Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1915 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1915-04-18 / 16. szám

ezt, csak azt ne gondolja a bíráló kartárs, hogy a tisztelt ismeretlen czikkirő szavaival magam iránt kíméletre akarnám hangolni. Nem. Őszintén mondom, ez évtizedeknek önzetlen buzgóságból átvirrasztott sok-sok éjszakája után hasonlíthatatlanul rosszabb lenne a halálnál. Az Istennek jótékony keze eltakarta a jövőt mindnyájunk előtt. Azt sem tudom természetesen, lesz-é elegendő erőm egy régi egyházi író szavaival élve, „a talent,garas" forgatására. Ezt nem tudom, azzal azonban tisztában vagyok, hogy mihelyt egy lépést teszek, a kartárs, mint most nem első ízben, ismét nekem támad ifjú hévvel. Legyen szabad teljes tisztelettel kijelentenem, hogy támadásai ellen beoltom magamat, azokat érezni többé nem fogom. Pruzsinszky Pál. Előfizetési felhívás. Lukácsy Imre dunavecsei ref. lelkésznek április hó végén e»y alkalmi egyházi beszédfüzete kerül ki a sajtó alól. Tartalmaz nyolcz háborús beszédet 65 — 70 oldalon. Előfizetési ára portómentes küldéssel 1"50 K. Bolti ára 2 10 K. A pénz előleges beküldésével megrendelhető szerzőnél Dunavecsén. Búcsúztatók hadban elesettek felett. írta és kiadja Fülöp Béla tahitótfalui (Pestm.) ref. kántortanító. Kapható 1 K elküldése ellenében. EGYHÁZ, Becses és időszerű ajándék. Az amerikai vasárnapi iskolásgyermekek 50,000 evangéliumi részt és 2000 újtestámentumot ajándékoztak a magyar hadbavonult ós megsebesült katonáknak. Mindazok, a kik ez értékes ajándékot osztogatni kívánják, megrendelésükkel forduljanak a Traktátus Társulat-hoz Budapest, V., Hold-u. 3. sz alá. Csupán a postai küldés díját kell fizetni. A zágrábi ref. egyház lelkésze, László Levente emlékiratot intézett a belsősomogyi ref. egyházmegye espereséhez, a melyben elpanaszolja ennek a fontos missziót teljesítő egyháznak szomorú, különös helyzetét. A ref. egyház 1913-ban elvált az ottani német nyelvű közös protestáns egyháztól és kimondotta a fensőbbség (egyházmegye és kerület) jóváhagyásával önálló ref. miszsziói egyházzá való alakulását. B. e. Antal G. püspök kinevezte a missziói lelkészt, megválasztották a presbitériumot és a megalakulását bejelentette a horvát-szlavon országos kormánynak, a mely azonban az elismerést azzal a megjegyzéssel tagadta meg, hogy „azaugsburgi és lielv. hitvallású evang. egyházak egyetemes gyűlésén hozott egységes határozmányok (az 1900-iki nagygeresdi egyesség) még nincsenek foganatosítva. Tudniillik még nem történt intézkedés a vagyonelkülönítésre nézve. így a horvát kormány eltiltotta a lelkészt és gondnokot az anyakönyvek vezetésétől, az adószedéstől és figyelmeztette őket „a közhivatal" jellegének jogosulatlan használatával járó súlyos következményeire. Van tehát az e.