Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1915 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1915-04-18 / 16. szám

PROTESTÁNS EGYHAZIesISKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal IX., Ráday-utcza 28., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó: A KÁLVIN-SZÖVETSÉG Felelős szerkesztő : BILKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztők : pálóczi Horváth Zoltán dr. és Kováts István dr. Belső munkatársak : Böszörményi Jenő, Marjay Károly, Sebestyén Jenő, l'ari imre dr. es Veress Jenő Előfizetési ára : Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Kálvinszövetségi tagoknak egy évre 12 korona. Hirdetési díjak : Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldat 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K. TARTALOM. Az Élet Könyvéből : Keresztyén heroizmus. Gedeon. — Vezérczikk : Iskoláink, p. - Krónika : Hirdetések. Kié az elsőség ? — Tárcza: Tavaszi könyörgés. Lampérth Géza. Magyar katonák közt — osztrák kórházakban. Sebestyén Jenő. — Belföld: Az Egyetemes Tanügyi Bizottság ülése. Csendes jegyzetek. Csikesz Sándor. — Irodalom: Válasz „Hitünk hősei" cz. könyvemnek a Ref. Szemlében megjelent, —e aláirású bírálatára. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Hirdetések. Az Élet Könyvéből. Keresztyén heroizmus. „Te magad vagy az én Királyom, óh Isten! Rendelj segítséget Jákobnak ! Általad verjük le szorongatóinkat; a Te neveddel tapodjuk le támadóinkat." „Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem, hanem Te szaba dítasz meg minket szorongatóinktól és gyűlölőinket Te szégyeníted meg." Zsolt. 44. 5—8. Az IJr örök gondviselése olyan csodálatosan intézi az emberi élet folyását, hogy a bűn, szenvedés, nyomor és gyötrettetés legnagyobb mélységei által váltja ki bennünk mindezeknek az ellenkezőjét is, az erény, lelki nemesség, emberszeretetet, s vallásosság legszebb virágait, vagy legalább is az azok után való vágyakozást. Mintha csak a háború isteni korbácsütései alatt megrázkódnék a nemzetek "elke s a vérontások felszabadult szenvedélyeinek ellensúlyozójául kinyílnának a lelkek legmagasabbrendű erényeinek sokféle színben, illatban pompázó, felségesen tisztább virágai. És mindezek között a legcsodálatosabb alt, legszínesebbek, legidegenszerübbek számunkra a hősiesség virágai. Milyen sajátságos, milyen ritka színekben pompázok ezek! A szép szelíd, vagy bágyadt ós romlott levegőjű béke világában az ilyen virág nem igen nyílik ki. Kicsiny isteni magva ott rejtőzködik a lelkek mélyén s a mikor itthon a rendes napi foglalkozásuk közben találkozunk az emberekkel, nem is sejtjük, nem is tudjuk s így meg sem tudnánk mondani, liogy kinek a lelke mélyén szunynyadnak a heroizmus e rejtve élő energiái, a melyeknek kifejlődéséhez, kivirágzásához nagy veszedelmek, megpróbáltatások, nagy érzések földrengése és, úgy látszik, néha vértől párás levegő is szükséges. És mégis, hősiesség és hősiesség között is különbség van. Hős az egyénileg bátor is, a ki a hőstettet magáért a hősiességért viszi végbe. Hős még az is, a ki övéit féltve, elkeseredéssel, gyűlölettel számol le mindennel s nézi a czélt, a mely felé futnia kell. De már nagyobb hős az, a kit egy eszme lelkesít, a ki az igazságért való meggyőződésből, a hazáért való önzetlen szeretetből viszi végbe a legcsodálatosabb dolgokat, vagy adja oda kiengesztelődött sóhajtással az életét. Azonban a hősiességnek mindezen formái megvoltak a pogányoknál is és megvannak a hitetleneknél ma is . . . A keresztyén heroizmus még magasabb forrásból táplálkozik, a ker. hősiességnek forrása maga az Isten. A hívőt nemcsak a haza hívja, a hívőt nemcsak a család és a saját életének biztosítása szorítja, nemcsak az igazságos küzdelembe vetett hit hajtja, a hívő az Isten rendeléséből, Isten akaratából is végzi azt a munkát, a melyet a földi felsőség s a saját lelke honszerelme bízott reá. A hívő nem önmagában, nem a testi fegyverzetében, nem a kardjában bízik, hanem mindenekfölött az Istenben. „Általad verjük le szorongatóinkat, a Te neveddel tapodjuk le támadóinkat." Ez az ő fegyvere, ez az ő ereje. A hívőnek a lelke van úgy felfegyverezve, hogy az teszi őt hőssé, még ha külsőleg nem is volt alkalma hőstettet véghezvinni, még ha ott kell is elbúcsúznia e fölcli élettől a csatamezőn. A keresztyén hős első sorban a lelkében és a lelkén keresztül hős és csak ezáltal és épen ennek következtében a testében, a karjában, a kardjában, tehát külsőleg is. Mert a ker. heroizmus alapgondolata az Istennek felséges, vak, valami szent fanatizmussal való szeretése, az 0 dicsőségéért való szent örök küzdelem, a mely fegyverrel vagy fegyver nélkül, háborúban vagy békében egyaránt csak az ő Urára tekint s épen ezért neki minden fölcli helyzet mindegy . . . Magasság vagy mélység, élet vagy halál, nélkülözés vagy szenvedés neki egyaránt javára van, mert tudja, hogy a mit most szenved, az nem hasonlítható ahhoz a dicsőséghez, a mely nemsokára reá is vár. Oh, mártírokat, hősöket teremtő örök Isten,