok hibáinak felfedezésétől; mert ember-kultuszt nem űzünk, a reformácziót igazolta már az elmúlt négy századon át a történelem. Böhmer, a prot. tudós foglalkozik a modern katholiczizmus, a modern katholikus egyház és a Jézustársaság megalapítójával, Loyola Ignácczal. Nem elhomályosításra törekszik. Az igazságot kutatja. Az első jezsuita generális valóban méltó téma a prot. történész számára. Nálunk most (a „Budapesti Hírlap" szerint) a róm. katholiczizmus renészanszkorát éli. A Jézus-társaság úgy a fővárosban, mint a vidéken élénk munkásságot fejt ki. Üdvös dolog megismerni az ellenreformátor személyiségét, igazi alakját, Böhmer művét melegen ajánlhatjuk theologusaiuknak komoly tanulmányozásra. Ebben az első kötetben teljes egészet nyerünk, mert ez tárgyalja Loyola életének történetét. Böhmer művében új megvilágításban látjuk a jezsuitarend alapítóját. 0 is nagy egyéniség volt, mint Luther, Kálvin. Az ő hivatása volt a reformáczió útját megállítani, negatíve módosítani. Böhmer szerint nem volt tudós, nem volt szónok, de zseni volt a szervezésben, heroikus az önmegtagadásban és az énnek egy ideál érdekében való feláldozásában. Ifjú kora telve volt botlásokkal. Tisztán katonai bravúrok képezik ideálját. Mint igazi hős tiszt, megsebesül Pampelona hosszas ostrománál. Hosszú betegágyán olvassa a legendákat, Jézus életét és Kempis művét. Ez utóbbi megtérésre indítja. A lelki harczban hősies erőt mutat vágyai leküzdésében. Azután lelki bravúrokon töri lelkét. Elzarándokol Jeruzsálembe. Ott intuiczió alapján megszereti a Jézust. Csodálatos hatása van az emberekre. Az egyházzal szemben soha sincsenek kételyei. Gyanúsítják, mint eretneket. Tovább megy útján. Társakat nyer egy új alapítandó szerzetnek. 16 hónapos huza-vona után a pápa 1540 szeptember 27-én megerősíti a militia Christi szerzetét, melynek első generálisa, Loyola Iguácz maga az alapító, ki megéli szerzetének nagy elterjedését és felvirágzását. Érdekes az a párhuzam is, melyet Böhmer von Loyola és Luther megtérése között. Amannak lelkében 7 hónapig tartott a belső küzdelem, Luthernél 7 esztendőn át küzködött, míg elnyerte az üdvbizonyosságot. Persze egészen más párhuzam is érdekes lenne, ha a két férfiú életművének gyümölcseit nézzük. Loyola nem volt képmutató, nagy ember volt, nagyot alkotott és mégis ferde életirányt létesített — nem nézett oly mélyen Jézus életébe s nem látta őt oly igazán, mint Luther és a reformátorok. Csak ez magyarázza meg, hogy ez a bámulatos erő ós utolérhetetlen szervezet nem volt képes leverni a szétszórt és szervezésben gyenge életet, benső igazságot, mely a reformáczióban megnyilatkozott. Dr. Szeberényi Lajos Zs. Hindenburg. Nevét mindenki ismeri s minden, a mit hallunk róla, érdekelhet bennünket. Ezért örömmel fogadhatja mindenki Radó Antal vállalatának, a Magyar Könyvtárnak legújabb füzetét, a mely Hindenburgról szól. Az életrajz Százados István műve, nagy utánjárással készült, a háború folyamán felmerült adatok és értesülések gondos kritikájával s az olvasó szempontjából kiváló érdeme a könnyed, friss és vonzó előadás is, a melyből plasztikailag domborodik ki Hindenburg alakja. A nagyértékű füzetet, a melyet bizonyára sokan elolvasnak, a Lampel R. (Wodianer F. és fiai) czég adta ki; ára 60 f. A jó béke ezéljai. Mindenkiben ott él a béke gondolata. A legaktuálisabb pillanatban jelenik meg gróf Andrássy Gyula tanulmánya A jó béke czéljairól, a mely higgadt gondolkodással, elvi alapon állapítja meg, mik azok a nemzeti és világpolitikai czélok, a melyekre a háború befejezésével törekedni kell, hogy a béke valódi béke legyen és biztosítsa a nemzet s az emberi kultúra fejlődését. A tanulmány az Olcsó Könyvtár-ban jelent meg a Franklin-Társulat kiadásában. Ára 40 fillér. Az Ébresztő április havi számában is érdekes dolgokat olvasunk a iniskolczi, brassói, nyíregyházai budapesti katonaotthonokról. Mindenütt szeretettel karolják fel ezt az áldásos intézményt. Meg is érdemli. A budapesti otthon, mint a szerkesztő jelenti, nemsokára nagyobb helyiséget kap, a mostani, Istennek hála, már régóta szűknek bizonyult. Kilátás van egyébként arra