-községnek a mi hivatalos hatóságaink által kinevezett rendes missziói lelkésze, törvényeink értelmében megalakult presbitériuma, vettek anyakönyvet stb., de mindaddig, míg a horvát kormány az alakulást a ref. és ev. egyházak együttes előterjesztése alapján el nem ismeri, az egyház egész működése csak sub rosa történhetik. Miután adót nem szedhetnek, folyamodtak missziói, adócsökkentési, tőkesegélyért, de még eddig semmit sem kaptak. És hogy még érdekesebb legyen a helyzet, az is megtörtént, hogy miután a jelzett ok miatt az egyházközség nem tudta fizetni a 2%-os lelkészi nyugdíj-és közalapi járulékot, ezt a lelkész szerény fizetéséből vonták le. Az egyházközség szolgát sem tud tartani s így a postai kézbesítést, istentiszteleti lapok kihordását, gyűlések összehívását is, maga a lelkész végzi. Jó, hogy nincs harangja, mert akkor csakugyan maga is harangozhatna. — Hisszük, hogy nem sokáig tart ez a tarthatatlan helyzet A kellő orvoslás mihamarabb megtörténik. Svájczi vendég. A mult hét folyamán néhány napon át itt időzött M. JDarier, Genf városának egyik legelőkelőbb és legvagyonosabb polgára, a ki Genfben tanuló theologusainkat is szíves előzékenységgel fogadta és ügyeik iránt melegen érdeklődött. Itt iclőzése alatt Földváry Elemérnek, a pesti ev. egyházmegye felügyelőjének is szívesen fogadott vendége volt. A Ritz-szállóban felkereste őt B. Pap Lajos theol., a kinek kalauzolása mellett megnézte a Pénzintézetek nagyszerűen berendezett hadikórházát, a hol theologusaink teljesítenek szolgálatot. Legjobb impressziókkal távozott tőlünk és elmondja majd otthon, hogy él magyar, áll Buda még. Az entente-sajtó ugyanis nem egyszer parentált el már bennünket. Emlékkövek. Özv. malomszegi Elek Pálné, a ki már eddig oly sokat áldozott keresztyén és emberbaráti intézetekre, férje halálának első évfordulóján 50,000 K-t adott jótékony czélra. 10—10,000 K-t adott a Protestáns Árvaháznak, a Nagypénteki Ref. Társaság budaörsi szeretetházának, a Poliklinika és Mentőegyesületnek ; 2—2000 K-t budapesti egyházi czélokra, a Lorántffy Zsuzsánna-, a Klotild- és a Mária Dorottya-egyesületnek. Adományok. A katonák lelki gondozását szolgáló vallásos iratokra újabban a következő adományok érkeztek be. Szaporcza 10, Kajdacs 9, Gerjen 7*50, Nagy Alice 2 K. Összesen 26'50 K. A mult számban közölt összeggel egyiitt 5976"63 K. Kiadás 465F61 K. ISKOLA. A budapesti ref. theol. akadémián az évzáró kollokviumok a jövő hó folyamán május 30-ig lesznek. Június 1-én lesz a nyilvános vizsga és tanévzárás. Meglepetés. Ilyen számba ment az az intézmény, a mellyel a miniszter a mult hó végén és ennek a hónapnak elején lefolyt „hadi" érettségi és osztály vizsgálatokról szóló bizonyítványok visszatartását rendelte el. Természetesen jó jelnek lehet venni, hogy ezekre a fiainkra még nincs szükség és f. hó 15-én nem kellett bevonulniok. Nem tudjuk, mikor kell menniök, de tekintve a nagy feladatot, a mely reájuk vár, ínég akkor is, ha nemsokára béke lesz, egy kis vakácziót nem szabad tőlük irigyelnünk. Az is bizonyos, hogy ezek a fiúk, a kiket már oly szépen elbúcsúztattak mindenütt, nem jó kedvvel mennének vissza az iskola padjaiba, tanulásuknak, iskolai munkájuknak se lenne sok látszatja. Úgy halljuk egyébként, hogy azokat, a kik érettségit tettek és bizonyítványaikat is megkapták, nem hívják vissza és nem háborgatják meg vakácziójukat. Egyébként is úgy hisszük, hogy az előadások, tekintettel a mostani nehéz megélhetési viszonyokra, a melyek mindenütt, de különösen a városokbaji mind nagyobb súllyal nehezednek egyesekre, konviktusokra, tanácsossá teszik a tanévnek május végén, június elején való berekesztését. Elvégre az ifjak nagy része otthon is végezhet hasznos